„Az emberélet útjának felén / egy nagy sötétlő erdőbe jutottam”, s azon kaptam magam, hogy egyre többször kirándulok démonok közé – nem, nem az érkező negyedik rész, inkább csak úgy a körülmények miatt, így gördültem rá megint a Diablo-sorozatra. Akciós volt nemrég a második és harmadik rész csomagja PSN-en, de itt sem álltam meg, az… Folytasd az olvasást
Ott termek, s a könny felszárad: The Legend of Zelda – Tears of the Kingdom
Lélegzet-visszafojtva vártuk, és végre megérkezett: a 2010-es évek vitathatatlanul legelismertebb játékának folytatása. A Legend of Zelda: Breath of the Wild öröksége az elvárások félelmetes árnyékát vetette a nyílt világos játékok műfajára. Mindent megihlet, és mindent hozzá hasonlítanak. Hogyan készít a Nintendo egy ilyen monolitnak méltó folytatást? A válasz döndülve csapódott a gémerek közé, agyonnyomva a… Folytasd az olvasást
Gyorslifttel a pokolba – Aliens: Dark Descent
Két dolog miatt nem kezdek el idézgetni az Aliens-ből: egyrészt kétféle magyar szinkronja van, biztos összevesznénk rajta a fiatalabb olvasókkal, másrészt bőven megteszik helyettem az Aliens: Dark Descent szereplői. Amikor már kezd érdekes lenni a sztori, amikor már azt hinnénk, biztonságban vagyunk, amikor feszülten figyelünk, mi fog történni, olyankor dobják be, sötétben (többnyire). És nem… Folytasd az olvasást
Új apokrif – The Elder Scrolls Online: Necrom
Feneketlenül mély és kiismerhetetlenül szövevényes a The Elder Scrolls sorozat mitológiája, ez még a felhíguló új-Bethesda érájában állja a helyét – talán mert óriások vállán könnyű nagyot mondani (a legenda szerint Michael Kirkbride, aki a mai napig nemhivatalos szövegeket hoz létre a világban, pszilocibin hatása alatt írta meg Vivec ezoterikus tanításait). Amit igazából mondani akarok,… Folytasd az olvasást
A fantázia vége – Final Fantasy XVI
Mitől Final Fantasy a Final Fantasy? A kérdést a játékosok, a játékújságírók, de még maga a Square Enix is máshogy közelítik meg – ez a fajta identitásválság már-már önmagát megválaszoló megvilágosodás: a Final Fantasy-sorozat egyik központi tézise, hogy újra és újra megújítja önmagát. De tényleg ennyire egyszerű volna? Fogadjunk el bármit, amit hozzánk vágnak? Ha… Folytasd az olvasást
Az öreg vadász és a nácik: Sisu
Belenézek a mostani kínálatba, hogy mit árulnak akciófilm címen: Vin Diesel kocsival hajt le a Hoover-gáton, miközben egy olyan CGI óriásrobbanás megy mögötte, ami a Playstation 3- Xbox 360 éra éveit idézi. Getthefuckoutahere. Húsz évvel ezelőtt ezt még talán úgy csinálták volna meg, hogy legyen valami minimális fizikai tapinthatósága, de manapság a kaszkadőrmunkát, a praktikus… Folytasd az olvasást
Kazamaták mélyéről a felhők fölé: Fighting Fantasy-könyvpanoráma
Én a mai napig imádok elveszni egy jó könyvben. És bár a klasszikus irodalom esetében sokszor ez azt jelenti, hogy a képzeletem aprólékosan felépíti egy adott világ minden zeg-zugát, hogy hagyom magam sodortatni a cselekménnyel, vagy hogy lenyűgöz a mesterien szőtt próza, vannak könyvek, amelyekben az elveszést szó szerint kell érteni. A Fighting Fantasy-könyvsorozat –… Folytasd az olvasást
Az utcán mindenki szexi: Street Fighter 6
Mintha bevezették volna a kötelező ingyen kokaint a Capcom háza táján, hat éve száguldanak őrült sebességgel, csaknem félévente dobnak ki folytatásokat, remake-eket, gyűjteményeket klasszikus sorozataikhoz, mint a Monster Hunter, Resident Evil, Devil May Cry vagy a Mega Man, és ha ez nem lenne elég: szinte mindegyik kimagasló minőséggel érkezik. Még amit szarul csinálnak, valahogy az… Folytasd az olvasást
A háború konzolon is rossz – Company of Heroes 3: Console Edition
Valós idejű stratégiai játékokat ritkán játszunk konzolon, leginkább soha. Persze, annak idején ugyanezt gondoltam izometrikus CRPG-kről (Baldur’s Gate), városépítőkről (Tropico 5) és körökre osztott stratégiákról (Civilization VI), és lám, némelyiknek még jobban is áll a kontrollerre áramvonalasított irányítás, a pazar nagytévés látvány. Ezek a játékok, bár görnyedős-kattintgatós történelemmel rendelkeznek, mégiscsak verhetetlenek a nagy távlatok, gyönyörű,… Folytasd az olvasást
Száguldó kockák – Lego 2K Drive
Gyerekkoromból sejlenek fel a Lego Racers egyszerű örömei, általánosságban pedig az 1999 környéki játékok könnyed, azonnali játszhatósága. Elindítod, rámész a versenyre, és megy. Az ipar persze megváltozott: ma egy tulajdonképpen kisgyerekeknek szóló játék is fiókregisztrációhoz köti a játék egy részét, és mikrotranzakciókkal nyomasztja az embert. Persze, mit is várjon az ember egy 2K-játéktól: a Lego… Folytasd az olvasást