Ha röviden össze kellene foglalnom, mi is a Star Ocean sorozat, elméletben azt kellene mondanom, hogy nagyjából olyan, mint a Final Fantasy, csak sci-fi vonalon – de akkor kínosan heherészve magyarázhatnám, miért vannak a Final Fantasy-ben robotok és űrhajók, a Star Ocean-ban pedig kardok és varázslat. Mégis, próbáljuk meg innen: mindkét sorozat többnyire önálló részekben… Folytasd az olvasást
A felgyorsuló globalizálódás pro és kontra hatásait naphosszat lehetne kivesézni. Viszont, ha az ember különlegességet szeretne látni bármelyik műfajból, akkor a szokásosnál is kevésbé van rászorulva a berögzült Amerika-Európa tengelyre. Videómegosztók, streamingoldalak, saját gyűjteményeiket megosztó fanatikusok mind megadják a lehetőséget, hogy a világ legkülönbözőbb sarkából jövő filmesek munkáit láthassuk. Persze megvolt a varázsa annak, amikor… Folytasd az olvasást
Meg kell hagyni, szórakoztatóak az amerikai akciófilmek, de azt semmi nem múlja felül, amikor a japánok próbálják meg utánozni őket. 1987-ben az MSX2-re megjelent Metal Gear borítóján egy Michael Biehn-fotóról koppintott figura áll (nevét Carpenter egy hőséről kapja), alatta mecha vagánykodik, tessék, ki is rajzoltuk a sorozat identitását. Pengeéles vonalon az amerikai és japán popkultúra… Folytasd az olvasást
Eskü próbálok nem felszállni a morgó öregemberek „régen minden jobb volt” című nosztalgiavonatjára. De itt van az október, az embernek kedve támad nézni egy horrorfilmet, de aztán felütöm a programfüzetet és látom, hogy már a tizedik bőrt húzza le Hollywood Az ördögűző-ről meg a Fűrész-ről, szinte rögvest fordulok is vissza a múltba. Manapság szó szerint… Folytasd az olvasást
Nem véletlenül mozgatta meg a képzeletemet az eredeti Mortal Kombat trilógia annak idején. A brutalitás és a vagánykodás ebben nem játszott szerepet, ezek elmentek mellettem, inkább amiatt érdekelt, amiben azt illene rá mondanom, hogy rossz, az inkoherens világépítésétől kezdve a még csak nem is konzisztensen összelopkodott elemekig. Ebben a verekedős sorozatban egymáshoz nem illő kosztümök,… Folytasd az olvasást
Érezhető volt a várakozás, az izgalom az Armored Core VI: Fires of Rubicon megjelenései előtti pillanatokban – nem véletlenül, elvégre mégiscsak olyan játékok fejlesztőinek új játékáról van szó, mint a Frame Gride, a Metal Wolf Chaos, illetve a Mobile Suit Gundam Unicorn. Jamamura Maszaru épp csak kettőt szusszanhatott a Sekiro: Shadows Die Twice óta, és… Folytasd az olvasást
A Red Dead Redemption egyik korai küldetésében a játék főhőse, John Marston versenyezni készül az életét megmentő Bonnie MacFarlane-nel. Bonnie kimondottan jól kezeli a lovát, egészen oda kell figyelnem a kanyaroknál, ügyelnem kell arra, hogy Marston lova ne fulladjon ki, ne dobja le gazdáját, de azért haladjunk is. A verseny szoros, ám Bonnie vezet, magabiztos,… Folytasd az olvasást
Mi különbözteti meg egyik versenyzős játékot a másiktól? Remek kérdés. Én, minthogy nem vezetek, nem fogom észrevenni a szimuláció pontosságában mutatkozó különbségeket (legfeljebb nagyvonalakban, a lomhábbak a realisztikusabbak, nem?), szóval marad a grafikai tengely és az a meg nem fogható karakter. Mert hisszük, vagy sem, egy versenyzős játéknak is lehet karaktere: a kezelőfelület, annak hangjai,… Folytasd az olvasást
„Hát persze, hogy a Tyler Rake: A kimenekítés is a VICO filmje!” – hangozhatott volna el, ha Andre Parks képregényíró és az Russo testvérpár agyszüleménye 30 évvel korábban született volna meg, és a Netflix helyett apánk-anyánk videókazettás polcának szerves része lett volna. Mert ától cettig ugyanabban a mentalitásban született, mint a 80-as évek összes „egyszemélyes… Folytasd az olvasást
Szürreálisan időszerű pillanatban érkezett meg a mozikba a Mission: Impossible hetedik fejezete (vagy legalábbis annak a fele): Hollywood jelenleg történelme egyik legnagyobb sztrájkját éli meg, melyben az írók és a színészek szakszervezetei közösen kiáltják: Nem, nem akarjuk és nem hagyjuk, hogy digitális algoritmusok és másolatok váltsanak le minket, amik mögött nincs semmi emberi tényező, ezzel… Folytasd az olvasást