Oké, mi ez a trend, hogy csak úgy jönnek egymás után az olyan játékok, amelyekhez előzetes ismeretek szükségesek? Nem tudtam, hogy közelítsem meg az új Narutót, az új Like A Dragon-t, de még az új Call of Duty is mintha csak az előző rész második felvonása volna, és íme itt van még egy, a Persona… Folytasd az olvasást
Mikor is volt ez? Talán tizennyolc-húsz éves koromban? Mentem rokonokhoz látogatóba, láttam, hogy a srácok ezt nézik. A Narutót. Néztem, és arra gondoltam, hát ilyen szarok mennek mostanában a tévében az olyan mesterművek helyett, mint a Dragon Ball? Gondoltam, de nem mondtam ki, mert azzal a lendülettel az is leesett, hogy fuh, basszus, valaki meg… Folytasd az olvasást
Csak hogy rövidre zárjam a kérdést: egy olyan játékról van itt szó, amibe csak akkor érdemes belefogni, ha az ember ismeri a Yakuza-széria kései darabjait. A Like A Dragon: Gaiden: The Man Who Erased His Name ugyanis valahol a Yakuza 6 után és a Yakuza: Like A Dragon környékén játszódó mellékszál (amely főszálból érkezett és… Folytasd az olvasást
Ha röviden össze kellene foglalnom, mi is a Star Ocean sorozat, elméletben azt kellene mondanom, hogy nagyjából olyan, mint a Final Fantasy, csak sci-fi vonalon – de akkor kínosan heherészve magyarázhatnám, miért vannak a Final Fantasy-ben robotok és űrhajók, a Star Ocean-ban pedig kardok és varázslat. Mégis, próbáljuk meg innen: mindkét sorozat többnyire önálló részekben… Folytasd az olvasást
A felgyorsuló globalizálódás pro és kontra hatásait naphosszat lehetne kivesézni. Viszont, ha az ember különlegességet szeretne látni bármelyik műfajból, akkor a szokásosnál is kevésbé van rászorulva a berögzült Amerika-Európa tengelyre. Videómegosztók, streamingoldalak, saját gyűjteményeiket megosztó fanatikusok mind megadják a lehetőséget, hogy a világ legkülönbözőbb sarkából jövő filmesek munkáit láthassuk. Persze megvolt a varázsa annak, amikor… Folytasd az olvasást
Meg kell hagyni, szórakoztatóak az amerikai akciófilmek, de azt semmi nem múlja felül, amikor a japánok próbálják meg utánozni őket. 1987-ben az MSX2-re megjelent Metal Gear borítóján egy Michael Biehn-fotóról koppintott figura áll (nevét Carpenter egy hőséről kapja), alatta mecha vagánykodik, tessék, ki is rajzoltuk a sorozat identitását. Pengeéles vonalon az amerikai és japán popkultúra… Folytasd az olvasást
Eskü próbálok nem felszállni a morgó öregemberek „régen minden jobb volt” című nosztalgiavonatjára. De itt van az október, az embernek kedve támad nézni egy horrorfilmet, de aztán felütöm a programfüzetet és látom, hogy már a tizedik bőrt húzza le Hollywood Az ördögűző-ről meg a Fűrész-ről, szinte rögvest fordulok is vissza a múltba. Manapság szó szerint… Folytasd az olvasást
Nem véletlenül mozgatta meg a képzeletemet az eredeti Mortal Kombat trilógia annak idején. A brutalitás és a vagánykodás ebben nem játszott szerepet, ezek elmentek mellettem, inkább amiatt érdekelt, amiben azt illene rá mondanom, hogy rossz, az inkoherens világépítésétől kezdve a még csak nem is konzisztensen összelopkodott elemekig. Ebben a verekedős sorozatban egymáshoz nem illő kosztümök,… Folytasd az olvasást
Érezhető volt a várakozás, az izgalom az Armored Core VI: Fires of Rubicon megjelenései előtti pillanatokban – nem véletlenül, elvégre mégiscsak olyan játékok fejlesztőinek új játékáról van szó, mint a Frame Gride, a Metal Wolf Chaos, illetve a Mobile Suit Gundam Unicorn. Jamamura Maszaru épp csak kettőt szusszanhatott a Sekiro: Shadows Die Twice óta, és… Folytasd az olvasást
A Red Dead Redemption egyik korai küldetésében a játék főhőse, John Marston versenyezni készül az életét megmentő Bonnie MacFarlane-nel. Bonnie kimondottan jól kezeli a lovát, egészen oda kell figyelnem a kanyaroknál, ügyelnem kell arra, hogy Marston lova ne fulladjon ki, ne dobja le gazdáját, de azért haladjunk is. A verseny szoros, ám Bonnie vezet, magabiztos,… Folytasd az olvasást