Ha röviden össze kellene foglalnom, mi is a Star Ocean sorozat, elméletben azt kellene mondanom, hogy nagyjából olyan, mint a Final Fantasy, csak sci-fi vonalon – de akkor kínosan heherészve magyarázhatnám, miért vannak a Final Fantasy-ben robotok és űrhajók, a Star Ocean-ban pedig kardok és varázslat. Mégis, próbáljuk meg innen: mindkét sorozat többnyire önálló részekben utazik, az egyikben nagy hangsúly van királyi családokon és kastélyokon, míg a másikban a cél mindig az űr, az ismeretlen, a csillagóceán.
Hogy ne egyből a második résszel kezdjem az ismerkedést (mert hajjaj, sokáig csak halogattam), egyből az első rész remake-jét nézegettem-tapogattam, forgattam-vizslattam, gyönyörű rajzolt anime-intro, előre renderelt hátterek, valósidejű elemekkel megpaprikázott harcok, tündérmesébe illő közeg. Mintegy kötelességből, igyekeztem nem leragadni ott, és kezdtem bele a húsz évvel később játszódó, más karaktereket mozgató Star Ocean: The Second Story R-be.
Mennyire régóta szerettem volna már ezt a részt valahogyan, valamilyen formában átélni, hiszen a legendák szerint is flexibilis, reaktív és gazdag szerepjáték – ami valahogy soha nem startolt el nyugaton. Hiába szedhetem le Vitán ennek az eredetileg 1998-as játéknak a feljavított portját, csak japánul jelenik meg a kis kijelzőn. Szóval volt már egy javított változat, most mégsem az jött ki új platformokra, hanem egy R. Mint remake.
A dioráma-szerű 2D-HD grafika kellemes atmoszférát teremt, noha vannak apróbb bajai, főleg a PS4-verzión (vagyok olyan perverz, hogy ha két verzió van, a rosszabbat is lenyomom). A realisztikusra vett 3D láthatóan nem tökéletes, néhány elem villog, felugrik-eltűnik, az árnyékok és a fények valahogy képesek összeveszni – mindez apróság igazából, a nagy kép mégiscsak kellemes, főleg, ha a (választhatóan) újrakevert, nagyzenekari dallamokat is hozzávesszük.
Két karaktert választhatunk a játék elején: Claude és Rena, történetük pedig több ponton is máshogy néz ki – nem véletlenül mondják, hogy legalább két végigjátszás illene. Claude egy magasan fejlett világból érkezik egy fejletlen bolygóra, ahol Rena él, és ahol valamiféle anomália okoz különféle problémákat. Szóval indul az aprólékos felfedezés, szépen lassan nyílnak ki a távlatok, de az átlag fantasy JRPG-vel ellentétben nem csak szomszédos városba megyünk tovább idővel, hanem másik bolygóra is.
Az első részhez hasonlóan itt is idővel több felvehető csapattagot mutat be a játék, mint amennyit elbírunk (nyolc), és nincs csereberélés, aki kimaradt, majd a második menetben jön elő. Az újrakezdés jóformán kötelező. Szerencsére nem egy túl hosszú játékról van szó (habár el lehet benne veszni), és ebben a remakeben nagyon sok könnyítő elem is segíti a kalandozás nehézségeit.
Mint a legtöbb japán szerepjáték, itt is kvázi tinédzserekre kódolt karakterek lesznek többségben, ha az ő szappanoperájuk kérdése hidegen is hagyja az embert, az tagadhatatlan, hogy az apró, bűbájos faluból a könyörtelen, hideg kozmoszba tartás még mindig egy leírhatatlanul vonzó eleme ennek a zsánernek – a Star Ocean pedig a jelek szerint kimagaslóan jó ebben. A mitikus, az antik kontrasztja a gépivel és a bolygóközi civilizáció másfajta nagyságával egy dolog, de hogy ezt egy személyes, karaktercentrikus történet léptékével-tempójával fedezzük fel… hát az itt a lényeg.
Bármerre lépek ebben a játékban, bármelyik karaktert, helyszínt, új fejleményt elemzem, nem bírom felfogni, miért nem szólt ez a sorozat nagyobbat Japánon kívül. Még ha a kilencvenes évek magas mércéjével is nézzük, a Star Ocean: The Second Story annyira kimagaslóan jó cucc, hogy valahol a Chrono Trigger és a Rogue Galaxy környékére kellene belőnünk. Ha idén csak egy japán retró szerepjátékot veszel…
Várjunk csak.
Vissza kellett lapoznom, mert én sem hittem el: ez a cucc ugyanabban az évben jelenik meg, mint a hat Final Fantasy remaster, a Live A Live remake és az Octopath Traveler II. Mi a franc.Mindegy, a Star Ocean: The Second Story R még ebben a felhozatalban is kiemelkedik, hogy folytassam a gondolatmenetet: ha csak egyet veszel, veheted bármelyiket, de én így is nagyon-nagyon ajánlom, hogy leginkább ez legyen a nyertes.