Tovább

Ingerlő idomok, női kiadás: Kivérző szerelem

Szocmédián körülbelül kéthavonta felüti fejét az a fárasztó, kétségbeejtően idióta diskurzus, ami a filmes szexualitás ábrázolásának fontosságát firtatja, hogy most akkor kell-e vagy sem, illetve inkább jobb, hogy most már nincs. Se pucérkodás, se szex. […]

Tovább

Az édenbe nincs visszaút: Furiosa

Töredelmesen bevallom, hogy a Mad Max-filmek első három részét semennyire nem kedvelem. Értékelem őket, sok izgalmat tartogat a koncepció, de javarészt nekem kell kiimádkoznom belőlük a lényeget, nem tűnnek úgy, mint amik túlzottan partnerek saját […]

Tovább

Rozsda és homok: Sand Land

Úgy tűnik, találó volt a Sand Land megjelenését olyan filmek premierje közé belőni, mint a Dűne második része és a Furiosa, kapjuk tehát rendszeresen a sivatagos anyagokat, no meg a figyelmeztetést, hogy a vízért és […]

Tovább

Chaplin után szabadon – Hundreds of Beavers

Vannak napok (vagy inkább hetek), amikor harapófogóval kell előrángatnom magamból a motivációt arra, hogy filmet nézzek. Benne lehet ebben a szezonális depresszió is, de leginkább az a felnőttkori nyavalya, amikor az ember a középszerűség tengerében […]

Tovább

Szerep/csere: A kaszkadőr

Filmrendezők és főhőseik a kétezres évek elején-közepén tetőzték be nézőikkel és rajongóikkal való kiterjedt szerepcseréjüket. Mi a különbség egy klasszikus Kung-fu film hőse és a Kung Fu Panda Po-ja között? A klasszikus tanul és harcol, […]

Tovább

A frontvonal krónikásai: Polgárháború

A modern sci-fi egyik legkülönlegesebb hangú vizionáriusa, Alex Garland úgy döntött, a mesterséges intelligencia (Ex Machina), egy Stalker parafrázis (Expedíció), messiáskomplexusos fejlesztők (Devs) és egy folkhorrorba oltott traumafeldolgozás után sokkal közelebbi, kézzelfoghatóbb témához fog nyúlni. […]

Tovább

Antiember: Majomember

A destruktivitás orgiái már legalább 20 éve végérvényesen leváltották a dramatikus és lelki beteljesedéseket. Király Jenő poénosan még a John Woo-filmek öldöklési fináléit nevezi meg (az akkor már!) a pornót is maguk mögé utasító halálfilmek […]

Tovább

Rémlepény és méhkoporsó: Az első Ómen

Az eredeti Ómen-filmek története szerint a sátánfattyat anya szülte – anya sakál –, itt apa nemzette – apa sakál. A nemek megfordítása sajátos családfakérdést hoz előtérbe. A régi filmekben rémanya, itt béranya hordja ki a […]

Tovább

Én vagyok a jó királyfi: Dragon’s Dogma 2

A harmadik részre csúcs lesz. Úgy értem a Dragon’s Dogma 3 már tényleg egy remekmű lesz, pont ahogy beígérték, és pont ahogy a rengeteg, tízpontos kritika írta – a Dragon’s Dogma 2-ről. Nem értem mit […]