Az okosított majom az embernél egy elfajzott világnézettel, a nő a férfinél egy erőszaktevő pénisszel ke(d)vesebb lény – épp annyival, amennyivel amaz több a kelleténél. Az emberi/férfi nem túl sok, túl sok van belőle, túl sokat eszik, túl sokat termel, ezért le kell törni a szarvát; a sokat akarás, a harácsolás, a birtokbavétel filozófiája hívja… Folytasd az olvasást
Úgy tűnik, találó volt a Sand Land megjelenését olyan filmek premierje közé belőni, mint a Dűne második része és a Furiosa, kapjuk tehát rendszeresen a sivatagos anyagokat, no meg a figyelmeztetést, hogy a vízért és általános túlélésért folytatott globális küzdelem egyre inkább a valóság felé araszol. Bár lehetne egy Torijama Akira-féle manga játékváltozata örömteli esemény,… Folytasd az olvasást
Vannak napok (vagy inkább hetek), amikor harapófogóval kell előrángatnom magamból a motivációt arra, hogy filmet nézzek. Benne lehet ebben a szezonális depresszió is, de leginkább az a felnőttkori nyavalya, amikor az ember a középszerűség tengerében rúgkapálózva próbálja megtalálni azt a filmet, ami képes újra éreztetni vele azt a tágra nyílt szemekkel nézett CSODÁT, amit gyerekkorunkban… Folytasd az olvasást
Filmrendezők és főhőseik a kétezres évek elején-közepén tetőzték be nézőikkel és rajongóikkal való kiterjedt szerepcseréjüket. Mi a különbség egy klasszikus Kung-fu film hőse és a Kung Fu Panda Po-ja között? A klasszikus tanul és harcol, illetve tanít és harcol, mert ügye van, a késői korszak viszont önreflexiót fejleszt ki, hősei pedig a korábbi korszak rajongói…. Folytasd az olvasást
A modern sci-fi egyik legkülönlegesebb hangú vizionáriusa, Alex Garland úgy döntött, a mesterséges intelligencia (Ex Machina), egy Stalker parafrázis (Expedíció), messiáskomplexusos fejlesztők (Devs) és egy folkhorrorba oltott traumafeldolgozás után sokkal közelebbi, kézzelfoghatóbb témához fog nyúlni. Legújabb rendezése egy háborús mozi, amihez az A24-nél megszavazták a stúdió eddigi legmagasabb, 50 millió dolláros költségvetését, amivel mindenképp egy… Folytasd az olvasást
A destruktivitás orgiái már legalább 20 éve végérvényesen leváltották a dramatikus és lelki beteljesedéseket. Király Jenő poénosan még a John Woo-filmek öldöklési fináléit nevezi meg (az akkor már!) a pornót is maguk mögé utasító halálfilmek jelentős példáinak. John Woo-tól John Wick-ig tekintve a Góliátok és intrikussá lecsúszott Dávidok mitológiáját az erőszak- és halálfilmek dekadens evolúciója… Folytasd az olvasást
Az eredeti Ómen-filmek története szerint a sátánfattyat anya szülte – anya sakál –, itt apa nemzette – apa sakál. A nemek megfordítása sajátos családfakérdést hoz előtérbe. A régi filmekben rémanya, itt béranya hordja ki a sátán fiát, és egyáltalán: a korábbi mitológia a születés után játszódik; a 2024-es hozza vissza a narratívát a fogantatás és… Folytasd az olvasást
A harmadik részre csúcs lesz. Úgy értem a Dragon’s Dogma 3 már tényleg egy remekmű lesz, pont ahogy beígérték, és pont ahogy a rengeteg, tízpontos kritika írta – a Dragon’s Dogma 2-ről. Nem értem mit hadoválnak. Keresem én a tízpontos játékot ebben a nyolcpontosban, de nem találom sehol. Talán azért, mert én tényleg végigjátszottam, kijátszottam,… Folytasd az olvasást
A természeti erők ellen való harcot előbb ezek egymás ellen való kijátszása, majd leigázása és hasznosítása követi. A földrengések és cunamik kulturális hagyománya találkozik a szintén ezek erejét és jelentőségét képviselő atomkatasztrófával. A fenséges dimenzió – az elitizmus ellenkezése dacára – támaszkodik, sőt, alapoz a méretekre; hívószava: a nagy, az erős. Ezért fenséges kor a… Folytasd az olvasást
Elég biztos a tippem, hogyha végzünk egy itthoni felmérést, hogy a nindzsa szóról kinek mi jut eszébe itt Magyarországon, senki se fog egy történelmi kiselőadást tartani a japán klánháborúkban szolgáló bérgyilkosokról. A várhatóbb válaszok: Michael Dudikoff és az Amerikai nindzsa. Franco Nero, mint a kék szemű fehér pizsamás nindzsa. Hát persze, hogy a nindzsa bosszúja… Folytasd az olvasást