Efféle grand guignol, groteszkbe hajló, rosszindulatú, mégis sötéten humoros horrorfilmet mostanában már csak nagyon ritkán, vagy talán már nem is készítenek az amerikaiak. Eredetiség az mondjuk nem sok van benne. Kate (Vera Farmiga) a harmadik gyerekével terhes, de elveszíti. Anyai érzéseinek lelki termőföldet (bocs) keresve – mert annyi van neki, hogy a két korábbi kölöknek… Folytasd az olvasást
Akármennyire igyekszik is az ember, minden korban akadnak jellegzetes falak, amelyeket nem lehet lebontani, hiába tűnik utólag oly nyilvánvalónak, hogy mely téglákat kellett volna kilazítani hozzá. A film noir például döntő jelentőségűnek bizonyult úgy az amerikai műfaji, mint az európai művészfilm fejlődése szempontjából akár az emberábrázolást (az ember elemi irracionalitásának felismerését és elfogadását), akár a… Folytasd az olvasást
(Az írás először a szerző Patreonján jelent meg, amely hazai területen az egyik legmagasabb tartalmi minőséget nyújtja. Magadnak teszel szívességet, ha befizetsz rá – WF, főszerk.) „I should be walking with the Immorta, McFeasting with the heroes of all time.” A fenti mondat a Mad Max: Fury Road (2015) egy félresikerült akciójelenete után hangzik el,… Folytasd az olvasást
Nem véletlen, hogy a hetvenes évek két legjobb amerikai filmjének, a Kínai negyednek és a Texasi láncfűrészes mészárlásnak egyaránt helymeghatározás van a címében; többre, másra utalnak, mint szimplán a történet helyszínére. A kínai negyed és Texas ezúttal nem egy városrész vagy szövetségi állam, hanem egy mentális-, sőt lelkiállapot. Hetvennégyben a vietnámi háborúnak éppen hogy csak vége,… Folytasd az olvasást
Filmkedvelő éveim során nemegyszer hallottam azt a kijelentést, hogy a filmzene csak másodlagos építőelem. Persze, jó, hogy van, szépen aláfest, hozzátesz némi pluszt, de az alapokat mindig a kamerabeállítások, a rendezés és a színészek adják meg. Ha kellene hozni egy bombasztikus, asztalról mindent lesöprő erejű ellenérvet erre a tézisre, akkor az John Carpenter. Az amerikai… Folytasd az olvasást
1982 nyarán George Lucas felkérte David Lynchet a Csillagok háborúja-trilógia befejező epizódjának, a Jedi visszatérnek a megrendezésére. Lynch nemet mondott az ajánlatra: ahelyett, hogy valaki másnak a már korábban megkezdett „univerzumát” kibővítse, a Dűnével saját mozi-mitológiát szeretett volna útjára indítani. Így utólag csak sejteni lehet, hogyan nézhetett volna ki a Star Wars-franchise harmadik része, ha… Folytasd az olvasást
A három jómódú londoni polgár a viktoriánus képmutatás mintapéldája: míg otthonuk életét a puritanizmus sziklakezével irányítják, éjjelente kuplerájokban dorbézolnak. Egy idő után már ez sem elégíti ki őket, és a sátánista Lord Courtley meghívására részt vesznek az uraság okkult ceremóniáján, melynek során inniuk kell a Drakula kivégzésekor felfogott vérből (D utoljára a Drakula feltámadt sírjából… Folytasd az olvasást
Mintha nem lett volna éppen elég a sok szörnyűség, amit az elmúlt egy év a nyakunkba zúdított, most még az is kiderül, hogy Neil Marshall az új M. Night Shyamalan. A rendező, aki pályája elején a horror új fenegyerekeként, teljes fegyverzetben lép fel, sőt nem is csak úgy fellép: berúgja az ajtót, hogy majd kiszakad… Folytasd az olvasást
Walter Hill a negyedik filmjéig várt egy igazi 100%-os, old school westernnel. Kérdezhetnénk is, hogy mi tartotta addig vissza, hisz a modern amerikai akciófilm egyik legfontosabb pionírja köztudottan rajong a zsánerért. Sőt, maga Hill maga jelentette ki, hogy lényegében minden filmje egy western és nem nehéz meglátni ebben a kijelentésben az igazságot. A törvény és… Folytasd az olvasást
Ha meg akarod mutatni valakinek, mekkorát fejlődött a dél-koreai filmipar az elmúlt két évtizedben, akkor a Space Sweepers első 15 perce tökéletes erődemonstráció. Már a Netflix logó is jelzésértékű, nincs már meg a több ezer mérföld korlátja, egy kattintás és mindenki láthatja Jo Sung-hee űr sci-fijét, az első dél-koreai űr sci-fit. Indítóképnek kapunk egy veszett… Folytasd az olvasást