A chicagói éjszaka, gondolom, valóban veszélyes – de azért a marketingesekkel is vigyázni kell. A 90-es években például azt eszelték ki, hogy a menő (alapvetően angolszász – akkoriban ez még eléggé kellett a világuralomhoz) zenekarokat összekötik a menőnek ígérkező zsánerfilmekkel. Papíron jól mutatott a terv: a zenitjére jutó CD-korszakban páratlan pénzforgalmat generáló zenekarok megtolják a… Folytasd az olvasást
Ha a legemlékezetesebb, egymással éles kontrasztban álló rendőrpárosokat kell felsorolni, a többség készen is áll a várható válaszokkal: Mel Gibson és Danny Glover. Will Smith és Martin Lawrence. Don Johnson és Philipp Michael Thomas. De fogja bárki is azt mondani, hogy Gregory Hines és Billy Crystal? Erősen kétlem. Pedig Peter Hyams 1986-os buddy cop akcióvígjátéka,… Folytasd az olvasást
Amerika a nácizmusba való majdnem-átbucskázása remek alkalmat nyújt arra, hogy megvizsgáljuk az egyik olyan filmet, amely az ottani popkultúrában a jingoizmust, a külvilág véresszájú elutasítását, a fegyverkultuszt és az „egy mindenki ellen” attitűdjét fel- és megerősítette. Nem számít, hogy az Invasion USA egy komolytalan film – a lényeg, hogy akiknek szánták, azok komolyan vették. Chuck… Folytasd az olvasást
Nagy franc ez a Paul Naschy, nincs mese. Az európai horrornak megvannak a maga sztárjai, az arisztokrata Chris Lee, az intellektuális Peter Cushing vagy a magashomlokú Barbara Steele. Naschy, született Jacinto Molina az egyik legkülönlegesebb. Az ember, ha nincs tisztában a műfaj történetével, nem is igazán érti mitől olyan nagy szám a csávó. Naschy tehetsége… Folytasd az olvasást
James Glickenhaus Exterminator-ja egyfajta óda a régi New Yorkhoz, a Guiliani előtti, striciskurvás, háztömbönként kirabolnak és közben használt kotonba lépsz-New Yorkhoz. Egy óda, amelyben embereket darálnak le, patkányokkal zabáltatnak fel, ágyékon lőnek, satöbbi. Az Exterminator, a nyolcvanas évek elejének ez a grindhouse-klasszikusa (kevés olyan film készült, amelyiken jobban érződik, hogy egyenest grindhouse moziba szánták) a… Folytasd az olvasást
Ha egy filmben hosszan kitartva, nagyközeliben mutogatnak egy pénzzel repedésig teli táskát, fogadhatunk rá, hogy a szemrevaló kézitárgynak előbb-utóbb lába kél. A nagy dobás az lenne, ha nem történne vele az ég adta világon semmi sem – ez a hazájában tavaly bemutatott dél-koreai bűnthriller azonban nem ennyire merész alkotás. De nem is a legkopottabb sablonokat… Folytasd az olvasást
Szivarbarna Wartburgoktól anyu kicsi Suzukijáig ívelő autós kultúránkból nem szűnő ámulattal csodálkozhatunk rá, hogy Amerikában ez a gépjárműtípus alkalmas lehetett arra, hogy évtizedeken át az ország győztes pozíciójának és kivételességtudatának talán első számú hordozója lehessen, ráadásul még egy saját filmes zsánert is kapott az Egyesült Államok térbeli (és így persze a benne kiaknázható lehetőségekre is… Folytasd az olvasást
Az elmúlt év egyik kellemetlen jellegzetessége volt, hogy filmekre vártunk. Olyan filmekre, amelyeket talán már két éve elkészültek, de csak vándoroltak forgalmazóról forgalmazóra, onnan digitális platformokra, vagy csúsztak a következő hónapra, évszakra, évre. A Synchronic nálam ráadásul kiemelten várt film volt, hiszen a Justin Benson / Aaron Moorhead alkotópáros eddigi cuccai (Resolution, Spring, The Endless)… Folytasd az olvasást
A film noir műfaja imád dagonyázni az emberi bűnök és mocsokságok posványában, sokszor szembemenve a Hayes-kód erős cenzúrájával, hogy mit szabad és mit nem megjeleníteni a filmvásznon. Viszont még ennek tükrében is kevés amerikai bűnfilm mondhat el magáról olyan zajos utóéletet, mint Robert Wise 1947-es gyöngyszeme, a Born to Kill. Szaftos tematikája és főszereplője, Lawrence… Folytasd az olvasást
Sammo Hung volt 86-ban a Golden Harvestnél a tai lo tai, a „legnagyobb testvér”, értsd: az atyaúristen. Csak füttyentenie kellett, és minden és mindenki a rendelkezésére állt, legyen szó akár óriási költségvetésről, a cég teljes díszlet- és kosztümtáráról vagy az akkori, hongkongi sztárállatkertről. 1986-os szuperprodukciója, a Millionaire’s Express (Foo gwai lit che (szó szerint: Gazdagok… Folytasd az olvasást