Ez az 1983-as film (eredeti címe: Winners and Sinners) az első epizódja az un. Lucky Stars (Fuk Szing)-szériának, amely egyfajta hidat képez a 1982-es klasszikus, a Mad Mission őrült, urbánus mo lei tau-ja és a Jackie által tökélyre fejlesztett modern hongkongi akciófilmek között. A Balekok és banditák még a Mad Missionnál is nagyobb bevételt produkált, és a mai napig öt folytatása készült: My… Folytasd az olvasást
„A kor csupán egy szám”- mentalitás és a kapuzárási pániktól való félelem erősen jelen van a nyugati társadalomban. De még inkább a kommersz amerikai filmgyártás egyik fő zsánerében az akciófilmben. Nem kifejezetten újdonság, Charles Bronson és Eastwood voltak az úttörők, de azért gondoljunk csak bele: Stallone és Schwarzi elnyűhetetlenek, Liam Neeson Oscar-díjas karakterszínészből sorozatos csonttörő… Folytasd az olvasást
A fősodorbeli filmiparban még ma is ritkának számít a jó kozmikus horror – az a fajta speciális rémtörténet, amely az idő és a tér távlatait mutatja meg úgy, hogy a néző a rettegésen felül még saját jelentéktelenségével is szembesül a megtekintés során. A filmstúdiók nem akarnak Lovecraft-adaptációkra pénzt áldozni, annak ellenére, hogy kritikailag elismert forgatókönyvírók… Folytasd az olvasást
Mindenki maga döntse el, mennyire jó dolog a popkultúrát végigtaroló retrohullám, ami nem kíván lenyugodni. 80-as évek feeling mindenhol: filmekben, sorozatokban, videójátékban, zenében, a neonesztétikum lassan már a csapot is megtömi. Én is már csak némi fenntartásokkal közelítek az ilyen alkotásokhoz, mert sokkal könnyebb üres villogásokkal nosztalgiázni, mint kellő ügyességel megragadni azt, ami különlegessé tette… Folytasd az olvasást
A szörfözésben a magyar ember számára egyesül minden, ami neki nincs, de előszeretettel hangoztatja, hogy vágyik rá: a szabadság, az önfeledtség és a tenger. Magyar filmrendező már csak azért sem tudna jó filmet készíteni szörfös közegben, mert – túl azon, hogy történelmi és földrajzi okokból nem ért hozzá, de ez azért még nem feltétlenül tart… Folytasd az olvasást
Sosem értettem Marty McFly és a doki miért kívánkoztak el a nyolcvanas évekből, másnéven minden idők legszuperállatbaróbb évtizedéből. Neonszínű divat, glasznoszty, Duran Duran és Bravo… Most hogy így belegondolok, talán mégis Mártiéknak volt igaza. Felesleges tagadni, hogy a nyolcvanas évek legjellemzőbb mozis vadhajtása nem az afgán neorealizmus, hanem a slasherfilmek voltak. Sean Cunningham 1980-ban toccsant… Folytasd az olvasást
Egészen a 2010-es évek elejéig, pontosabban amíg a Code Red ki nem adta dvd-n, ez a kanadai suttyó-slasher (eképp próbálom, a magam szerény eszközeivel a „backwood-slasher”-alműfaj elnevezését megmagyarítani) a Rituals szinte csak a legelvetemültebb horroristák előtt volt ismert. Bár ha jobban belegondolok, attól még, hogy kihozták dvd-n, pár évvel később pedig blurayen, a helyzet ugyanaz… Folytasd az olvasást
Az egész filmet le lehetne lőni egy névvel. Amint leírnám, máris érthető lenne az olvasók jó kilencven százaléka számára, hogy miért történik meg mindaz a szörnyűség azzal az öt fiatal fiúval és lánnyal, amit Joss Whedon kioszt nekik. 2011. 2012 boldog időszak volt Whedon karrierjében: aratott az Avengersszel, és a horrorrajongók beetetéseképpen, a szuperhősfilm premierje… Folytasd az olvasást
Beszélni erről a filmről kábé olyan, mint egy két méter magas, kétszáz kilós szumóbírkózó elé állni: azt se tudja az ember, hogy hol fogja meg. Talán jobb is az elején kezdeni, tisztába tenni az ősembert, annak ellenére, hogy a sztorit már a többség tudja. Az Igazság Ligája, a DC közös moziverzumának egyik éllovas alkotása igencsak… Folytasd az olvasást
Vannak filmek, amikről el tudjuk hinni, hogy kortalanok max a helyszínek és a múló évek árulják el, mikor készült. És vannak filmek, amikből olyan erősen árad az adott éra korszelleme, hangulata, atmoszférája, hogy az egyszerre körbezárja és egyben konzerválja is. A White Lightning (nálunk: Olcsó whiskey) pontosan az a fajta film, ami egész egyszerűen nem… Folytasd az olvasást