Felüti az ember az internetes újságot, szalagcím: „Bruce Willis fejét CGI-vel satírozták oda egy orosz reklámban.” Valahogy már meg se lepődik az ember. Digitális minden, amit olvasunk, amit hallunk, amit látunk, komputertechnológia vesz körbe minket napi 24 órában. Programok által eltorzított, emberszabású arcok, hangok, azt se tudjuk már mi igazi, mi hamisítvány. Óriáscégek kreálják nekünk… Folytasd az olvasást
Az van, hogy újabban (megint) nyakig benne vagyok az Artúr-mondakör és a jungi pszichológia legelborultabb mélységeiben – nem bánom, mert így szembesülni a Sir Gawain és a Zöld Lovag legújabb, David Lowery-féle adaptációjával valamivel könnyebb. Féltem is egy kicsit az avatatlanokat (felvágunk már az elején?), mert ez egy nehézkes mű, kevés információt szolgáltat a mitikus… Folytasd az olvasást
Nyitókép: Fiatal srác tol maga előtt egy gumiabroncsot, miközben izzadtságtól és a naptól elvakítva kutatja a legközelebbi benzinkutat. A kamera elegánsan mégis vészjósló lassúsággal emelkedik föl, ahogy megközelíti a kihalt állomást. Hősük keresi a kutast, nem találja, belép egy szobába, ahol hírtelen ajtó-ablak rázáródik és mindenféle elcseszett bábfigurák ugranak elő, akik röhögni kezdenek rajta. Szökni… Folytasd az olvasást
Mark L. Lester filmjének örök helyet biztosít a popkultúrában, hogy ez volt az első mozi, amelyben ellenőrizni lehetett az E.T.-t követően, hogy Drew Barrymore valóban annyira különleges-e a nemcsak huszadrangú szerepekre alkalmas hollywoodi gyerekszínészek sorában. Nos, valóban az volt: az ekkor még mindig csak 9 éves gyereklány az akaratával tüzet gyújtani képes Charlie szerepében gazdagabb… Folytasd az olvasást
Mit csinálsz akkor, ha az asztalodon tornyosuló kokain hegyből orrodat éppen hogy csak kiemeló stúdiómenedzser vagy, és az egykori Playboy-modellből előavanzsált asszisztensed behozza neked a nyári filmjeitek bevételének kimutatását? Azt látod, hogy már eleve ígéretesnek látszó nagy dobásotok megdöntött minden bevételi rekordot. Akkora siker, hogy az 1975-ös év tengerparti turizmusának országos mérlege negatívba billen a… Folytasd az olvasást
Akciófilm-rajongónak lenni 2021-ben nem könnyű feladat. A műfaj aranykora sajnos lecsengett, de aki átvészelte az új évezred utáni legsötétebb korszakot, az megbecsüli a minőséget. Istenem mennyi összecsapott, Mátrix-majmoló, felvizezett vagy éppen totál epilepsziás hulladékon kellett átverekednie magát az embernek, mire megcsípett egy igazi gyöngyszemet Thaiföldről, Dél-Koreából, szököévente még akár Hollywoodból is. Persze a helyzet ma… Folytasd az olvasást
A Suicide Squad tényleg a nyár legszórakoztatóbb és legviccesebb filmje. De csak azért, mert ennek a nyárnak a filmjei, mint ahogy a nyár maga is, egy füstölőben fellógatott vizihullára emlékeztetnek, annak összes szociális könnyedségével, fesztelenségével, je ne sais quois-jával együtt. Ha a filmvilág jelenlegi termése testesíti meg valóban az eszképizmus utolsó bástyáját, hát feleim, akkor… Folytasd az olvasást
A filmtrilógiák nem ritkák, legtöbbször az első rész hírtelen sikere miatt nyereségvágy és annak minél további meghosszabbítása okozza. Ellenben az, hogy valaki tudatosan három filmen keresztül visz végig egy történetet, és még az a lehetősége is megvan, hogy egybe forgassa le mindhárom epizódot: Ritkább, mint a fehér holló. Legismertebb példa Peter Jackson Gyűrűk ura-trilógiája, mert… Folytasd az olvasást
Noha ennek a játszmának sosincs vége, az aktuális eredmények alapján annyi legalább bízvást kijelenthető, hogy a lelkesedésükre (legókockákból) katedrálist építő geekek, fanboyok átvették a vezetést az ellenük vaskalapban a pályára vonuló kapuőr-válogatottal szemben. Az egykor művelt körökben mélyen lenézett trash-filmek ma felújított kópiákat közreadó blu-ray-díszdobozokat kapnak, hentaiból még egy katolikus egyetemen is írhatunk disszertációt, a… Folytasd az olvasást
Egy jó alapötlet és az igényes kivitelezés nem mindig jelent garantált sikert. Az időzítésen is sok múlhat. John Krasinski három éve pontosan a legjobb pillanatban durrantott a lecsóba a Hang nélkül-el, ami szinte oázisként funkcionált azoknak a horrorrajongóknak, akik már teljesen belefáradtak a tornádó-hangeffektusokkal és az öncélú darabolással való fércművekbe, amik az elmúlt évtizedben tépázták… Folytasd az olvasást