Láttam egyszer fiatalon, láttam még egyszer érettebb fejjel, de a véleményem változatlan maradt: nem volt egy kimondottan jó film az 1988-as Gyerekjáték. Egyetlen igazi ütőlapja a főszereplő Brad Dourif színészi játéka lehetett, ehhez képest a játékbabába költözött sorozatgyilkos nagyon keveset szerepelt saját filmjében. Ez talán annak is köszönhető, hogy nem volt megoldva rendesen Chucky mozgékonysága,… Folytasd az olvasást
Nem éppen sima úton érkezik ez a régóta spekulált és sokak által régóta áhított Harry Potter-játék, ugyanis mind a rajongóit, mind készítőit megtalálta az erkölcsi krízis, a nagy PR-rémálom: a franchise kútfője, atyaúristene, J. K. Rowling egy szép napon megszólalt a Twitteren. Aztán mintha kisebb-nagyobb félreértések követték volna egymást, magyarázkodások és interpretációk hálója alakult ki… Folytasd az olvasást
Először is, valahol örülök, hogy a Bandai Namco ráállt kedvenc mangáink (animéink) játékadaptációinak tömeggyártásába, főleg a One Piece és a Dragon Ball rajongói kapnak rendszeresen valami többnyire közepes, de azért nagy cuccot, amivel el lehet lenni a következőig. Az, hogy ezeket közepesnek nevezem, nem szitok, tudom én magamról, hogy tizenévesen ez nekem maga lett volna… Folytasd az olvasást
Te jó ég. Annyian roastolják már ezt a szerencsétlen játékot közösségi oldalakon, hogy igazán nem én szeretnék az lenni, aki még egy lapáttal rádob. Az már különös kegyetlenség volna. Inkább csak megnyugtatok mindenkit: a Forspoken nem rosszabb a hírnevénél, pontosan azt a fajta álmos, dopamin-adagoló középszert nyújtja, mint lassan minden nyílt világú akció-szerepjáték… mégis, helyenként… Folytasd az olvasást
Talán egyszerűbb a közös pontok mentén bemutatni a Persona sorozat különböző részeit – ezen belül is a nemrég megjelent két régebbi rész felújított változatát. Adva van egy iskolai közeg, amelyben mindenféle (gyakran szürreális) mikrodrámák bontakoznak ki a szereplők között, aztán a történetet és tónusát valamiféleképpen definiálja a tágabb (kis)városi tér, amelynek munkahelyei, melléktevékenységei töltik ki… Folytasd az olvasást
Ez az év nem volt könnyű, értelmetlen háború a szomszédban, vírus a szervezetben, meg ha nagyon kicentizem, így év végére azt is elmondhatom, hogy már a negyvenhez is közelebb kerültem, mint a harminchoz (jó, még beleférek a gördeszkás cuccaimba, oké?), és egyszer csak itt találom magam, a téli sötétségben, amikor Sight & Sound felmérések és… Folytasd az olvasást
Valahol hálás vagyok azért, ahogy a PlayStation Portable hatására annak idején több fejlesztő is újragondolta a nagy játékok struktúráját – elkezdtek megjelenni gazdag tartalommal megteremtett, de 4-5 perces szegmensekre osztott, nagyléptékű cuccok is, mint mondjuk a Metal Gear Solid: Peace Walker, vagy a most újra kiadott Crisis Core. Elfoglalt felnőttembernek már-már áldás lenyomni két küldetést… Folytasd az olvasást
Egy pillanat, megint ki kell terítenem egy kellően kacifántos játéktörténelmi családfát, hogyan is jutunk el a címben tárgyalt tételhez. Volt a Final Fantasy II, ugye (jó messzire megyünk). Annak volt egy GameBoy-ra megjelent spinoffja, a The Final Fantasy Legend, amit Japánban még úgy hívtak: Makai Toushi SaGa. Ennek a spinoffnak volt három része, ezután abból… Folytasd az olvasást
Talán célszerű lehet a Twin Peaks környékén kezdeni ezt a kritikát (várj, lesz értelme) – amikor a kilencvenes évek elején David Lynch és Mark Frost ledobták ezt a felfoghatatlan, megközelíthetetlen, ezerféleképpen értelmezhető anomália-atombombát, nem csak egy művészeti alkotást hoztak létre, hanem az ezzel éppen párhuzamosan felfutó internetes felületeken keresztül egy másfajta diskurzus magvait is elültették… Folytasd az olvasást
Pedig olyan jól indult. Tizenkilencedik századi Amerika, friss házasok, egy szokatlanul igényes és szokatlanul üres hotel. Udvarias férfi üdvözli őket, bemutatkozik: Henry Howard Holmes. Honnan ilyen… oh a francba, csak előszökkent a sorozatgyilkos-katalógusomból, hogy kiről van szó, ez a Murder Castle-csávó, nem? Amerika első és legproduktívabb mészárosa. A friss házasok nem élik túl, ugye? És… Folytasd az olvasást