Jobb az elején tisztázni: nem vagyok sem szakértője, sem rajongója a Call of Duty sorozatnak, tehát a részrehajlási szélirány a cikkben így kezelendő. Viszont mentségemre, szökőévente (és hoppá, szökőév is van), még ez az évente kitoccsantott, látványos csomagolópapírba szeletelt, rövid lejárati idejű, harminc dekányi militarista propaganda is képes valami olyan mutatni, amire felfigyelek – idén… Folytasd az olvasást
Talán nincs is még egy annyira megbízható, egyenletes és nagy terjedelmű játéksorozat, mint a Yakuza, amelynek jelenleg minden számozott része (és a Judgment) csaknem teljesen ugyanúgy néz ki és ugyanúgy irányítható az éppen kifutó PlayStation 4-en, a különbségek mélyebben, a mechanikai finomságokban és a történetben keresendőek. Együtt valami olyasmit rajzolnak ki, ami még könyvekben, filmekben… Folytasd az olvasást
Emlékszem, 2002 izgalmas év volt a videojátékok történelmében, én is akkoriban éreztem meg a médium igazi erejét, az ugrást valami nagyobb felé (tizenévesen mondjuk bármi lenyűgözött): szinte hónapról hónapra gépet kellett fejleszteni, paradigmaváltások jöttek-mentek, nagy klasszikusok váltottak 2D-ről 3D-re, és egyszer csak ott voltak az igazi nyílt világú játékok is, egymás hegyén-hátán. A virtuális törvényszegők… Folytasd az olvasást
Ha röviden jellemeznem kellene az ITV legújabb igaz történeten alapuló, dramatizált minisorozatát, a Des-t, azt kéne mondanom, hogy olyan, mint az amerikai Mindhunter. Még át is veszi a klasszikus Fincheres manírokat, itteni sorozatgyilkosunk, Dennis Nilsen pedig éppen olyan nyíltan beszél az elkövetett borzalmakról a skót rendőröknek, mint amerikai társai az FBI-nak. A Des viszont egyetlen… Folytasd az olvasást
Minél több horrorfilmet fogyasztunk, bizonyára egyre kevésbé tartjuk ijesztőnek őket, egyre kevésbé sokkolnak minket, gondolom, ez természetes. Nekem is megváltozott a kapcsolatom a horrorfilmekkel az elmúlt években, mert amint azt veszem észre, hogy a borzalmak csak a borzalmak miatt történnek, legfeljebb egy vállvonásra futja tőlem. Ahogy mások is, én is elkezdtem városi legendákra, eltűnésekre, valódi… Folytasd az olvasást
„Arkhamtől nyugatra a dombok vadul hullámzanak; a völgyek sűrű erdői fejszét tán még sose láttak. Akadnak itt fénytelen, apró tisztások, melyek közül fantasztikus szögekben hajlanak meg a fák, s ahol sűrű aljnövényzet burjánzik anélkül, hogy valaha napfény érné.” – Így kezdődik H. P. Lovecraft novellája, A szín az űrből (Gáspár András fordításában), és ugyanígy kezdődik… Folytasd az olvasást
Tegnap, helyi idő szerint este hatkor lezuhant egy vagány, poros trailer, tele sztárokkal, amitől látszólag mindenki eldobta az agyát, mintha maga a messiás érkezett volna meg. Volt olyan is, akinek a film létezése az újdonság erejével hatott. Talán te is azok közé tartozol, akik most hallanak először a Dűné-ről. Talán most kérdéseid vannak. Miért olyan… Folytasd az olvasást
A dolgoknak általában van egy megszokott sorrendje, és talán célszerű lenne az elején kezdeni. Először volt a könyv (Iain Reid: I’m Thinking of Ending Things, magyarul Azon agyalok, hogy ennek véget vetek, aztán jött Charlie Kaufman, és lett a film (I’m Thinking of Ending Things, magyarul A befejezésen gondolkozom). (Igen, tényleg.) A film elején továbbá… Folytasd az olvasást
Mostanában reneszánszukat élik a klasszikus, izometrikus nézetű fantasy szerepjátékok, nem kis mértékben az olyan Kickstarter-sikereknek köszönhetően, mint a Divinity: Original Sin és a Pillars of Eternity. A Pathfinder: Kingmaker ugyaninnen érkezett, de annyival klasszikusabb, hogy ez ismét egy asztali szerepjátékot vesz alapul, ami nem kevés szállal kötődik a Dungeons & Dragonshoz is. A legfrissebb iteráció,… Folytasd az olvasást
Ezzel a cikkel indul mostantól folyamatosan jelentkező rovatunk, amelyben a Stephen King műveiből készült filmadaptációkat nézzük újra, hogy meglássuk az olyan rejtett, hátborzongató mondanivalót, ami esetleg éretlenebb fejjel nem volt nyilvánvaló, vagy éppenséggel az ifjonti hülyeség túlértékelte. Akárhogy is lesz, a Király ettől még király marad. – WF Vajon hogy nézne ki ma a horror… Folytasd az olvasást