Csak nem jön össze ennek a szerencsétlen sünnek a zökkenőmentes és kényelmes tranzíció 3D-be, pedig volt rá vagy huszonöt éve. A Sonic sorozat hol oldalnézetben, hol térben, hol hibrid módszerekkel igyekszik megtalálni saját identitását, és néha sikerül is megkarcolni a nagyság lehetőségét, de a 3D-s részeket szinte mindig lehúzzák mindenféle technikai problémák vagy kínos narratív… Folytasd az olvasást
„Nap fénye feketül nagy nyarak során, viharok vérszomja támad. / Mit tudtok még?” Bárhol is ütjük fel a verses Edda hősi énekeit, bárhol merülünk el soraiban, könnyen lehet, hogy egyes frázisairól a mai popkultúra ismert alakjai, eseményei juthatnak eszünkbe (gondoljunk erről bármit is), legyen szó Tolkien törpjeiről, a Marvel-féle Bosszúállók délceg egy tagjának kalandjairól, vagy… Folytasd az olvasást
Már-már tradíció a Resident Evil szériában, hogy nagyjából egy évvel egy-egy főbb rész után kiegészítő csomagot kapunk, ilyenkor elvarrjuk az esetlegesen lógva maradt szálakat, esetleg kísérleti játékmódokat próbálhatunk ki, amelyek „mi lenne, ha?”-jellegű sztorikat mutatnak be, esetleg egész különálló játéknyi tartalom érkezik. A Village esetén egy kicsit mindent is kapunk, de kiemelkedőnek egyik sem mondható…. Folytasd az olvasást
Batman ennek a játéknak az elején meghal. Húsz percen keresztül verik szegényt, mire eljutunk a lényegig: a fekete lovag talán nincs többé, de öröksége tovább él. Négy tanítványa / pártfogoltja lép elő az árnyakból, hogy kézbe vegyék Gotham sorsát, amelyben a bűnözés továbbra is súlyos probléma, és ha valaki a Scott Snyder-érában megfogant Baglyok Bíróságának… Folytasd az olvasást
Kisebb és közepesebb fejlesztőcsapatok gyakran azzal akarnak kitűnni, hogy minél élethűbb grafikát raknak játékuk alá – ez a trend leginkább horrorjátékoknál figyelhető meg, de emlékezzünk, a Crytek sem volt egy nagy cég, amikor annak idején forradalmi grafikai ugrást kínált (de milyen áron!) és a Crysis máris tripla A-ként pozicionálhatta magát. Mindezen csak azért elmélkedek, mivel… Folytasd az olvasást
Fél pillanatra nem figyel oda az ember, és a Start Trek (megint) követhetetlenül nagyra nő, burjánzanak a sorozatok, többek között a Voyager-hez (!) kapcsolódó gyerekeknek szóló (!) animációs (!) spinoff, a Prodigy is. És ha már ott voltak, csaptak alá egy játékot – szerintem már mondtam valahol, de én kifejezetten bírom a tie-in játékok visszatérését…. Folytasd az olvasást
Képzeljük el, milyen lehet egy szeszélyes nagyhatalom árnyékában élni, amit legfeljebb tökéletesen koordinált és egy hullámhosszon mozgó szövetségesek tarthatnak féken. Képzeljük el, hogy mindez olyan földrajzi körülmények között történik, amely a totális megsemmisülés határán áll, a zöldellő mezőket hamarosan forró szárazság sújtja. Képzeljük el, hogy bárminemű kirobbanó konfliktusnak a civilek látják a legnagyobb kárát. Hogy… Folytasd az olvasást
Van egy legendás (nagy hírű, sokak által kedvelt, stb.) PlayStation 1-es japán szerepjáték, a Valkyrie Profile. Én nem játszottam vele – sokan nem játszottak vele! – így amikor a Square Enix végül valahogy arra a következtetésre jutott, hogy huszonhárom évvel később folytatást szeretne hozzá, nyilván egy jó húzás volt az eredeti játék friss portját is… Folytasd az olvasást
Az egész, mondhatni, egy szerelemmel kezdődött – olyan szerelemmel, amelynek két résztvevője más akart a kapcsolattól: egyikük önző módon saját élvezeteit részesítette előnyben, többet akart, mint amennyit ember elbírhat, míg a másik önzetlenül áldozott egy jobb közös élet reményében. A mi szempontunkból mindez csak azért érdekes, mert Frank és Julia történetének körbejárása az eredeti Pokolkeltőben… Folytasd az olvasást
Hét éve jelent meg minden idők egyik legjobb játéka, a Bloodborne, és hét év alatt nem érkezett hozzá sem folytatás, sem modern port – nem csoda, hogy a játékipar ott kering a hullája körül, bele-belemar, nézi, miféle húst lehet lefejteni még róla. Avagy, ha a From Software nem reagál, reagál majd más: a Thymesia és… Folytasd az olvasást