Mikor is volt ez? Talán tizennyolc-húsz éves koromban? Mentem rokonokhoz látogatóba, láttam, hogy a srácok ezt nézik. A Narutót. Néztem, és arra gondoltam, hát ilyen szarok mennek mostanában a tévében az olyan mesterművek helyett, mint a Dragon Ball? Gondoltam, de nem mondtam ki, mert azzal a lendülettel az is leesett, hogy fuh, basszus, valaki meg… Folytasd az olvasást
Csak hogy rövidre zárjam a kérdést: egy olyan játékról van itt szó, amibe csak akkor érdemes belefogni, ha az ember ismeri a Yakuza-széria kései darabjait. A Like A Dragon: Gaiden: The Man Who Erased His Name ugyanis valahol a Yakuza 6 után és a Yakuza: Like A Dragon környékén játszódó mellékszál (amely főszálból érkezett és… Folytasd az olvasást
Meg kell hagyni, szórakoztatóak az amerikai akciófilmek, de azt semmi nem múlja felül, amikor a japánok próbálják meg utánozni őket. 1987-ben az MSX2-re megjelent Metal Gear borítóján egy Michael Biehn-fotóról koppintott figura áll (nevét Carpenter egy hőséről kapja), alatta mecha vagánykodik, tessék, ki is rajzoltuk a sorozat identitását. Pengeéles vonalon az amerikai és japán popkultúra… Folytasd az olvasást
Nem véletlenül mozgatta meg a képzeletemet az eredeti Mortal Kombat trilógia annak idején. A brutalitás és a vagánykodás ebben nem játszott szerepet, ezek elmentek mellettem, inkább amiatt érdekelt, amiben azt illene rá mondanom, hogy rossz, az inkoherens világépítésétől kezdve a még csak nem is konzisztensen összelopkodott elemekig. Ebben a verekedős sorozatban egymáshoz nem illő kosztümök,… Folytasd az olvasást
Érezhető volt a várakozás, az izgalom az Armored Core VI: Fires of Rubicon megjelenései előtti pillanatokban – nem véletlenül, elvégre mégiscsak olyan játékok fejlesztőinek új játékáról van szó, mint a Frame Gride, a Metal Wolf Chaos, illetve a Mobile Suit Gundam Unicorn. Jamamura Maszaru épp csak kettőt szusszanhatott a Sekiro: Shadows Die Twice óta, és… Folytasd az olvasást
A Red Dead Redemption egyik korai küldetésében a játék főhőse, John Marston versenyezni készül az életét megmentő Bonnie MacFarlane-nel. Bonnie kimondottan jól kezeli a lovát, egészen oda kell figyelnem a kanyaroknál, ügyelnem kell arra, hogy Marston lova ne fulladjon ki, ne dobja le gazdáját, de azért haladjunk is. A verseny szoros, ám Bonnie vezet, magabiztos,… Folytasd az olvasást
Mi különbözteti meg egyik versenyzős játékot a másiktól? Remek kérdés. Én, minthogy nem vezetek, nem fogom észrevenni a szimuláció pontosságában mutatkozó különbségeket (legfeljebb nagyvonalakban, a lomhábbak a realisztikusabbak, nem?), szóval marad a grafikai tengely és az a meg nem fogható karakter. Mert hisszük, vagy sem, egy versenyzős játéknak is lehet karaktere: a kezelőfelület, annak hangjai,… Folytasd az olvasást
„Az emberélet útjának felén / egy nagy sötétlő erdőbe jutottam”, s azon kaptam magam, hogy egyre többször kirándulok démonok közé – nem, nem az érkező negyedik rész, inkább csak úgy a körülmények miatt, így gördültem rá megint a Diablo-sorozatra. Akciós volt nemrég a második és harmadik rész csomagja PSN-en, de itt sem álltam meg, az… Folytasd az olvasást
Két dolog miatt nem kezdek el idézgetni az Aliens-ből: egyrészt kétféle magyar szinkronja van, biztos összevesznénk rajta a fiatalabb olvasókkal, másrészt bőven megteszik helyettem az Aliens: Dark Descent szereplői. Amikor már kezd érdekes lenni a sztori, amikor már azt hinnénk, biztonságban vagyunk, amikor feszülten figyelünk, mi fog történni, olyankor dobják be, sötétben (többnyire). És nem… Folytasd az olvasást
Feneketlenül mély és kiismerhetetlenül szövevényes a The Elder Scrolls sorozat mitológiája, ez még a felhíguló új-Bethesda érájában állja a helyét – talán mert óriások vállán könnyű nagyot mondani (a legenda szerint Michael Kirkbride, aki a mai napig nemhivatalos szövegeket hoz létre a világban, pszilocibin hatása alatt írta meg Vivec ezoterikus tanításait). Amit igazából mondani akarok,… Folytasd az olvasást