Amint leírtam négy bekezdést erről a játékról, törölhettem is ki. Ezek a bekezdések a Visions of Mana szédületes, színes, gyönyörű visszatéréséről szóltak. Optimizmussal írtam, elégedettséggel. Augusztus 29-én viszont a Bloomberg arról számolt be, hogy a fejlesztő japán Ouka Studios-t a kínai anyacég, a NetEase jó eséllyel be fogja zárni, egy frissítés szerint az elbocsátások már… Folytasd az olvasást
Mármint, csibének tűnik itt minden óriási, félelmetes szörny a fősodorbeli Monster Hunter részekhez képest, és chibi-forma gyermekekkel kell kiszaladnunk a széles zöld mezőkre. És mondok még valamit: ez még nekem is bejön! Nem mintha sok bajom lenne a nagyobb Monster Hunterekkel, de azért mégis van némi súrlódás köztünk. Csatáik elviselhetetlenül hosszadalmassá tudnak válni, tárgy- és… Folytasd az olvasást
Hiába van a Shin Megami Tensei szériának egy szerteágazó, több tucat játékot magába foglaló jelenléte (olyan kötődő sorozatokkal, mint a Strange Journey, a Digital Devil Saga vagy a Persona), egy számozott Shin Megami Tensei megjelenése mégiscsak egy amolyan esemény. Különösen a gyűjtők örülhetnek, ugyanis eddig majdnem minden Atlus-játékra érdemes volt időben lecsapni, és tíz évvel… Folytasd az olvasást
Úgy tűnik, találó volt a Sand Land megjelenését olyan filmek premierje közé belőni, mint a Dűne második része és a Furiosa, kapjuk tehát rendszeresen a sivatagos anyagokat, no meg a figyelmeztetést, hogy a vízért és általános túlélésért folytatott globális küzdelem egyre inkább a valóság felé araszol. Bár lehetne egy Torijama Akira-féle manga játékváltozata örömteli esemény,… Folytasd az olvasást
Van ebben az országban legalább három, de az is lehet, hogy négy ember, akinek mond valamit a Vanillaware név, ők jól tudják, hogy ez a márka a maga sajátos kis kategóriájában garancia a kimagasló minőségre, de nem a nyugati népszerűségre. A Vanillaware egy japán fejlesztőcsapat (általában a SEGA/Atlus a kiadójuk), ráérősen dolgoznak, évekig elszöszölnek 2D-s,… Folytasd az olvasást
Michael Crichton 1990-es regénye egy Bahía Anasco nevű faluban kezdődik, ahová üzemi balesetet ért pácienst hoznak, Carter doki fogadja (Roberta Carter, na), a következő fejezetben egy Mike Bowman nevű dallasi ingatlanfejlesztési vállalkozó hallja a lánya sikolyait, ötven oldal környékén már jártunk a Clínica Santa Maria laboratóriumában, a Columbiai Egyetem Orvostudományi Központjának trópusi betegségekkel foglalkozó osztályán,… Folytasd az olvasást
Feladom, nem megy. Túl sok. Tavaly jelent meg a Persona 3 Portable az újgenerációs konzolokra, együtt jött a negyedik résszel, utána az ötödik rész is kapott egy spinoffot. Nem tudom, ki bírja ezt. Szóval, nem is fogok úgy tenni, mint aki végigvitte a Persona 3 Reload-ot, hiszen egyszerűen a rosszullét kerülgetne, ha egy ilyen eleve… Folytasd az olvasást
Elhinni, hogy minden rendben lesz. Talán ez a legnagyobb kihívás ebben az évben. Mégis, van itt egy megnyugtató számmisztika – összeadjuk a 2024 számjegyeit, az összeg 8 lesz – nyolcadik részekkel indítjuk az évet a Like a Dragon szériában és a Tekken világában is, az ilyesmi majdnem olyan, mint látni valakinek a nyolcvanadik születésnapját (nagymamámét,… Folytasd az olvasást
Oké, mi ez a trend, hogy csak úgy jönnek egymás után az olyan játékok, amelyekhez előzetes ismeretek szükségesek? Nem tudtam, hogy közelítsem meg az új Narutót, az új Like A Dragon-t, de még az új Call of Duty is mintha csak az előző rész második felvonása volna, és íme itt van még egy, a Persona… Folytasd az olvasást
Mikor is volt ez? Talán tizennyolc-húsz éves koromban? Mentem rokonokhoz látogatóba, láttam, hogy a srácok ezt nézik. A Narutót. Néztem, és arra gondoltam, hát ilyen szarok mennek mostanában a tévében az olyan mesterművek helyett, mint a Dragon Ball? Gondoltam, de nem mondtam ki, mert azzal a lendülettel az is leesett, hogy fuh, basszus, valaki meg… Folytasd az olvasást