Posts Tagged → videojáték

Ott termek, s a könny felszárad: The Legend of Zelda – Tears of the Kingdom

Lélegzet-visszafojtva vártuk, és végre megérkezett: a 2010-es évek vitathatatlanul legelismertebb játékának folytatása. A Legend of Zelda: Breath of the Wild öröksége az elvárások félelmetes árnyékát vetette a nyílt világos játékok műfajára. Mindent megihlet, és mindent hozzá hasonlítanak. Hogyan készít a Nintendo egy ilyen monolitnak méltó folytatást? A válasz döndülve csapódott a gémerek közé, agyonnyomva a… Folytasd az olvasást →

Gyorslifttel a pokolba – Aliens: Dark Descent

Két dolog miatt nem kezdek el idézgetni az Aliens-ből: egyrészt kétféle magyar szinkronja van, biztos összevesznénk rajta a fiatalabb olvasókkal, másrészt bőven megteszik helyettem az Aliens: Dark Descent szereplői. Amikor már kezd érdekes lenni a sztori, amikor már azt hinnénk, biztonságban vagyunk, amikor feszülten figyelünk, mi fog történni, olyankor dobják be, sötétben (többnyire). És nem… Folytasd az olvasást →

Új apokrif – The Elder Scrolls Online: Necrom

Feneketlenül mély és kiismerhetetlenül szövevényes a The Elder Scrolls sorozat mitológiája, ez még a felhíguló új-Bethesda érájában állja a helyét – talán mert óriások vállán könnyű nagyot mondani (a legenda szerint Michael Kirkbride, aki a mai napig nemhivatalos szövegeket hoz létre a világban, pszilocibin hatása alatt írta meg Vivec ezoterikus tanításait). Amit igazából mondani akarok,… Folytasd az olvasást →

A fantázia vége – Final Fantasy XVI

Mitől Final Fantasy a Final Fantasy? A kérdést a játékosok, a játékújságírók, de még maga a Square Enix is máshogy közelítik meg – ez a fajta identitásválság már-már önmagát megválaszoló megvilágosodás: a Final Fantasy-sorozat egyik központi tézise, hogy újra és újra megújítja önmagát. De tényleg ennyire egyszerű volna? Fogadjunk el bármit, amit hozzánk vágnak?  Ha… Folytasd az olvasást →

Az utcán mindenki szexi: Street Fighter 6

Mintha bevezették volna a kötelező ingyen kokaint a Capcom háza táján, hat éve száguldanak őrült sebességgel, csaknem félévente dobnak ki folytatásokat, remake-eket, gyűjteményeket klasszikus sorozataikhoz, mint a Monster Hunter, Resident Evil, Devil May Cry vagy a Mega Man, és ha ez nem lenne elég: szinte mindegyik kimagasló minőséggel érkezik. Még amit szarul csinálnak, valahogy az… Folytasd az olvasást →

A háború konzolon is rossz – Company of Heroes 3: Console Edition

Valós idejű stratégiai játékokat ritkán játszunk konzolon, leginkább soha. Persze, annak idején ugyanezt gondoltam izometrikus CRPG-kről (Baldur’s Gate), városépítőkről (Tropico 5) és körökre osztott stratégiákról (Civilization VI), és lám, némelyiknek még jobban is áll a kontrollerre áramvonalasított irányítás, a pazar nagytévés látvány. Ezek a játékok, bár görnyedős-kattintgatós történelemmel rendelkeznek, mégiscsak verhetetlenek a nagy távlatok, gyönyörű,… Folytasd az olvasást →

Száguldó kockák – Lego 2K Drive

Gyerekkoromból sejlenek fel a Lego Racers egyszerű örömei, általánosságban pedig az 1999 környéki játékok könnyed, azonnali játszhatósága. Elindítod, rámész a versenyre, és megy. Az ipar persze megváltozott: ma egy tulajdonképpen kisgyerekeknek szóló játék is fiókregisztrációhoz köti a játék egy részét, és mikrotranzakciókkal nyomasztja az embert. Persze, mit is várjon az ember egy 2K-játéktól: a Lego… Folytasd az olvasást →

Lét és idő – Live A Live

Ha az Octopath Traveler-t sikerült az előző cikkben a buddhista nemes nyolcrétű ösvénnyel felvezetnem, a lazán kapcsolódó Live A Live lehetne akár egy heideggeri gondolatkísérlet is – ez a játék egy különböző idősíkokban megélt RPG-történetek gyűjteménye, amelyeken ráadásul különböző mangarajzolók dolgoztak, és különböző játékmechanikai eszközökkel keltettek életre. Még ha antológiaszerűnek is érződik ez a koncepció,… Folytasd az olvasást →

A varázslat hat aspektusa – Final Fantasy: Pixel Remaster Collection

Az elején kétségbeesés, a végén mágia – így jellemezhetnénk a Final Fantasy születését. A Square abban az időben nem igazán bízott a szerepjátékok sikerében, és bár az akkori rivális Enix Dragon Quest-je erre rácáfolt, a fiatal Szakagucsi Hironobu mégis elkeseredett harcként élte meg a nagy nehezen kikönyörgött zöld utat. Tudta, hogy ha az eladások rosszak… Folytasd az olvasást →

Kicsi a bors, de még borsos is – Mega Man Battle Network Legacy Collection

Jó lesz az úgy, mondhatták a Capcomnál. Hiszen mindenképpen pozitív alaphangról indulunk: régi játékokat mentünk át az utókornak, egy csipetnyi extrával. Az ilyesmit (minden könyvtárosi erőmet összeszedve) helyes lépésnek ítélem. A Mega Man Battle Network Legacy Collection hat játékot tartalmaz, két kötetre osztva, és a hat játék száma különböző verziókkal együtt felszorzódik, még ha lényegi… Folytasd az olvasást →