Vizezett rosé – Resident Evil: Village Gold

Már-már tradíció a Resident Evil szériában, hogy nagyjából egy évvel egy-egy főbb rész után kiegészítő csomagot kapunk, ilyenkor elvarrjuk az esetlegesen lógva maradt szálakat, esetleg kísérleti játékmódokat próbálhatunk ki, amelyek „mi lenne, ha?”-jellegű sztorikat mutatnak be, esetleg egész különálló játéknyi tartalom érkezik. A Village esetén egy kicsit mindent is kapunk, de kiemelkedőnek egyik sem mondható.

Az alapjátékról már beszéltem, de ha most a Gold kapcsán újra kellene értékelni a dolgokat, több újdonságról is lehet értekezni. Az egyik a Winters’ Expansion DLC, amely három újdonságot tartalmaz. Egyrészt van egy Shadows of Rose nevű minisztori, amely több évvel a Village után játszódik, és Ethan Winters szuperképességekkel rendelkező lányával fedezzük fel a falu egy meta-változatát. Másrészt, kapunk egy harmadik személyben játszható módot, amivel Ethan új perspektívából fedezheti fel az eddigieket. Harmadrészt a Mercenaries is kibővül. És ha még nem volt elég, végre megérkezett az ingyenesen járó Resident Evil: RE:Verse is.

Kezdjük ez utóbbival, mert ennek már az alapjátékkal együtt meg kellett volna jelennie. Ez egy viszonylag egyszerű, multis all-star deathmatch, amelyben az elmúlt néhány év modelljei lövik egymást könyörtelenül – de halál helyett különféle kreatúrákká változnak, ezzel még egy esélyt kapnak a visszavágásra. Az egész egy kaotikus, rém agyatlan, de ideig-óráig szórakoztató játékmód, és tényleg nagy szerencséje, hogy ingyenes, mert ennyit tud és kész. 

Kemény két darab pályán (Baker House, RPD) kergetőzik hat Resident Evil-hős (Jill, Chris, Clair, Leon, Ada, Hunk), és attól függően, hány víruskapszulát vettek fel, különféle antagonistákká válhatnak (mint Jack Baker vagy Nemesis). Van egy kis shop meg egy Battle Pass-hoz tartozó kihívás-sorozat, de ennyi. Talán annyival árnyalhatom a dolgot, hogy nem olyan innovatív, mint az elhanyagolt Resident Evil: Resistance, nem olyan ropogósan cuccos, mint a Mercenaries, de nem is annyira igénytelen, mint az Umbrella Corps. Valamire biztos jó. Élvezzük ki, mert ezek fejlesztik a Silent Hill f-et is, hajjaj.

Rose története már valamivel igényesebb – minőségi átvehezetőben találkozunk újra a lánnyal, aki meg akar szabadulni képességeitől, amit a Dulvey-tenyészetből örökölt. Ehhez egyfajta mentális síkon bezuhan a falu egy torz változatába, ahol saját klónjai és egy őrült kereskedő igyekeznek keresztbe tenni neki – de valami segítő erő is ott mocorog, amely bátorítja, hogy igenis használja pszi-képességeit, ha már vannak. És így téblábolunk egy Resident Evil-re távolról emlékeztető helyzetben. Két-három óra alatt végigjátszható, és egy-két izgalmas szituációt leszámítva semmi eredeti nincs benne – újrafelhasznált anyagok, sápadt utánzat.

Na de Ethan Winters hátáért és szégyellős gesztusaiért csak megéri, nem? A harmadik személyű mód azt adja, amit papíron ígér, sem többet, sem kevesebbet. Hogy jó-e, jó hát, hogy a francba ne lenne jó, de mire jó? Azt hiszem, az akciójelenetek mintha jobban csúsznának, de az atmoszféra, amelyet mondjuk a Dimitrescu-kastély vagy a Beneviento-ház sugároznak, továbbra is jobban működnek első személyben, szóval, részemről egy nagy vállvonás. Nem panaszkodok, hogy hozzácsapták, de nem is emiatt fogom újrajátszani az egészet.

A Mercenaries – Additional Orders még mindig csak több ugyanabból, de a két új pálya és az új játszható karakterek egy kicsit izgalmasabbá teszik a dolgokat. Chris nagyon könnyen S-rankot érhet el turbókommandózásával, Dimitrescu és Heisenberg pedig közelharci és speciális képességek segítségével közlekednek keresztül az őrjöngő falusiak hordáin. Eleve nem ez volt a legjobb iterációja a Mercenaries-nak (ha mondjuk letakarjuk a Resident Evil 4-et, akkor is ott van a Revelations-féle Raid Mode, amit szívesebben tolnék), és nem ezzel lesz forradalmian jobb, de el lehet vele lenni.

Szóval az egész olyan… izé. Kapunk mindent, de minden éppen egy vállvonásra elég – már-már kötelességből és nem szívesen mentem a köröket a RE:Verse-ben és az új játékmódokban. Látszik, hogy a Capcom olyan tökéletesen megmunkált, zárt miliőt csinált ide, hogy nem tudja érdemben bővíteni, különlegesebbé tenni. Bármit is mondjunk a Resident Evil 7 furcsa extrakampányairól, azért a Not a Hero és a Zoe’s End eredeti helyszínekkel dolgozó, kellően hosszú sztorimódok voltak, és ezek mellett sorakozott tucatnyi rohadt jó kihívás, mint mondjuk az Ethan Must Die, amibe anno órákat beleraktam.A Village kiegészítői, így a Gold változat sem jobbak vagy szükségesebbek az egyébként nagyon is korrekt alapjátéknál, kifejezetten csalódásnak élem meg, hogy másfél év alatt ennyire futotta. Mégis, már csak néhány hónap a negyedik rész feldolgozásáig, addig el lehet lötyögni ezekkel az újdonságokkal is, ha nagyon muszáj. Azért csak szedd össze magad, Capcom, ennél többet várunk.