A boszi visszatér: Bayonetta 3

Gémz

A boszi visszatér: Bayonetta 3

A Bayonetta 3 az utóbbi évek olyan interaktív mesterműveinek sorát gyarapítja, mint a Breath of the Wild vagy a God of War – epikus sztori, amelyben a játékmenet lépten-nyomon lélegzetelállító csavarokkal kápráztat el. A Bayonetta 3 a káosz, a humor, a szexualitás és a csupasz szórakozás hullámvasútja, amelyben minden perc számít. A Démonrabszolgák megidézésének új mechanizmusa zseniális új szintet ad a játékmenetnek, a gigászi szörnyek harcbéli megidézése vizuális- és móka-szempontból egyaránt lenyűgöző és megunhatatlan. Ha a démonrabszolga sokat sebződik, még akár Bayonetta ellen is fordulhat.

Attól függetlenül hogy Switch játék, a Bayonetta 3-ban meglehetős hangsúlyt kapnak a szexuális utalások, anélkül, hogy átlépnének egy bizonyos ízlésbeli küszöböt. Ezek intenzitásán lehet állítani, de legyünk őszinték: ezek az innuendók nagyban hozzájárulnak a hangulatépítéshez. Az egész játék annyira szórakoztató és eredeti, szinte lehetetlen abbahagyni. A különböző pályákat “verses”-nek nevezett csataszegmensek választják külön, amelyek teljesítése során kisebb harci célokat kell teljesíteni. A játék maga elvárja a felhasználótól, hogy ne hanyagolja el a terep felfedezését, mindenféle fegyverrel, képességgel és démonraboszlgával jutalmazva ezt. Ezek mindegyike egyedi és egész egyszerűen csak cool.

Természetesen ilyen többé-kevésbé konzervatív újításokkal a Platinum Games nem elégedett meg, és mindenféle más őrületet is bedobnak a játék során. Van az Elevator Action-ra hasonlító kémkedős betét, van hogy hatalmas kaijuk tépik egymást – ilyenkor Bayoetta a saját szívét szakítja ki, hogy óriás szörnnyé változhasson! – az ugradejeinket pedig egy túlvilági pizzafutár hozza elénk. Ezeknek az őrületeknek mindegyike audiovizuálisan tökéletesen kidolgozott, szuper szórakoztató, a Platinum excentrikus dizájn-filózófiáját tökéletesen szemléltető.

Amennyire színpompás és kreatív, annyira nehéz is a játék. Nehezebb sokkal, mint elődei, aminek csak örülni lehet. Sajnos az ugrálási mechanizmusok kidolgozása ezúttal nem sikerült a legjobbra – ez kb az egyetlen negatívum, ami a Bayonetta 3-ról elmondható – , úgyhogy főleg boss-csatáknál az ugrálás villámgyors bekalibrálása sokak életét meg fogja nehezíteni.

Grafika és hangkulissza szempontjából a játék szenzációs. Az átvezető jelenetek gyönyörűek, a menük szexik és jól áttekinthetőek, a démon-akciók pedig szó szerint lenyűgözőek. Az egész annyira profi és kiválóan kidolgozott, hogy nyugati fejlesztők csak tanulhatnak belőle. A történet a szériától megszokott módon egyszerre zseniális és bárgyú, gyökér egyszerű és túlbonyolított. Tényleg meg kell tapasztalni egy Bayonetta játékot ahhoz, hogy ez érthető legyen – elég az hozzá, hogy Platinuméknak nem a narratíva kidolgozása volt a legfontosabb. Szürreális scifi-fantasy katyvasz az egész, és csak arra szolgál, hogy villámgyorsan eljuthassunk benne a következő olyan orgiasztikus akciójelenethez, amelyek láttán Hollywood sárgulhat az irigységtől. Nem csoda, hogy az év egyik legjobb játéka – ha ez eddig még nem volt egyértelmű.

Olvasd tovább
Kattints ide a kommentekhez

Leave a Reply

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Még több Gémz

Címkék

Hallgatnivaló

Archívum

Meta

Vissza