Erre mondják, hogy nehéz szülés. Ezt a kritikát tiszta lelkiismerettel anélkül, hogy az eredeti Resident Evil 4-gyel játszottam volna, nem lett volna szabad megírni. És hogy a hárdkór gémerek a késüket a nyakamnak szegezhessék: mivel soha a büdös életben nem játszottam vele. Kimaradt, mint ahogy az az egész évtized, amelyben piacra dobták. Szóval ahhoz, hogy… Folytasd az olvasást
Kapcsolatom a Monster Hunter-szériával (és klónjaival) elég döcögős. Egyrészt csodálom ezt a fajta módszeres, végtelen mélységű szörnyvadász-zsánert, ahol minden levadászott szörny utolsó pikkelye is felhasználható diverz, specializált vagy egyszerűen csak túlélésre kipattintott páncélzat kiépítéséhez, mindezt megtámogatja egy ökoszisztéma szimulációja, a barátság ereje, meg persze félelmetes mennyiségű étel-ital-cukorka. Másrészről viszont pont emiatt a komplexitás miatt pattanok… Folytasd az olvasást
A buddhizmus egyik központi tanítása a nemes nyolcrétű ösvény – talán ezt idézi meg az Octopath Traveler széria címével és koncepciójával, kivéve, hogy nyolc hősének nyolc különböző útján nem csak nemes dolgok történnek. Menjünk tovább: mintha maga a Square Enix is nyolc szerepjátékból nyolcféle megközelítést alkalmazna, ennél a szériánál például kitalálta, hogy Nintendo Switch-exkluzív lesz,… Folytasd az olvasást
Like a Dragon – ízlelgessük, fordult a malomkerék (rozsban a fogó!), a nyugaton eddig Yakuza néven emlegetett sorozatot mostantól így hívják. És talán jókor kapcsoltak, mert a Yakuza: Like a Dragon és a Like a Dragon: Ishin! fordulópontot jelentenek: előbbi kitágítja a jakuza-történeteket a fantasy szerepjátékok energiájával, míg utóbbi – a nyugaton eddig elérhetetlen Ishin!… Folytasd az olvasást
Sylverant világában hanyatlásnak indult a mágia. Ennek egyik legborzasztóbb következménye, hogy a több ezer évvel ezelőtt elzárt Desianok most újra előbukkantak, hogy embereket raboljanak el gonosz kísérleteikhez. A szent kiválasztott, Colette zarándokútja jelentheti a kulcsot a megmeneküléshez: hozzá csatlakozik gyerekkori barátja, Lloyd Irving, aki ennek a történetnek az irányítható főszereplője lesz. Ezt a japán szerepjátékot,… Folytasd az olvasást
A videojáték ipar reflexei gyökeresen különböznek minden más multimediális konszernétől. Az öreg Hollywood például az év legelején dobálja piacra az érdektelenebb produktumait, valamit kell velük kezdeni, hadd menjen. A játékipar viszont nem retten vissza attól, hogy karácsony után röviddel (és ez gyakran előfordul) az év legjobb alkotásaival célozza be a nagyérdeműt. Félreértés ne essék, a… Folytasd az olvasást
Nem éppen sima úton érkezik ez a régóta spekulált és sokak által régóta áhított Harry Potter-játék, ugyanis mind a rajongóit, mind készítőit megtalálta az erkölcsi krízis, a nagy PR-rémálom: a franchise kútfője, atyaúristene, J. K. Rowling egy szép napon megszólalt a Twitteren. Aztán mintha kisebb-nagyobb félreértések követték volna egymást, magyarázkodások és interpretációk hálója alakult ki… Folytasd az olvasást
Először is, valahol örülök, hogy a Bandai Namco ráállt kedvenc mangáink (animéink) játékadaptációinak tömeggyártásába, főleg a One Piece és a Dragon Ball rajongói kapnak rendszeresen valami többnyire közepes, de azért nagy cuccot, amivel el lehet lenni a következőig. Az, hogy ezeket közepesnek nevezem, nem szitok, tudom én magamról, hogy tizenévesen ez nekem maga lett volna… Folytasd az olvasást
Te jó ég. Annyian roastolják már ezt a szerencsétlen játékot közösségi oldalakon, hogy igazán nem én szeretnék az lenni, aki még egy lapáttal rádob. Az már különös kegyetlenség volna. Inkább csak megnyugtatok mindenkit: a Forspoken nem rosszabb a hírnevénél, pontosan azt a fajta álmos, dopamin-adagoló középszert nyújtja, mint lassan minden nyílt világú akció-szerepjáték… mégis, helyenként… Folytasd az olvasást
Talán egyszerűbb a közös pontok mentén bemutatni a Persona sorozat különböző részeit – ezen belül is a nemrég megjelent két régebbi rész felújított változatát. Adva van egy iskolai közeg, amelyben mindenféle (gyakran szürreális) mikrodrámák bontakoznak ki a szereplők között, aztán a történetet és tónusát valamiféleképpen definiálja a tágabb (kis)városi tér, amelynek munkahelyei, melléktevékenységei töltik ki… Folytasd az olvasást