Talán nincs is még egy annyira megbízható, egyenletes és nagy terjedelmű játéksorozat, mint a Yakuza, amelynek jelenleg minden számozott része (és a Judgment) csaknem teljesen ugyanúgy néz ki és ugyanúgy irányítható az éppen kifutó PlayStation 4-en, a különbségek mélyebben, a mechanikai finomságokban és a történetben keresendőek. Együtt valami olyasmit rajzolnak ki, ami még könyvekben, filmekben… Folytasd az olvasást
Egy évtizedben egyszer adnak ki olyan horderejű játékot, mint a Disco Elysium. A fejlesztés hosszú évei alatt No Truce With the Furies címen futó számítógépes szerepjátékkal az észt ZA/UM stúdió egycsapásra megváltoztatta a videojátékírásról alkotott képünket – nem túlzás azt állítani, hogy forradalmi tett volt, ami 2019 októberétől fogva állandó hivatkozási pontként fog szolgálni az… Folytasd az olvasást
Emlékszem, 2002 izgalmas év volt a videojátékok történelmében, én is akkoriban éreztem meg a médium igazi erejét, az ugrást valami nagyobb felé (tizenévesen mondjuk bármi lenyűgözött): szinte hónapról hónapra gépet kellett fejleszteni, paradigmaváltások jöttek-mentek, nagy klasszikusok váltottak 2D-ről 3D-re, és egyszer csak ott voltak az igazi nyílt világú játékok is, egymás hegyén-hátán. A virtuális törvényszegők… Folytasd az olvasást
Mostanában reneszánszukat élik a klasszikus, izometrikus nézetű fantasy szerepjátékok, nem kis mértékben az olyan Kickstarter-sikereknek köszönhetően, mint a Divinity: Original Sin és a Pillars of Eternity. A Pathfinder: Kingmaker ugyaninnen érkezett, de annyival klasszikusabb, hogy ez ismét egy asztali szerepjátékot vesz alapul, ami nem kevés szállal kötődik a Dungeons & Dragonshoz is. A legfrissebb iteráció,… Folytasd az olvasást