Talán célszerű lehet a Twin Peaks környékén kezdeni ezt a kritikát (várj, lesz értelme) – amikor a kilencvenes évek elején David Lynch és Mark Frost ledobták ezt a felfoghatatlan, megközelíthetetlen, ezerféleképpen értelmezhető anomália-atombombát, nem csak egy művészeti alkotást hoztak létre, hanem az ezzel éppen párhuzamosan felfutó internetes felületeken keresztül egy másfajta diskurzus magvait is elültették… Folytasd az olvasást
A Bayonetta 3 az utóbbi évek olyan interaktív mesterműveinek sorát gyarapítja, mint a Breath of the Wild vagy a God of War – epikus sztori, amelyben a játékmenet lépten-nyomon lélegzetelállító csavarokkal kápráztat el. A Bayonetta 3 a káosz, a humor, a szexualitás és a csupasz szórakozás hullámvasútja, amelyben minden perc számít. A Démonrabszolgák megidézésének új… Folytasd az olvasást
Mindenki a végénél fog hozzá, mint A Birodalom visszavág, vagy, mondjuk, a Hetedik boncolásakor. Súlyos agyi homályállapotot kellene előidézni hozzá, hogy ezt érthetetlennek tartsuk, Frank Darabont 2007-es filmjének ultrakegyetlen, olajsötét (idáig rendben) és (innentől már nem annyira) siváran nihilista befejezéséről egy azonban biztosan nem állítható: hogy ne illeszkedne mintegy varrásmentesen az addig filmre vitt tartalmakhoz…. Folytasd az olvasást
Van egy legendás (nagy hírű, sokak által kedvelt, stb.) PlayStation 1-es japán szerepjáték, a Valkyrie Profile. Én nem játszottam vele – sokan nem játszottak vele! – így amikor a Square Enix végül valahogy arra a következtetésre jutott, hogy huszonhárom évvel később folytatást szeretne hozzá, nyilván egy jó húzás volt az eredeti játék friss portját is… Folytasd az olvasást
Dél-koreai film manapság már csak akkor kerül a hazai mozikba, ha az komoly Oscar-díj aspiráns (lásd Élősködők), vagy még a kora 2000-es években befutott nagy nevek jelentkeznek újdonsággal (lásd Park Chan-wook). Viszont az ország filmiparát nagyban kitévő, a mi ízlésünknek sokszor 180 fokkal szembe pisáló stílust képviselő zsánerfilmeket max. a Koreai Filmfesztivál vetítésein tud elcsípni… Folytasd az olvasást
Gyerekként leginkább azért szerettem moziba járni és filmeket nézni, mert úgy éreztem, ha csak két órára is, de kiszakadok a mindennapi valóságból. Olyan dolgokat fogok látni, amiket sehol máshol, olyan történeteket, amik nemcsak izgalmasak, félelmetesek, látványosak, hanem ott van bennük az alapvető emberi kíváncsiság. A „Mi lenne ha…?” kérdés megválaszolása tele fantáziával. Tulajdonképpen el voltam… Folytasd az olvasást
A Xenoblade szériát a Switchre teremtették, és a Switchcset a Xenoblade szériának. Nem szó szerint persze: Wii-re hozták ki először, WiiU-n tovább szenvedett, hardvertechnológiai korlátok közt vergődött mint koca a sárban, csak azért, hogy a Switchre betoppanván bimbóit széjjeltárva kivirágozhasson. Hogy a malac hogy illik bele ebbe a második metaforába, nem tudom. Mindenesetre a Xenoblade… Folytasd az olvasást
Minden évtizednek megvan a klasszikusa, kiszelektált szemete és azok az apróbb, de fényesen csillogó gyöngyszemei, amiket sokáig csak egy rakás fanatikus őrizgetett mélyen a szívében. Amit manapság hiányolok, az a bátorság, az ismeretlen vízre való kievezés, amikor nem lehet a bevált algoritmusokra, sémákra, felvásárolt IP-ra hagyatkozni. A „próbáljuk ki, és lesz, ami lesz” mentalitást. Nemcsak… Folytasd az olvasást
Szeretném bemutatni a legújabb LEGO® márkájú Star Wars™ márkájú The Skywalker Saga című játékot, amiben – nomen est omen – LEGO® márkájú Star Wars™ márkájú szereplők szaladgálnak egy LEGO® márkájú Star Wars™ márkájú világban (remélem, tudtok követni) – ha mindez nem volna elég, mind a kilenc filmre jut idő és költségvetés, olyannyira, hogy ezt a… Folytasd az olvasást
Elterjedt ez a jópofa kifejezés, hogy „eurojank” – így írják le az elsősorban Európában gyártott, modern trendeket csak hírből ismerő, nem éppen polírozott, mégis markáns és robusztus videojátékokat, amelyek akár jók is lehetnének, ha a költségvetés mögöttük mondjuk háromszor akkora lett volna. A Piranha Bytes mindig ennek a kis niche-nek az élharcosa volt, már a… Folytasd az olvasást