Szeretném bemutatni a legújabb LEGO® márkájú Star Wars™ márkájú The Skywalker Saga című játékot, amiben – nomen est omen – LEGO® márkájú Star Wars™ márkájú szereplők szaladgálnak egy LEGO® márkájú Star Wars™ márkájú világban (remélem, tudtok követni) – ha mindez nem volna elég, mind a kilenc filmre jut idő és költségvetés, olyannyira, hogy ezt a játékot még a budapesti metróaluljárókban is reklámozzák, annyira márkás.
Szóval van már egy ideje ez a nagy hagyomány, hogy a LEGO mindenféle franchise mellé odaáll egyet élősködni, és jöttek is ki ebből többé-kevésbé kompetens, látványos és vicces videojátékok – egy olyan érában ráadásul, ahol a klasszikus collect-a-thon jellegű 3D platformerek amúgy is ritkaságszámba mentek. Kicsiknek-nagyoknak finom kis tömény szórakozás. Igazából nincs kimondottan negatív véleményem róluk.
A The Skywalker Saga radikálisan eltér a szokásos formulától, és nem csak terjedelmével igyekszik kitűnni az eddigiekből. Kapásból az első különbség, ami szembejön, hogy másfajta nézetben haladhatunk, szorosabb, szabad kamerakezelésű harmadik személyű formátumban, az újabban trendi mozis akció-kalandokhoz igazítva. Különféle jeleneteket játszunk el a filmekből, és ezekhez egészen szépen illeszkedik a tálalás, mert bár megcsavarja paródia-gegekkel a dolgot, a The Skywalker Saga elég komolyan veszi a történetvezetés és a prezentáció minőségét.
A kilenc filmből kapásból hármat kezdhetünk el, szerencsére belőhetjük a preferenciánkat az I, IV és VII tengelyén, vagyis mindhárom trilógia első részével indíthatunk, ahogy jól esik. Ahogy ezeket próbálgatom (és tényleg, csak a felszínét kapirgálom több óra után is), egyszerűen elszédülök attól, mennyi minden van itt, és hogy milyen minőségben. Feloldható karakterek, kosztümök, képességek és gyűjtögetnivalók százai egy olyan struktúrában, ahol tulajdonképpen testközelből élhetjük át újra a nagy, teljes történet legizgalmasabb mozzanatait.
Egy kilencszer két órás mozi itt ráadásul el is törpül, mivel minden jelenet kényelmesen bejárható, felfedezhető. Nem véletlen, hogy ez a játék nem hiába késett ennyi ideig (2020 őszére ígérték eredetileg), gigászi és megállíthatatlan az egész, betegesen jó vétel. Ami persze nem jelenti azt, hogy teljesen tökéletes. A harc, bármilyen polírozott is, képes kaotikus téglafröcsögésbe kifutni, ahol igazából tétje sincs semminek, mert a halálunk után egyből összeállnak a kis kockák és megyünk ugyanúgy tovább. Az űrhajós részek kimondottan kényelmetlenül középszerűek. A küldetések továbbra is lineáris lefolyásúak, és az erővel emelgetett tárgyak kezelése sem lett jobb. Vannak apró lassulások és furcsa hibák még itt (habár ez jellemző szokott lenni a LEGO-szériára), és még a legváltozatosabb helyszínek / karakterek / szituációk után is hamar megunható ez a formula.
De őszinte leszek, ezek apróságok, és hosszú évek óta mégiscsak ez az egyik legjobb LEGO® márkájú játék, és a legjobb Star Wars™ márkájú játék is egyben – Jedi Fallen Order ide vagy oda, itt olyasmi történik, ami nem hasonlítható semmi máshoz, és a réges-régen, egy messzi-messzi galaxisban elfelejtett tie-in játékok aranykorára emlékeztet – ne zavarjon, hogy minden LEGO (mert nem minden az, bámulatosan next-gen kinézetűek a helyszínek), kellően hű a filmekhez és kellően komolytalan a kikapcsolódáshoz. Ha lefejtenénk róla a Star Wars-mázat, még úgy is egy versenyképes ifjúsági akció-kaland lenne, színes kavalkád, kockasaláta, erőleves.
Mint látható, van bennem cinizmus a logókkal és franchise-okkal telematricázott termékekkel kapcsolatban, de meg kell hagyni, a Disney ordas pénzverdéjét itt most tényleg arra használták, hogy legyen itt egy olyan játék, ami tartalmi és formai oldalról is elit minőséggel képviseli ezt a komolyan vehetetlen cirkuszt, amit manapság Star Wars-nak hívunk. A teljes saga legjobb verziója ez, mert legalább itt van egy koherens, központi vízió és stíl, ami összetartja mind a kilenc epizódot. Akkor már inkább ez, mint egy keserű újranézés. Azzal szorítkozhatunk az eredeti hármasra.
Ezzel a végszóval tudom ajánlani rajongóknak és exrajongóknak is, van itt még annyi üzemanyag, hogy az Ezeréves Sólyom repüljön egy jót, még egyszer, remélhetőleg utoljára.