Hét évvel ezelőtt vált egészen nyilvánvalóvá, hogy a Capcom nem csak visszatért, de magának követelte a játékipar jövőjét is: érezni lehetett a levegőben, hogy a Resident Evil hetedik része és a Monster Hunter World csupán egyfajta sikeráradat előjelei. És valóban, az elmúlt években mindkét sorozat elképesztő fellendülést és nyugati népszerűségi konszolidációt hozott, és lassan a… Folytasd az olvasást
Posts Tagged → japán
Sorozatszkepticizmus: Tales of Graces f Remastered
Úgy rémlik, tavaly márciusban történt, hogy a Bandai Namco több évtizedes múlttal rendelkező és sokak által kedvelt RPG-sorozatának különféle részei (beleértve a Tales of Graces f-et) egyszerűen eltűntek a PlayStation 3 és PlayStation Vita egyébként még mindig aktív digitális polcairól. Nem volt figyelmeztetés, nem volt indoklás. Talán nem a legritkább játékok ezek lemezes változatukban, de… Folytasd az olvasást
Január: Synduality
A Synduality „extraction shooter” a megkopásra képtelen hangulatát és fájdalmas emlékét hozza azoknak a túlélésre kihegyezett videojátékoknak, amelyekben a semmi közepén leheled ki a lelkedet és az életeddel együtt az összes felszerelésed is odavész. Persze az efféle frusztráció rövid életű, hiszen a gameplay loopot nagyon körültekintően ötlötték ki, rögtön, újra beleveted magad a dolgok sűrejébe,… Folytasd az olvasást
Egymillió év szenvedés: Freedom Wars Remastered
Nocsak, micsoda meglepetés. A Freedom Wars egyike azoknak a ritka PS Vita exkluzívoknak, amelyek semmiféle életjelet nem mutattak más platformokon, vagyis ez a játék véresen komolyan vette exkluzivitását, se folytatása, se spinoffja, se előzménye, se következménye nem volt másutt, több mint tíz évig. Csak hogy érezzétek a dolog jelentőségét. Ekkora exkluzivitás ér most véget. Számomra… Folytasd az olvasást
Interplanetáris replikánsok – Mars Expressz
Egyre inkább úgy néz ki, hogy az idei filmes toplistámban egyre nagyobb szerepet fognak kapni az animációs filmek. De ne a klasszikus Disney-Pixar-Dreamworks tengely gyerekesen egyszerű (és egyre kiszámíthatóbb tálalású) tucattermékeire gondoljon az olvasó. Hanem valódi fajsúlyos tematikákat boncolgató, felnőtteknek szóló animációs filmekre, amiknek azt a súlyos horgonyt kell levetniük magukról, hogy a mozgókép ezen… Folytasd az olvasást
Kiborulni tilos: Mario & Luigi – Brothership
Hát most mit mondjak? Szerencse, hogy a Thousand Year Door remake-je idén kijött. A Brothership a hatodik a márióluigi szériában. Én valami faszányos hajós kalandozásban reménykedtem. Hajózás van benne doszt, kalandozás is, egyedül a faszányosságnak van hűlt helye. Ez most eléggé félrement, pedig reménykedtem a csodában, a megváltásban. Mikor a Nintendo vagy éppenséggel a Nintendo… Folytasd az olvasást
Régi, de új: Dragon Quest III HD-2D Remake
Vannak olyan mű-kategóriák, amelyeket kritikai értelemben nehéz igazán jól megfogni, ilyen kategória az idén valamiért nagyon népszerű remake. Különösen egy olyan sorozat esetén, mint a Dragon Quest, nem nagyon lehet ésszel pro/kontra érvelni, elvégre a Dragon Quest lényege mindig is a hagyományőrzés volt, minden új rész újra feltalálta önmagát, miközben alig változtatott a megszokott elemeken…. Folytasd az olvasást
Godzilla 70
Hetven évvel ezelőtt, egészen pontosan 1954. november harmadikán mutatták be Japánban a Tóhó filmstúdió (és talán Japán) máig legismertebb filmjét, a fekete-fehér Godzillát (ゴジラ, Godzsira). A film, mint tudjuk – remélem, tudjuk, – egy ősi, ám frissen felzavart, radioaktív mutáns teremtményről szól, aki mintegy a semmiből felbukkan, rombol, miegymás. Kilenc évvel járunk Hirosima és Nagaszaki… Folytasd az olvasást
A Hateful Hét – Romancing SaGa 2: Revenge of the Seven
Mi van mostanában a levegőben, hogy csak úgy hasraütésre remakelgetjük változatos japán sorozatok második részeit, hm? Hajjaj, van ennél kényelmetlenebb téma is: az egyenletesen jó minőségű szabvány. Borzalmasan hangzik, nem igaz? Mégis, valahogy ez vált többek közt a mai JRPG-k furcsa problémájává (tisztelet a kivételnek). Szemlézve az elmúlt pár évet, kitűnik, hogy ebben elsősorban a… Folytasd az olvasást
Az év játéka: Metaphor ReFantazio
Kigúvadó szemekkel olvastam az egyik magyar franchise-óriás weboldal kritikáját a Metaphor ReFantazióról (csóringer kis outfitként mi a nagyfiúknál hetekkel később tudunk az elemzésnek hozzálátni.) Az most mellékes, hogy eleve egy általános iskolás a fogalmazással komoly harcban álló stresszes izzadtságszaga lengte be – a nagyobb probléma az volt, hogy a cikk szerzője pánikszerű igyekezettel szeretett volna… Folytasd az olvasást