Mi van mostanában a levegőben, hogy csak úgy hasraütésre remakelgetjük változatos japán sorozatok második részeit, hm? Hajjaj, van ennél kényelmetlenebb téma is: az egyenletesen jó minőségű szabvány. Borzalmasan hangzik, nem igaz? Mégis, valahogy ez vált többek közt a mai JRPG-k furcsa problémájává (tisztelet a kivételnek). Szemlézve az elmúlt pár évet, kitűnik, hogy ebben elsősorban a Square Enix és a Bandai Namco fejlesztői a ludasok.
Szóval adva vannak ezek a klasszikus franchise-ok, kapnak minőségi új részeket, remakeket, öröm őket játszani, de egy év után visszapillantva még nekem is kifejezetten nehezemre esne megkülönböztetni őket, mondjuk, képek vagy történeti mozzanatok alapján. Ha csak úgy átpörgetem a fejemben a Granblue Fantasy, a Tales of Arise vagy a Visions of Mana elmosódott vágóképeit, elkezdek egészen elbizonytalanodni.
Amellett, hogy tényleg magas tartalmi és formai minőséget hoznak, az Unreal motor beépített megoldásai, a kezelőfelület-elemek hasonlósága, a teljesen felcserélhető anime-karaktermodellek és páncéldíszek között mintha a játékoknak igazán a nehezére esne egyedi identitást találni maguknak. Ebbe a sorba érkezik a Romancing SaGa 2: Revenge of the Seven is.
Mentségére szóljon, ez egy 1993-as pixel art játék 3D-s remakeje, amelynek az eredetije (mondjuk mobilos konverzióban) továbbra is elérhető modern platformokon, szóval még csak puffogni sem tudok rajta egy jót. A SaGa-sorozat 1989-ben született meg a kevésbé kedvelt Final Fantasy II útját járva, nyugaton The Final Fantasy Legend címen jelent meg az első három része. A második, „Romancing” éra első része egyébként már a PS2-n kapott 3D-remaket, annak pedig két éve jelent meg a felújított változata, szóval nagy hiányérzetnek nem kellene beütnie.
A Romancing SaGa 2: Revenge of the Seven papíron teljesen eredeti megközelítéssel dolgozza fel a klasszikus JRPG-s toposzokat, több ezer éven keresztül épül fel a története, különféle érákban építjük fel Avalon városát Varennes birodalmában. Az alcímben szereplő hét antagonista valójában hét ünnepelt hős is egyben – egykor ők mentették meg a világot a szörnyek inváziójától, most valamiféle sötétség irányítja tetteiket (habár ebben is számíthatunk egy-két csavarra a történet végefelé).
Akárcsak a Live A Live esetén, itt is fel kell készülnünk arra, hogy hőseinket tisztes távolságtartással kezeljük, mert akár teljesen ki is eshetnek a játékból, illetve különböző generációs fejezeteket kell megoldanunk, a birodalom pedig folyamatosan fejlődik. Minthogy a játékos az uralkodó, elsősorban Avalonhoz és Varenneshez kell kötődnie. És inkább ez a játék erőssége, kiszaladni Mátyás királyként a néphez, meghallgatni a bajaikat, felfedezni a kultúrájukat, aztán délceg imperialista módon minden jött-ment országot hozzácsatolni a birodalomhoz.
Sajnos ezen túl nem nagyon lehet túl mély elemzéseket kiszedni ebből a játékból, mégiscsak egy régebbi, egyszerűbb koncepció kidolgozása, amelyben nincs különösebb narratív komplexitás. Ugyanez igaz a játékmenetre is, még ha nem is klasszikus XP-alapú fejlődés van itt, minden más teljesen ismerősnek és kiszámíthatónak érződik, a harcban, a progressziós rendszerben és a felszerelésben egyaránt. Egyedül a királyság-menedzsment tűnhet többnek, de idén, egy olyan játék után, mint a Unicorn Overlord, ez még mindig elég sovány.
Mindez (próbálok újabban egyenes lenni) nem negatív kritika, ahogy mondtam, a maga szabványos megoldásaival együtt ez egy jól csúszó és egységesen kinéző, hosszú, tartalmas JRPG, elmondhatjuk róla azt, hogy belépőszinten és középhaladóknak is egy teljesen vállalható vétel, még teljes áron is.Mégis, hiába klasszikus az eredetije, a mai uniformizált irányítás, kezelőfelület és művészi direkció miatt a Romancing SaGa 2: Revenge of the Seven nem tud érdemben kiemelkedni a generáció többi JRPG-i közül, pláne olyan címek árnyékában, mint a Metaphor: Refantazio. Tovább megyek: a sorozat szintén idei része, a SaGa: Emerald Beyond is karakteresebbnek érződik, noha eggyel alacsonyabb minőségen. Szóval, nem egy rossz megjelenés, de ínyencek és veterán szerepjátékosok inkább vegyék meg az olcsóbb eredetit, újdonságért pedig inkább a nehezebben hozzáférhető rétegjátékok között keresgéljenek.