Hát most mit mondjak? Szerencse, hogy a Thousand Year Door remake-je idén kijött.
A Brothership a hatodik a márióluigi szériában. Én valami faszányos hajós kalandozásban reménykedtem. Hajózás van benne doszt, kalandozás is, egyedül a faszányosságnak van hűlt helye. Ez most eléggé félrement, pedig reménykedtem a csodában, a megváltásban. Mikor a Nintendo vagy éppenséggel a Nintendo külsős fejlesztői összeszedik magukat, szenzációs dolgokat szülnek, lásd pl. a tavalyi GOTY-t, a Mario Wondert. Hát a Brothership nem csudálatos.
A Brothershipben vízvezetékszerelő haverjaink Concordia országát térképezik fel széltében-hosszában. Volt idő, amikor Concordiát a Uni-Tree és a connectar ereje tartotta össze – két olyasminek a varázsa, amelyek beszélő nevét csak rendkívül szerencsétlenül tudnám lefordítani. Ám a Uni-Tree elpusztult, és Concordia darabjaira esett. A tesók ezt a meghurcolt országot igyekeznek megsegíteni, keresztül-kasul behajózni, ebben pedig segítségükre lesz Snoutlet és Connie, az ifjú… botanikus? Close enough. Az általa növesztett új Uni-Tree fogja újra összeforrasztani az országot – hacsak a gonosz Zokket és az ő Extension Corps-a ebben meg nem akadályozza.
A Nintendo RPG-kre jellemző humor és könnyedén elsajátítható harcrendszer megvan emitt is. Csak épp mindkettő hamar megbicsaklik. A korábbi játékokban, legyen szó akár Paper Mariókról vagy a Mario-Luigi sorozatról, a fárasztó szóviccek burjánztak ugyan, de az írók tudtak maguknak megálljt parancsolni, ezeket nem túlzásba vinni. Ez az az önmegtartóztatás ami ebből a játékból teljesen hiányzik. 30 óra gyökér, nem túlságosan eredeti szóvicc még a legbéketűrőbb, nyelvészből szalajtott gamer agyát is kikezdi, ráadásul az egyéb poénok minősége sincs a megszokott szinten. A szellemesnek szánt párbeszédek NAGYON HAMAR irritálni kezdik az ember gyerekét, hosszú távon meg már a falra tudna mászni tőlük. Ilyen szerencsétlen, ráadásul borzalmas mennyiségű dialógot ír az olyan, aki viccesnek hiszi magát, pedig egyáltalán nem az. Maga a sztori helyenként meglepően mély és képes érzelmeket előcsalni a játékosból – éppen ezért nem illik hozzá ez a baszott sok középszerű hablaty.
A harcrendszer a korábbi játékoknál jobban összeköti a két testvér mozgásvezérlését – A/X-szel Mariót mozgatod, B/Y-nal Luigit – és ezt sem nevezném túlságosan nyerő döntésnek. A bunyók (az ellenség fejére ugrálás meg kalapáccsal fejbekólintás – a szokásos) több koncentrációt, pontosabb időzítést igényelnek, mint korábban, és azzal, hogy mindkét figurát irányítani kell, ez sokszor tud frusztráló lenni. A körökre osztott harc még mindig a legjobb szerepjátékos-videojátékos harcrendszer, csak mikor meg akarják reformálni, megfricskázni, akkor néha elszámítják magukat a dizájnerek, és itt is ez történt. Szerencsére ez elviselhetőbb, mint a végtelen dumaparti. Meg van olyan, újításnak szánt fricska, ami totál felesleges, mint például a különleges képességekkel hőseinket felruházó jelvényeket átkeresztelni plugokra, dugókra. Ez azért történt, mert Márióék vízvezeték-szerelők? Szóval vannak itt komoly egzisztenciális kérdések.
A játékban rengeteg a mellékküldetés és a nagy szigetek mellett a kisebbekre is elhajózhatunk – főleg pont ezeknek a sidequesteknek a segítségével. Csak ez is már megint sok a jóból – ezek a küldetések is általában max középszerűek, és mivel dög sok van belőlünk, több tucat óra után az ember agyára mennek. Ha valami nagyon el van cseszve ebben a játékban, akkor az a pacing, és azért van elcseszve, mert a totális középszerűség képtelen feszültséget vinni ebbe az egészbe. Reeeeeeeeendkívül lassúnak érződik a sztori, még akkor is mikor nem az, mert ami ezeket a ritka, gyors tempóval rendelkező betéteket körülveszi, az annyira ernyedt és erőtlen, hogy lehúzza a pacinget, mint egy vízbe vetett malomkerék. A hajós pancsikálás tempója meg főleg, mint a meztelen csiga haláltusája, én nem is tudom hogy gondolták ezt komolyan.
Az, hogy a Switch alig bírja normálisan prezentálni ezt a “remekművet”, már csak a hab a tortán. Szinte vártam hogy elkezd füstölni, úgy erőlködött.
Hogy valami pozitívumot is mondjak a játékról, van benne kb. 5 jó poén.