Több különböző szempontból is az Evil Dead az egyik legtökéletesebb példa arra, hogyan kell filmet csinálni. Hagyni, hogy csak a rettenetes késztetés hajtson, és mikor az innen-onnan összekapart, minimális büdzsé a nyakunkra ül és elnyomja a lélegzetünk, lerázzuk a rohadékot magunkról, majd új utakat keressünk, olyan megoldásokat, amelyekre a cinikusok sosem számítanak, és amelyek láttán… Folytasd az olvasást
A mából, a mai olasz moziból visszatekintve szinte szédületet kelt a tény, hogy volt az ország filmtörténetében egy elég hosszan – a negyvenes évek neorealista áttörésétől a 80-as évek közepének VHS-mennyországáig – húzódó időszak, amikor az olasz filmesek mindent felsőfokon műveltek – de legalábbis a modernista művészfilmet, a vígjátékot, a thrillert, a gótikus és egyéb… Folytasd az olvasást
Képzeljünk el magunknak egy szebb világot. Egy gyökeresen más 2020-as éveket, amelyben jó kezű, gyakorlott és céltudatos zsánerfilm-rendezők készítenének egyenes, szigorú, kikacsintásoktól, belterjes humortól, a paródia határán táncoló műfaji játékoktól gondosan megtisztított, rövid és éles horrorfilmeket képességes, érdekes színészek hadra fogásával. Megnyílna egy nagykörúti grindehouse-pince, és a vásznon Kristen Stewart ütne vissza final girlként egy… Folytasd az olvasást
Tegye föl a kezét, akinek ismerősen cseng az alábbi: Magasan képzett egykori katonatiszt élné csöndes, nyugodt családi életét, amikor aztán történik egy olyan esemény, ami visszarángatja őt a harcszíntérre. Hárombetűs ügynökségek, világkörüli összeesküvések, nagypolitika, titkos bevetések, oké most már letehetitek. Manapság minden második akciófilm alapsztorija a fenti, pedig ennek is megvan a maga hagyománya, amit… Folytasd az olvasást
Park Hoon-jung filmje a kortárs dél-koreai zsánerfilmezés állatorvosi lova. Egy szinte tökéletesen összeillesztett és működőképesre formált struktúra – ami másfelől olyan hideg, lélektelen és gépies, mintha az egészet egy mesterséges intelligencia algoritmusára bízták volna. A régi jó ázsiai recept szerint egy brutális alvilági hanyatlástörténetbe különös férfi-nő viszonyt belehímző film nyomasztó és nyomasztóan steril zöldes színekben… Folytasd az olvasást
A fősodorbeli filmiparban még ma is ritkának számít a jó kozmikus horror – az a fajta speciális rémtörténet, amely az idő és a tér távlatait mutatja meg úgy, hogy a néző a rettegésen felül még saját jelentéktelenségével is szembesül a megtekintés során. A filmstúdiók nem akarnak Lovecraft-adaptációkra pénzt áldozni, annak ellenére, hogy kritikailag elismert forgatókönyvírók… Folytasd az olvasást
Mindenki maga döntse el, mennyire jó dolog a popkultúrát végigtaroló retrohullám, ami nem kíván lenyugodni. 80-as évek feeling mindenhol: filmekben, sorozatokban, videójátékban, zenében, a neonesztétikum lassan már a csapot is megtömi. Én is már csak némi fenntartásokkal közelítek az ilyen alkotásokhoz, mert sokkal könnyebb üres villogásokkal nosztalgiázni, mint kellő ügyességel megragadni azt, ami különlegessé tette… Folytasd az olvasást
A szörfözésben a magyar ember számára egyesül minden, ami neki nincs, de előszeretettel hangoztatja, hogy vágyik rá: a szabadság, az önfeledtség és a tenger. Magyar filmrendező már csak azért sem tudna jó filmet készíteni szörfös közegben, mert – túl azon, hogy történelmi és földrajzi okokból nem ért hozzá, de ez azért még nem feltétlenül tart… Folytasd az olvasást
Sosem értettem Marty McFly és a doki miért kívánkoztak el a nyolcvanas évekből, másnéven minden idők legszuperállatbaróbb évtizedéből. Neonszínű divat, glasznoszty, Duran Duran és Bravo… Most hogy így belegondolok, talán mégis Mártiéknak volt igaza. Felesleges tagadni, hogy a nyolcvanas évek legjellemzőbb mozis vadhajtása nem az afgán neorealizmus, hanem a slasherfilmek voltak. Sean Cunningham 1980-ban toccsant… Folytasd az olvasást
Egészen a 2010-es évek elejéig, pontosabban amíg a Code Red ki nem adta dvd-n, ez a kanadai suttyó-slasher (eképp próbálom, a magam szerény eszközeivel a „backwood-slasher”-alműfaj elnevezését megmagyarítani) a Rituals szinte csak a legelvetemültebb horroristák előtt volt ismert. Bár ha jobban belegondolok, attól még, hogy kihozták dvd-n, pár évvel később pedig blurayen, a helyzet ugyanaz… Folytasd az olvasást