Tegye föl a kezét, akinek ismerősen cseng az alábbi: Magasan képzett egykori katonatiszt élné csöndes, nyugodt családi életét, amikor aztán történik egy olyan esemény, ami visszarángatja őt a harcszíntérre. Hárombetűs ügynökségek, világkörüli összeesküvések, nagypolitika, titkos bevetések, oké most már letehetitek. Manapság minden második akciófilm alapsztorija a fenti, pedig ennek is megvan a maga hagyománya, amit egy bizonyos Tom Clancy nevű úriembernek köszönhetünk. Clancy a 80-as évek elejétől kezdve, 2013-as halálálig ontotta magából a militarista, konspirációkkal teli büszkén hazafi akcióregényeit, melyben a tökös ügynökök és ex-katonák mentették meg a világot és Amerikát. Sokszor még saját magától is. Volt idő, amikor nem tudtál nem találkozni a nevével: Könyvek, filmek, videójátékok, ami a csövön kifér. Vörös Október, Rainbow Six, Splinter Cell, na ugye, hogy megvan.
De ma 2021-ben kicsit olyan érzésem van, hogy a Without Remorse légüres térbe érkezett (nemcsak a koronavírus által kihalt filmpiac miatt). Vagy mintha az alkotók legalább 20-25 évet késtek volna vele. Tökéletesen beleillett volna a 90-es évekbe, amikor az író népszerűsége a csúcson volt és Harrison Ford játszotta Jack Ryan-t. Akár a kora 2000-es évek pattanásig feszült, paranoiás, háborús időszakába is. Most 2021 van, Jack Ryan-t John Krasinski alakítja egy netes sorozatban, a Without Remorse főhősét John Kelly-t pedig egy fekete bőrű színész Michael B. Jordan. Más idők járnak, olyan idők, amikor Clancy hithű konzervatív, „American First”-világképe többszörösen problematikus és egyre nehezebb eladni, hogy az USA fiai vigyázzak a demokrácia álmát. Így az ember inkább megpróbál hátradőlni és akciófilmként élvezni. A végeredmény azonban még annak is elég felemás.
A fősztori kapott néhány update-t a regényhez képest: Vietnám helyett Szíriában ismerkedünk meg John Kelly elitkommandóssal, akik egy rutin mentőakció (CIA ügynök épületre mutat, hozzátok ki az informátort) során csúnya meglepetésbe botlanak: Az elrablók nem a szokásos terroristák, hanem az orosz titkosszolgálat emberei. Lesznek is következmények: Három hónap múlva Kelly egész csapatát likvidálják, ő maga is csak a szerencsének és képességeinek köszönhetően éli túl a támadást. Terhes felesége azonban nem. Innentől nyílegyenes az út a bosszú felé, a célpont a titokzatos Viktor Rykov, de Kelly persze sejti, hogy új CIA megbízóinak (hello Guy Pearce) is van némi vaj a fülük mögött.
De ennyi és nem több. A modern idők politikai helyzetére való hangolás ellenére a Without Remorse pontosan az az übersablonos, puskaporos bosszú akció-thriller, amiből anno Dunát lehetett rekeszteni. Annyira 90-es évek, hogy szinte érzed rajta a frissen kicsomagolt VHS kazetta illatát. Minden szereplője ismerős, minden fordulatát láttad már, nincs a cselekménynek se súlya, se dimenziója. Hiába díszeleg a stáblistán Taylor Sheridan neve, aki az elmúlt években egyszemélyes műfaji intézménnyé nőtte ki magát remek forgatókönyveivel, ő se tudott semmi eredetit hozzátenni. Ráadásul a rendezői székben ülő Stefano Sollima ugyanazzal a morózus zordsággal és hideg távolságtartással rendezi az egészet, mint a kilométerekkel jobb maffiasorozatait. Ritkán látni ennyire letargikus sávos-csillagos propagandát. A Without Remorse-t két elem menti meg. Az egyik Michael B. Jordan, akiben simán benne van, hogy ő legyen a 2020-as évek következő fekete akció-szupersztárja. Nemcsak fizikailag teszi magát oda az akciókban, de árad belőle a karizma, jelenlétével uralja a vásznat és majdnem egymaga csinálja karaktere érzelmi ívét, amit a forgatókönyvnek kéne.
Mondhatnánk sokkal jobb, mint amit a film megérdemelne. A másik pedig, hogy azért Sollima decens akciórendező és tudja hogyan kell fenntartani a feszültséget. A film háromnegyedénél bekövetkező nagy rajtaütés, ami 15 perc alatt végigzongorázza a Zero Dark Thirty-t, a Terminátor 2 „majd én feltartom a rendőröket”-pillanatát és az Atomszőke lépcsős verekedését abszolút ott van a szeren. De sajnos miatta még mindig nem éri meg végignézni ezt a szürke kliséhalmot, ami ironikus módon szintén nem mozikban megy, hanem digitális jelenünk videótékájában: A streaming-szolgáltatáson. Ott is a helye.