Jobb az elején tisztázni: nem vagyok sem szakértője, sem rajongója a Call of Duty sorozatnak, tehát a részrehajlási szélirány a cikkben így kezelendő. Viszont mentségemre, szökőévente (és hoppá, szökőév is van), még ez az évente kitoccsantott, látványos csomagolópapírba szeletelt, rövid lejárati idejű, harminc dekányi militarista propaganda is képes valami olyan mutatni, amire felfigyelek – idén… Folytasd az olvasást
Erre a minden bizonnyal sokunk számára kedves – mivel nosztalgiával fertezett – japán scifi-fantasyre szeretik ráfogni, hogy a Csillagok háborúja koppintása, ám ez túlzás. Az Üzenet az űrből Bakin Kyokutei 106 kötetes Nansho satomi hakkenden (A nyolc kutya krónikája, bár inkább a Nyolc szamuráj legendájaként szeretik emlegetni) című eposzán alapszik. Kiállítás szempontjából az Üzenet az… Folytasd az olvasást
Szeretném azzal kezdeni a John McTiernan filmográfiáját áttekintő cikksorozatomat, hogy lám, már az első mozifilmjével teljes fegyverzetében pattant elő, megelőlegezve mindazt a szakmai profizmust, robusztus rendezői svungot, zsánerműfajokat esszenciájukra lepárló találékonyságot, ami későbbi remekműveit jellemezte. Az, hogy nem tudom megtenni, nem von le természetesen semmit az életmű egészének értékéből: nem mehet minden elsőre. Sajnos A… Folytasd az olvasást
Talán nincs is még egy annyira megbízható, egyenletes és nagy terjedelmű játéksorozat, mint a Yakuza, amelynek jelenleg minden számozott része (és a Judgment) csaknem teljesen ugyanúgy néz ki és ugyanúgy irányítható az éppen kifutó PlayStation 4-en, a különbségek mélyebben, a mechanikai finomságokban és a történetben keresendőek. Együtt valami olyasmit rajzolnak ki, ami még könyvekben, filmekben… Folytasd az olvasást
Az Assassin’s Creed Valhalla őrületes részletességgel kidolgozott, minden létező értelemben hatalmas móka. Harcrendszerét használni agresszív élvezet, világa tele titkokkal és csábító rejtvényekkel, sztorija pedig messze a legátgondoltabb az összes eddigi Assassin’s Creed játék közül. Ezért kár, hogy a játékban bejárható, elsőre lépten-nyomon izgalmasnak ható, gigantikus terep túlságosan hatalmas – ez narratív önismétlést, és egy idő… Folytasd az olvasást
Brian Aldiss szerint Mary Shelley Frankensteinje az első science fiction regény, és ki vagyok én, hogy ellentmondjak neki. Témája a biológia kvázi természetellenes célokra való felhasználása, a halott, negatív állapotból élet csiholása, illetve teremtő és teremtett lény viszonyának elsősorban metafizikus lőállásból való feltérképezése. Wells klasszikusa, a Dr. Moreau szigete ugyanezt a témát jóval morbidabb módon,… Folytasd az olvasást
Bizonyos szempontból az Evil Dead az egyik legtökéletesebb példája annak, hogyan kell filmet csinálni. Hagyni, hogy csak a rettenetes késztetés hajtson, és mikor az innen-onnan összekapart, minimális büdzsé a nyakunkra ül, és nyom minket rendesen, lerázzuk magunkról, hogy új utakat keressünk, olyan megoldásokat, amelyekre a cinikusok sosem számítanak, és amelyek láttán csak a szájukat fogják… Folytasd az olvasást
Ha gyerekkorom legfélelmetesebb mozgóképes élményét kellene megtalálni, akkor igen mélyre kell ásnom, hogy valamit a felszínre hozzak. Nem azért, mert már akkor vasból voltak az idegeim, hanem azért, mert egyszerűen alig jutnak az ilyen élmények az eszembe. Persze volt, hogy kisgyermeki fejjel láttam részleteket a Terminátor első részéből, VHS-en láttam a második részt (ideiglenes gyerekmegőrzés… Folytasd az olvasást
Ez a lista eredetileg Top 10-nek indult, aztán úgy döntöttem, koncentráljunk a lényegre, amennyire csak lehet. Tízes listáknál már elkalandozik a figyelem, és mindenki azt várja, melyik film / könyv / videojáték / goblein lesz az első. Ha maradunk ötnél, csak a krémek krémjét nyaljuk. A filmek angol forgalmazási címük ábécé-sorrendjében vannak listába foglalva. Nincs… Folytasd az olvasást
Magyar forgalmazási cím: Hívatlanok. Az emberfaj, ahogy a költő mondja, sárkányfog-vetemény, ami kétségbeejtő tapasztalat az emberiség, de felettébb jó hír a horrorfilmek szerelmesei számára. A halálos veszély, amit a másik ember (minden másik ember) potenciálisan jelent a számunkra, nem fog egyhamar semmivé válni, erről pedig – hiszen csak úgy reszketünk tőle – kényszeresen beszélnünk kell:… Folytasd az olvasást