A Saints Row-sorozat célja (a jelek szerint) sohasem az volt, hogy maradandó, kimagasló minőségű műalkotásokat tegyen az asztalra, relatíve csendben elvolt a nagy, nyílt világú bűnözőszimulátorok árnyékában a maga sajátos, kikapcsolóbb megközelítésével. Míg a Grand Theft Auto és a Watch Dogs mozis átvezetőkkel és lomha szimulátorszerűséggel igyekezett renomét építeni, a Saints Row részről részre elszálltabb… Folytasd az olvasást
Gyerekként leginkább azért szerettem moziba járni és filmeket nézni, mert úgy éreztem, ha csak két órára is, de kiszakadok a mindennapi valóságból. Olyan dolgokat fogok látni, amiket sehol máshol, olyan történeteket, amik nemcsak izgalmasak, félelmetesek, látványosak, hanem ott van bennük az alapvető emberi kíváncsiság. A „Mi lenne ha…?” kérdés megválaszolása tele fantáziával. Tulajdonképpen el voltam… Folytasd az olvasást
A Xenoblade szériát a Switchre teremtették, és a Switchcset a Xenoblade szériának. Nem szó szerint persze: Wii-re hozták ki először, WiiU-n tovább szenvedett, hardvertechnológiai korlátok közt vergődött mint koca a sárban, csak azért, hogy a Switchre betoppanván bimbóit széjjeltárva kivirágozhasson. Hogy a malac hogy illik bele ebbe a második metaforába, nem tudom. Mindenesetre a Xenoblade… Folytasd az olvasást
Noha a valóságos vadnyugat sem történelmi korszakként, sem sok fordulatot megélt földrajzi területként nem volt végtelen, regényekben és főleg filmekben megképezett mását sikerült a határtalanság érzetével felruházni. Ezzel együtt a western nagy korszaka (vagy inkább korszakainak sorozata) valahogy csak véget ért – vagy négy évtizede – a moziban. Vagy mégsem így történt volna? Elvégre a… Folytasd az olvasást
Egy visszatérő motívum Jon Padgett novelláskötetében a saját test észrevétele – egyfajta külső megrökönyödés, hogy az ember miért működik, hogyan jut el azokra a következtetésekre, amelyekre eljut, és ha valamiféle külső hang hatására teszi ezt, van-e valamiféle okkult metódus, amivel ezt a felsőbbrendű kommunikációt megérthetjük. A válasz a kötet központi darabjában keresendő, ami a Hasbeszélés… Folytasd az olvasást
A Férfi sikeres. A klasszikus amerikai középosztály képviselője. Most aratja több évtizedes munkájának gyümölcsét. Nagy ház medencével, sportkocsi, szép feleség, tisztes vagyon, cégvezetői pozíció, az asszony kapcsolatai által akár még politikai tőkét is kaphat. A film első képkockája ahogy a kamera letekint birodalmára mindent összefoglal: Ez az övé, ő kaparta ki a gesztenyét hozzá, megérdemli,… Folytasd az olvasást
Nem olyan véletlen a 3D platformerek iránti vonzódásom – legrosszabb esetben is tisztán játékmenetre fókuszáló, absztrakt világokba hívó művek ezek, olyasmit kínálnak, amelyre más médium talán nem is képes. Legjobb esetben egyszerű, világosan kommunikált, konzisztensen végrehajtható mozdulatokból épít fel egy olyan játékmenetbeli élményt, amely az amatőr nyomkodástól a precíz virtuozitásig folyamatosan szórakoztató marad. A Klonoa-széria… Folytasd az olvasást
Papíron az egész nagyon jól hangzik: a SEGA kabalafigurájának négy eredeti nagy kalandja egy csomagban, masnival, extrákkal, Sonic múzeummal, animációs betétekkel, új játékmódokkal, újramesterkedve napjaink bazi nagy, szélesvásznú tévéire, de megtartva az eredeti változatokat is – ugyan mibe köthet bele egy kritikus? Hát. Kell hozzá egy igazán kritikus kritikus, és persze kell hozzá a SEGA,… Folytasd az olvasást
A nepotizmus a filmgyártásban olyan, mint egy lavórnyi rothadó meztelencsiga: nem ez jelenti a legégetőbb problémát, de azért elég undorító tud lenni, ha kellően közel kerül az arcunkhoz. Híres és/vagy gazdag, a filmiparhoz széles kapcsolati hálóval kapcsolódó szülők a többieknél nyolcezerszer több lehetőséggel induló gyermekei iránt csak a szellemileg erősen leárnyékolt emberek érezhetnek őszinte sajnálatot… Folytasd az olvasást
Minden évtizednek megvan a klasszikusa, kiszelektált szemete és azok az apróbb, de fényesen csillogó gyöngyszemei, amiket sokáig csak egy rakás fanatikus őrizgetett mélyen a szívében. Amit manapság hiányolok, az a bátorság, az ismeretlen vízre való kievezés, amikor nem lehet a bevált algoritmusokra, sémákra, felvásárolt IP-ra hagyatkozni. A „próbáljuk ki, és lesz, ami lesz” mentalitást. Nemcsak… Folytasd az olvasást