Nincs mese, még egy olyan tradicionálisan 2D játéksorozattal, mint a Nintendo Kirbyje, szóval még ezzel is meg kellett lépni az ugrást a harmadik dimenzióba – szükségszerű volt szinte, nem volt máshová előre menni. A Forgotten Landben nincsen semmi forradalmi, ettől függetlenül amit hoz, azt egy állandóan kedves óvónéni töretlen szakmai lendületével tolja az arcunkba. Szóval… Folytasd az olvasást
Szeretném bemutatni a legújabb LEGO® márkájú Star Wars™ márkájú The Skywalker Saga című játékot, amiben – nomen est omen – LEGO® márkájú Star Wars™ márkájú szereplők szaladgálnak egy LEGO® márkájú Star Wars™ márkájú világban (remélem, tudtok követni) – ha mindez nem volna elég, mind a kilenc filmre jut idő és költségvetés, olyannyira, hogy ezt a… Folytasd az olvasást
Tessék, jó hírem van azoknak, akik kedvelik a Borderlands humorát (vajon hányan lehetnek?), a Tiny Tina’s Wonderlands egy csaknem teljesen olyan viccekre és gegekre épülő lövölde ugyanazoktól az alkotóktól. És persze ugyanannak a világnak egy különc spinoffja is ez – ismerjük már DLC-kből, meg miegymás. Azoknak is jó hírem van, akik nem különsebben ragaszkodnak a… Folytasd az olvasást
Azt hiszem, a Ghostwire: Tokyo előzetesei félrevezetőek voltak. A The Evil Within széria két része után a Tango Gameworks egy belső nézetes horror-akciójátékot jelentett be – az első, többnyire élőszereplős trailert még Nakamura Ikumi mutatta be a 2019-es E3-on, legendás fellépése óta sajnálatos módon már nincs a cégnél. Aztán a 2020-as PlayStation 5-felfedésnél jött a… Folytasd az olvasást
Tessék, már megint Nomura – védjegye, hogy a nevét valamiért fel kell tüntetni a főmenüben mint karaktertervező, és a karaktertervezés nála annyi, hogy valakire ráad egy farmert és egy tornacipőt. Jack, a Stranger of Paradise: Final Fantasy Origin főhőse a lehető legpuritánabb default dühös PS3-as videojáték-protagonista, akinek nem lenne szabad léteznie 2022-ben, szóval valahol van… Folytasd az olvasást
Elterjedt ez a jópofa kifejezés, hogy „eurojank” – így írják le az elsősorban Európában gyártott, modern trendeket csak hírből ismerő, nem éppen polírozott, mégis markáns és robusztus videojátékokat, amelyek akár jók is lehetnének, ha a költségvetés mögöttük mondjuk háromszor akkora lett volna. A Piranha Bytes mindig ennek a kis niche-nek az élharcosa volt, már a… Folytasd az olvasást
Szóval, az a helyzet, hogy nagyon nehéz a Horizon: Forbidden West-et azon a héten játszani, amikor az Elden Ring is megjelent. Még ha le is takarjuk itt a személyes preferenciát (meg a fejlesztők kínos kommentjeit), minden összeállt, hogy a 2017-ben még egészen kis kompetens, egyszeri Ubisoft játéknál egy tizedesvesszővel érdekesebb Horizon: Zero Dawn folytatása teljesen… Folytasd az olvasást
Ha tudtam volna előre, hogy a ruszkik mire készülnek, nem választom két héttel ezelőtt kezdő hadseregemnek a kisleveket, a Warhammer-mitológiában az oroszok megfelelőjét. Bár most már édesmindegy: túl sok mindenen átverekedtük magunkat csapataimmal, túl nagy területet hódítottunk meg vállt vállnak vetve, túl sok vért kiontottunk együtt már ahhoz, hogy csak úgy szélnek eresszem őket. Egy… Folytasd az olvasást
Azért bevallom, lenyűgöznek a verekedős játékok. Olyanok, akár a hangszerek – egy gomb egy hangjegynek felel meg, ami mindig egyértelmű és konzisztens eredményt produkál (kis ütés kicsit üt, nagy ütés nagyot), vannak akkordok (kombók), és egy kőkemény, gyönyörű meccs képes vetekedni a legelegánsabb gitárszólókkal. És mint minden hangszernél, egy kezdő tanácstalanul pötyög, és minél többet… Folytasd az olvasást
Ezt a cikket egy olyan ember írta, aki gyerekkorában egy percet sem pokemonozott, és a dolog később is elkerülte – vagy épp elmenekült előle. Végül a tavaly év végi két remake-Pokemon végett rágta csak bele magát a franchise históriájába. Hogy ezekről többé-kevésbé kerek áttekintést adhasson – persze az ilyen embernek a Nintendo nem kegyelmez, rögtön… Folytasd az olvasást