Valahol hálás vagyok azért, ahogy a PlayStation Portable hatására annak idején több fejlesztő is újragondolta a nagy játékok struktúráját – elkezdtek megjelenni gazdag tartalommal megteremtett, de 4-5 perces szegmensekre osztott, nagyléptékű cuccok is, mint mondjuk a Metal Gear Solid: Peace Walker, vagy a most újra kiadott Crisis Core. Elfoglalt felnőttembernek már-már áldás lenyomni két küldetést… Folytasd az olvasást
Post Category → Gémz
A fantázia rétegei – Romancing SaGa: Minstrel Song Remastered
Egy pillanat, megint ki kell terítenem egy kellően kacifántos játéktörténelmi családfát, hogyan is jutunk el a címben tárgyalt tételhez. Volt a Final Fantasy II, ugye (jó messzire megyünk). Annak volt egy GameBoy-ra megjelent spinoffja, a The Final Fantasy Legend, amit Japánban még úgy hívtak: Makai Toushi SaGa. Ennek a spinoffnak volt három része, ezután abból… Folytasd az olvasást
Fulci az űrben: The Callisto Protocol
A hetvenes-nyolcvanas évek body-in-pieces fantáziái mára erejüket vesztették, hatásuk szó szerint csontig kopott. Köszönhető ez annak, hogy a gore szinte sorminta, elhagyhatatlan díszítőelem a huszonegyedik század horrorfilmjeiben, horrorsorozataiban. Manapság a műfajnak a hatásvadászat másfajta eszközeivel kell élnie, urambocsá okosabb ötletekkel kell(ene) előállnia annál, mint mikor mondjuk valaki kihányja a saját beleit. Az már más tészta,… Folytasd az olvasást
Valami rossz – The Dark Pictures Anthology: The Devil in Me
Pedig olyan jól indult. Tizenkilencedik századi Amerika, friss házasok, egy szokatlanul igényes és szokatlanul üres hotel. Udvarias férfi üdvözli őket, bemutatkozik: Henry Howard Holmes. Honnan ilyen… oh a francba, csak előszökkent a sorozatgyilkos-katalógusomból, hogy kiről van szó, ez a Murder Castle-csávó, nem? Amerika első és legproduktívabb mészárosa. A friss házasok nem élik túl, ugye? És… Folytasd az olvasást
A süni, aki ott sem volt – Sonic Frontiers
Csak nem jön össze ennek a szerencsétlen sünnek a zökkenőmentes és kényelmes tranzíció 3D-be, pedig volt rá vagy huszonöt éve. A Sonic sorozat hol oldalnézetben, hol térben, hol hibrid módszerekkel igyekszik megtalálni saját identitását, és néha sikerül is megkarcolni a nagyság lehetőségét, de a 3D-s részeket szinte mindig lehúzzák mindenféle technikai problémák vagy kínos narratív… Folytasd az olvasást
A boszi visszatér: Bayonetta 3
A Bayonetta 3 az utóbbi évek olyan interaktív mesterműveinek sorát gyarapítja, mint a Breath of the Wild vagy a God of War – epikus sztori, amelyben a játékmenet lépten-nyomon lélegzetelállító csavarokkal kápráztat el. A Bayonetta 3 a káosz, a humor, a szexualitás és a csupasz szórakozás hullámvasútja, amelyben minden perc számít. A Démonrabszolgák megidézésének új… Folytasd az olvasást
Götterdämmerung! – God of War: Ragnarök
„Nap fénye feketül nagy nyarak során, viharok vérszomja támad. / Mit tudtok még?” Bárhol is ütjük fel a verses Edda hősi énekeit, bárhol merülünk el soraiban, könnyen lehet, hogy egyes frázisairól a mai popkultúra ismert alakjai, eseményei juthatnak eszünkbe (gondoljunk erről bármit is), legyen szó Tolkien törpjeiről, a Marvel-féle Bosszúállók délceg egy tagjának kalandjairól, vagy… Folytasd az olvasást
Vizezett rosé – Resident Evil: Village Gold
Már-már tradíció a Resident Evil szériában, hogy nagyjából egy évvel egy-egy főbb rész után kiegészítő csomagot kapunk, ilyenkor elvarrjuk az esetlegesen lógva maradt szálakat, esetleg kísérleti játékmódokat próbálhatunk ki, amelyek „mi lenne, ha?”-jellegű sztorikat mutatnak be, esetleg egész különálló játéknyi tartalom érkezik. A Village esetén egy kicsit mindent is kapunk, de kiemelkedőnek egyik sem mondható…. Folytasd az olvasást
Lovagszegény lovagregény: Gotham Knights
Batman ennek a játéknak az elején meghal. Húsz percen keresztül verik szegényt, mire eljutunk a lényegig: a fekete lovag talán nincs többé, de öröksége tovább él. Négy tanítványa / pártfogoltja lép elő az árnyakból, hogy kézbe vegyék Gotham sorsát, amelyben a bűnözés továbbra is súlyos probléma, és ha valaki a Scott Snyder-érában megfogant Baglyok Bíróságának… Folytasd az olvasást
Dögvész a családra – A Plague Tale: Requiem
Kisebb és közepesebb fejlesztőcsapatok gyakran azzal akarnak kitűnni, hogy minél élethűbb grafikát raknak játékuk alá – ez a trend leginkább horrorjátékoknál figyelhető meg, de emlékezzünk, a Crytek sem volt egy nagy cég, amikor annak idején forradalmi grafikai ugrást kínált (de milyen áron!) és a Crysis máris tripla A-ként pozicionálhatta magát. Mindezen csak azért elmélkedek, mivel… Folytasd az olvasást