Nem szokásom téteket hamar megtenni, elvégre még van hátra három hónap az évből. De a reakciókat olvasva szerintem kijelenthetem, hogy az Eleven kór-nál nem lesz megosztóbb horrorfilm 2021-ben. Őrjöngő lelkesedéstől, a Mi-ez-a-ZS-kategóriás-fostalicskáig mindent lehet róla hallani, ami abban gyökerezik, hogy teljesen másfajta film, amit az előzetes és a rendező filmográfiája által várna az ember. James… Folytasd az olvasást
Felüti az ember az internetes újságot, szalagcím: „Bruce Willis fejét CGI-vel satírozták oda egy orosz reklámban.” Valahogy már meg se lepődik az ember. Digitális minden, amit olvasunk, amit hallunk, amit látunk, komputertechnológia vesz körbe minket napi 24 órában. Programok által eltorzított, emberszabású arcok, hangok, azt se tudjuk már mi igazi, mi hamisítvány. Óriáscégek kreálják nekünk… Folytasd az olvasást
Nyitókép: Fiatal srác tol maga előtt egy gumiabroncsot, miközben izzadtságtól és a naptól elvakítva kutatja a legközelebbi benzinkutat. A kamera elegánsan mégis vészjósló lassúsággal emelkedik föl, ahogy megközelíti a kihalt állomást. Hősük keresi a kutast, nem találja, belép egy szobába, ahol hírtelen ajtó-ablak rázáródik és mindenféle elcseszett bábfigurák ugranak elő, akik röhögni kezdenek rajta. Szökni… Folytasd az olvasást
Akciófilm-rajongónak lenni 2021-ben nem könnyű feladat. A műfaj aranykora sajnos lecsengett, de aki átvészelte az új évezred utáni legsötétebb korszakot, az megbecsüli a minőséget. Istenem mennyi összecsapott, Mátrix-majmoló, felvizezett vagy éppen totál epilepsziás hulladékon kellett átverekednie magát az embernek, mire megcsípett egy igazi gyöngyszemet Thaiföldről, Dél-Koreából, szököévente még akár Hollywoodból is. Persze a helyzet ma… Folytasd az olvasást
A filmtrilógiák nem ritkák, legtöbbször az első rész hírtelen sikere miatt nyereségvágy és annak minél további meghosszabbítása okozza. Ellenben az, hogy valaki tudatosan három filmen keresztül visz végig egy történetet, és még az a lehetősége is megvan, hogy egybe forgassa le mindhárom epizódot: Ritkább, mint a fehér holló. Legismertebb példa Peter Jackson Gyűrűk ura-trilógiája, mert… Folytasd az olvasást
Egy jó alapötlet és az igényes kivitelezés nem mindig jelent garantált sikert. Az időzítésen is sok múlhat. John Krasinski három éve pontosan a legjobb pillanatban durrantott a lecsóba a Hang nélkül-el, ami szinte oázisként funkcionált azoknak a horrorrajongóknak, akik már teljesen belefáradtak a tornádó-hangeffektusokkal és az öncélú darabolással való fércművekbe, amik az elmúlt évtizedben tépázták… Folytasd az olvasást
Vannak rendezők, akinek az életműve még annyi nyomot se hagy, mint egy NB2-es focimeccs eredménye, másokéból viszont már olyan kényszeresen táplálkozik a hollywoodi tömegtermelés, hogy a csontokat is porrá rágták. Szegény Alfred Hitchcock, ha tudta volna hány középszerű film és alkotó fogja szégyentelenül újrahasznosítani és újracsomagolni kultikus mesterműveit inkább elmegy cipésznek filmrendező helyett. A 90-es… Folytasd az olvasást
Tegye föl a kezét, akinek ismerősen cseng az alábbi: Magasan képzett egykori katonatiszt élné csöndes, nyugodt családi életét, amikor aztán történik egy olyan esemény, ami visszarángatja őt a harcszíntérre. Hárombetűs ügynökségek, világkörüli összeesküvések, nagypolitika, titkos bevetések, oké most már letehetitek. Manapság minden második akciófilm alapsztorija a fenti, pedig ennek is megvan a maga hagyománya, amit… Folytasd az olvasást
„A kor csupán egy szám”- mentalitás és a kapuzárási pániktól való félelem erősen jelen van a nyugati társadalomban. De még inkább a kommersz amerikai filmgyártás egyik fő zsánerében az akciófilmben. Nem kifejezetten újdonság, Charles Bronson és Eastwood voltak az úttörők, de azért gondoljunk csak bele: Stallone és Schwarzi elnyűhetetlenek, Liam Neeson Oscar-díjas karakterszínészből sorozatos csonttörő… Folytasd az olvasást
Mindenki maga döntse el, mennyire jó dolog a popkultúrát végigtaroló retrohullám, ami nem kíván lenyugodni. 80-as évek feeling mindenhol: filmekben, sorozatokban, videójátékban, zenében, a neonesztétikum lassan már a csapot is megtömi. Én is már csak némi fenntartásokkal közelítek az ilyen alkotásokhoz, mert sokkal könnyebb üres villogásokkal nosztalgiázni, mint kellő ügyességel megragadni azt, ami különlegessé tette… Folytasd az olvasást