Magyar forgalmazási cím: Hívatlanok. Az emberfaj, ahogy a költő mondja, sárkányfog-vetemény, ami kétségbeejtő tapasztalat az emberiség, de felettébb jó hír a horrorfilmek szerelmesei számára. A halálos veszély, amit a másik ember (minden másik ember) potenciálisan jelent a számunkra, nem fog egyhamar semmivé válni, erről pedig – hiszen csak úgy reszketünk tőle – kényszeresen beszélnünk kell:… Folytasd az olvasást
Author Archives → Greff András
Ez eddig kimaradt #2: Phobia
John Huston nevét mindenki ismeri, életműve azonban rohamosan csúszik a feledésbe. Persze, A máltai sólyomnak mindig elég nézőt biztosít majd, hogy a közmegegyezés szerint ezzel indult a film noir nagy évtizede, A Sierra Madre kincse pedig afféle golyóálló amerikai klasszikussá érett, mint az irodalomban a Moby Dick: ezek, ugyebár, túlélik még az atomtámadást is. De… Folytasd az olvasást
Slasher-klasszikusok #3: The Slumber Party Massacre
Nem kell mindent elhinni a horrorfilmek pszichologizálásra olyannyira hajlamos rajongóinak (vagy ellenségeinek), de aki látott már slashert, nehezen tudja nem figyelembe venni a testi-lelki szexuális zűrzavarra irányuló olvasatokat. Hiszen ezekben a filmekben mégiscsak megnyomorított, örökké gyereknek maradt, maszkos tébolyultak hatolnak meredező vágószerszámaikkal a feszes, fiatal és fedetlen (női) testekbe, gyakran közvetlenül azután, hogy áldozatuk alapos… Folytasd az olvasást
Bálványdöntés #2: A sebhelyesarcú
Meseszép történet lehetett volna. 1983-as bemutatója idején a kritika eléggé fanyalogva fogadta Brian De Palma Scarface-remake-jét, amely ezzel együtt is decens jegyforgalmat generált, viszont gyaníthatóan még így is elfeledtették volna a 80-as/kora 90-es évek népszerű amerikai gengszterfilmjei – ha nem lépnek közbe határozottan a rapperek. De közbeléptek, méghozzá úgy, hogy a fal adta a másikat:… Folytasd az olvasást
Stephen King újranézése #2: Borzalmak városa
Tegyük fel, hogy most épp egy kvízműsorban ülsz. Rajtad a világ szeme: felvillan az első komoly kérdés, milliókat ér. Nagysikerű kortárs amerikai író, a családok, családszerű kisközösségek mélyviszonyainak krónikása. Kivel próbálkozol? Jonathan Franzen? A verseny favoritja a legkisebb oddsszal. Marilynne Robinson? Jó, de csak ha éjszakai műsorsávban, kábelen utazol a kulturális arisztokratákkal. Esetleg Robert Kirkman?… Folytasd az olvasást
Sekélyes kárhozat: Mindig az ördöggel
Rég láttam ilyen jó pilotepizódot. A tény, hogy a Mindig az ördöggel valójában egy magában álló játékfilm, senkit ne zavarjon össze, hiszen jól láthatóan Antonio Campos rendezőt sem feszélyezte különösebben. Lehet persze, hogy ő nem a sorozatnyitányok elvárásainak akart, de végeredményben mégis csak azoknak tudott megfelelni: filmjében szuggesztív módon felvázol egy sor érdekfeszítő karaktert, helyszínt… Folytasd az olvasást
Skizofrén profizmus: Intruder
Ezer díjnál és fényes nézettségi adatnál is megkérdőjelezhetetlenebbül mutatja egy filmről, hogy magabiztosan elfoglalta a helyét a kultúra szövedékében, ha elkezdenek szivárogni a másolatai. Utánozható minták nélkül ugyanakkor talán nincs is (film)kultúra – gondoljunk csak az évtizedek óta tényleg elképesztő számban mutálódó Hitchcock-variánsokra vagy a nyílt és burkolt Rómeó és Júlia-történetek végeérhetetlen folyamára. Ezek nélkül… Folytasd az olvasást
Slasher-klasszikusok #2: Psycho 2
Határok tiszteletben tartása, valamiféle közmegegyezéses jó ízlés elismerése – ilyesmi egy horrorfilmest nem jellemezhet. Munkaköri leírásában épp az ellenkezője szerepel, és ha a műfaj szerelmeseiként újra és újra hálát adunk ezért, akkor azt is el kell fogadnunk, amikor ez a szellemiség veszélyesen ingoványos területekre taszigálja a vér és a rettegés különös, kamerával felszerelt kutatóját. Például… Folytasd az olvasást
Bálványdöntés #1: Szárnyas fejvadász
Kevés csüggesztőbb élmény vár a mozi szerelmeseire annál a pillanatnál, amikor rádöbbennek, hogy a filmekkel sokkal csúfabbul képes elbánni a könyörtelenül hömpölygő idő, mint mindazzal, amit a többi művészeti ág a világra vajúdik. Nincs kínosabb a tegnapi divatnál, tartja a népi bölcsesség, egy mozgókép pedig nemcsak kora beszédmódját, eszméit és téveszméit sodorja a nézői elé,… Folytasd az olvasást
A jövő csizmasarka: Dredd bíró aktái, 1. kötet
A foglalkozásukra nézve igazságosztó képregényhősök élete kora reggeltől lámpaoltásig az erőszak jegyében áll: vagy ők ütnek, vagy őket üti-veri valaki. El lehet képzelni, mit okoz ez a folyamatos hirig a maszkos kalandorok fejében – illetve képzelegni sem kell, hiszen az ebből a szempontból az évek során igen alaposan körbejárt Batmannek két olyan alaptörténete is megjelent… Folytasd az olvasást