Hét évvel ezelőtt vált egészen nyilvánvalóvá, hogy a Capcom nem csak visszatért, de magának követelte a játékipar jövőjét is: érezni lehetett a levegőben, hogy a Resident Evil hetedik része és a Monster Hunter World csupán egyfajta sikeráradat előjelei. És valóban, az elmúlt években mindkét sorozat elképesztő fellendülést és nyugati népszerűségi konszolidációt hozott, és lassan a… Folytasd az olvasást
Úgy rémlik, tavaly márciusban történt, hogy a Bandai Namco több évtizedes múlttal rendelkező és sokak által kedvelt RPG-sorozatának különféle részei (beleértve a Tales of Graces f-et) egyszerűen eltűntek a PlayStation 3 és PlayStation Vita egyébként még mindig aktív digitális polcairól. Nem volt figyelmeztetés, nem volt indoklás. Talán nem a legritkább játékok ezek lemezes változatukban, de… Folytasd az olvasást
Nocsak, micsoda meglepetés. A Freedom Wars egyike azoknak a ritka PS Vita exkluzívoknak, amelyek semmiféle életjelet nem mutattak más platformokon, vagyis ez a játék véresen komolyan vette exkluzivitását, se folytatása, se spinoffja, se előzménye, se következménye nem volt másutt, több mint tíz évig. Csak hogy érezzétek a dolog jelentőségét. Ekkora exkluzivitás ér most véget. Számomra… Folytasd az olvasást
Vannak olyan mű-kategóriák, amelyeket kritikai értelemben nehéz igazán jól megfogni, ilyen kategória az idén valamiért nagyon népszerű remake. Különösen egy olyan sorozat esetén, mint a Dragon Quest, nem nagyon lehet ésszel pro/kontra érvelni, elvégre a Dragon Quest lényege mindig is a hagyományőrzés volt, minden új rész újra feltalálta önmagát, miközben alig változtatott a megszokott elemeken…. Folytasd az olvasást
Hetven évvel ezelőtt, egészen pontosan 1954. november harmadikán mutatták be Japánban a Tóhó filmstúdió (és talán Japán) máig legismertebb filmjét, a fekete-fehér Godzillát (ゴジラ, Godzsira). A film, mint tudjuk – remélem, tudjuk, – egy ősi, ám frissen felzavart, radioaktív mutáns teremtményről szól, aki mintegy a semmiből felbukkan, rombol, miegymás. Kilenc évvel járunk Hirosima és Nagaszaki… Folytasd az olvasást
Mi van mostanában a levegőben, hogy csak úgy hasraütésre remakelgetjük változatos japán sorozatok második részeit, hm? Hajjaj, van ennél kényelmetlenebb téma is: az egyenletesen jó minőségű szabvány. Borzalmasan hangzik, nem igaz? Mégis, valahogy ez vált többek közt a mai JRPG-k furcsa problémájává (tisztelet a kivételnek). Szemlézve az elmúlt pár évet, kitűnik, hogy ebben elsősorban a… Folytasd az olvasást
Hogy egy vallomással kezdjem, nekem egészen tavalyelőttig teljesen kimaradt az Ape Escape. Amikor végre felkerült a PlayStation-klasszikusok közé, gondoltam, végre kipróbálom, de le is pattantam róla – kellemetlenül ósdi, nem-konvencionális irányítása, avítt grafikai megoldásai a kényelmes játékélmény útjába álltak. Pár hete az Astro Bot miatt jutott eszembe, hogy talán mégis adnom kellene neki egy esélyt…. Folytasd az olvasást
Éjfélt üt az óra március harmincegyedikén, az idő megáll, újra és újra és újra átéljük, hogy az Atlus újabb Persona-játékkal tart ébren mindenkit, amíg a Persona 6 megérkezik – újra és újra és újra a harmadik vagy az ötödik rész valami mellékágával. Ezúttal a harmadik a soros. Megint. Nem, de tényleg, sokadik rókabőr ez a… Folytasd az olvasást
Akár hiszed, akár nem, az Astro Bot úgy kezdődik, hogy egy patikafehér PlayStation 5 konzol lezuhan az űr magasságból és ripityára törik – alig pár nappal a Concord katasztrofális bukása után (és pár nappal a PlayStation 5 Pro árazása előtt) ez már-már szimbolikus töltetű nyitánynak tűnhet, sőt még érdekesebb, hogy a gép romjait egy eredetileg… Folytasd az olvasást
Mindig is lenyűgözött, hogyan tudnak nagyrészt szöveges kalandjátékok akkora sikereket elérni, mint az Ace Attorney sorozat, de hát itt vagyunk, ha jól számolom, a negyedik felújított gyűjteménnyel – várj, beugrott, a mémek ebből a sorozatból, na, azok mindenféleképpen életben és köztudatban tartják ezeket a játékokat. És persze, gondolom, jók is a maguk nemében. Ebben a… Folytasd az olvasást