Slasher-klasszikusok #6: Edge of the Axe

Baltás gyilkos sorra szeleteli egy észak-kaliforniai kisváros asszonylakosságát. S hogy ki a gyanúsított? Mindenki! Főhősünk, a geek Gerald számítógépének segítségével igyekszik a gyilkosról összegyűjtött adatokat kielemezni (ez a nyolcvanas években még coolnak számított), és közben beleszerelmesedik a széplány Lilianbe, aki nyári szünetét arra használja, hogy kisegítsen apja vendéglőjében. Geraldnak feltűnik, hogy az őrült Lilien ismerőseit pécézi ki, úgyhogy az a kielemzés, az nem történhet meg elég hamar…

Ez a kései slasher (1988-ban készült, a műfaj függönyét ekkorra már majdnem teljesen leeresztették) nem képes gerinckaristolóan ijesztő jeleneteket produkálni, vérengzés szempontjából viszont igencsak emlékezetesre sikerült. Artériás fröcskölés és testrészek kavalkádja mélyíti el a kisvárosi miliőt. Kegyetlen, kíméletlen hangulatát a kamera mögöttiek tehetségének köszönheti: rendezője José Ramon Larraz. Őt rajongói elsősorban 1974-es klasszikusáról, a Vampyres-ről ismerik, amely az egyik leghangulatosabb, legemlékezetesebb vámpírfilm. Az Edge of the Axe kevésbé lírikus, mint a Vampyres, viszont jóval konkrétabb, céltudatosabb, kíméletlenebb, adieu cizelláltság. Larraz a tempó fenntartásához kapcsolódó tehetsége még azért 15 évvel később is működik, és a film ennek köszönhetően egy másodpercre sem unalmas.

A film producere és társírója José Fradé, aki Fulci kalsszikusánál, a Lizard in a Woman’s Skin-nél, illetve több hetvenes évekbeli giallónál látott el hasonló stábfunkciót. Neki is köszönhető, hogy ahogy az Edge of the Axe halad előre, egyre inkább átváltozik jófajta whodunittá, a giallo és a slasher filmek Larraz ügyes keze által nevelt minőségi keverékévé. A nézői elvárásokkal oly ügyesen játszik forgatókönyv és rendezés, hogy a gyilkos leleplezése garantáltan sokakat meglep majd, amire kellemesen pszichotikus végpontot az agyament lezárás ad. Bulitájm.

Az operatőr a mai napig aktív Tote Trenas, aki többek közt a Conan a barbár fővilágítójaként tanulta ki a mesterségét, és karrierjének elején rengeteg spanyol-amerikai exploitationfilm operatőre volt. Neki köszönhető, hogy az Edge of the Axe fényképezése a költségvetésétől elvárhatónál sokkal, de sokkal hangulatosabb, helyenként egyenesen gyönyörű. Egyértelmű hogy Carpenter Halloweenjének hangulatát célozza be, de a színeket sokkal jobban hagyja burjánzani. A végeredményben, ami a tíz évvel korábbi horrorfilmek hangulatát idézi, szinte el lehet veszni.

Korhatáros trailer: