Tetszik vagy sem, de a videójátékos filmadaptációk korát éljük. A 90-es évek korai bűntettei (Super Mario Bros, Street Fighter, Double Dragon) és a 2000-es évek Paul W. S. Anderson és Uwe Boll által leuralt korszaka után végre eljutottunk oda, hogy nem megy ritkaságszámba, ha születik egy nézhető videójátékfilm. Amíg sorozatfronton már készült nem egy fantasztikus… Folytasd az olvasást
Mármint, csibének tűnik itt minden óriási, félelmetes szörny a fősodorbeli Monster Hunter részekhez képest, és chibi-forma gyermekekkel kell kiszaladnunk a széles zöld mezőkre. És mondok még valamit: ez még nekem is bejön! Nem mintha sok bajom lenne a nagyobb Monster Hunterekkel, de azért mégis van némi súrlódás köztünk. Csatáik elviselhetetlenül hosszadalmassá tudnak válni, tárgy- és… Folytasd az olvasást
Hiába van a Shin Megami Tensei szériának egy szerteágazó, több tucat játékot magába foglaló jelenléte (olyan kötődő sorozatokkal, mint a Strange Journey, a Digital Devil Saga vagy a Persona), egy számozott Shin Megami Tensei megjelenése mégiscsak egy amolyan esemény. Különösen a gyűjtők örülhetnek, ugyanis eddig majdnem minden Atlus-játékra érdemes volt időben lecsapni, és tíz évvel… Folytasd az olvasást
Úgy tűnik, találó volt a Sand Land megjelenését olyan filmek premierje közé belőni, mint a Dűne második része és a Furiosa, kapjuk tehát rendszeresen a sivatagos anyagokat, no meg a figyelmeztetést, hogy a vízért és általános túlélésért folytatott globális küzdelem egyre inkább a valóság felé araszol. Bár lehetne egy Torijama Akira-féle manga játékváltozata örömteli esemény,… Folytasd az olvasást
A harmadik részre csúcs lesz. Úgy értem a Dragon’s Dogma 3 már tényleg egy remekmű lesz, pont ahogy beígérték, és pont ahogy a rengeteg, tízpontos kritika írta – a Dragon’s Dogma 2-ről. Nem értem mit hadoválnak. Keresem én a tízpontos játékot ebben a nyolcpontosban, de nem találom sehol. Talán azért, mert én tényleg végigjátszottam, kijátszottam,… Folytasd az olvasást
Van ebben az országban legalább három, de az is lehet, hogy négy ember, akinek mond valamit a Vanillaware név, ők jól tudják, hogy ez a márka a maga sajátos kis kategóriájában garancia a kimagasló minőségre, de nem a nyugati népszerűségre. A Vanillaware egy japán fejlesztőcsapat (általában a SEGA/Atlus a kiadójuk), ráérősen dolgoznak, évekig elszöszölnek 2D-s,… Folytasd az olvasást
Feladom, nem megy. Túl sok. Tavaly jelent meg a Persona 3 Portable az újgenerációs konzolokra, együtt jött a negyedik résszel, utána az ötödik rész is kapott egy spinoffot. Nem tudom, ki bírja ezt. Szóval, nem is fogok úgy tenni, mint aki végigvitte a Persona 3 Reload-ot, hiszen egyszerűen a rosszullét kerülgetne, ha egy ilyen eleve… Folytasd az olvasást
A 2020-as Yakuza – Like a dragon volt a legendás szériából az első, amivel játszottam. Pontosabban ez nem teljesen igaz, próbálkoztam elmerülni valamelyik korábbi epizódban, de az arcade-bunyós betétek gyorsan elvették tőle a kedvemet. Pont azok a részek, amelyeket a megszállott rajongók az új részekkel kapcsolatban visszasírnak. Mindegy: a Like a Dragonba azonnal beleszerettem, köszönhetően… Folytasd az olvasást
Elhinni, hogy minden rendben lesz. Talán ez a legnagyobb kihívás ebben az évben. Mégis, van itt egy megnyugtató számmisztika – összeadjuk a 2024 számjegyeit, az összeg 8 lesz – nyolcadik részekkel indítjuk az évet a Like a Dragon szériában és a Tekken világában is, az ilyesmi majdnem olyan, mint látni valakinek a nyolcvanadik születésnapját (nagymamámét,… Folytasd az olvasást
Na most már elég. Komolyan. Hogy egyetlen év ennyi jó, sőt kiváló, sőt szenzációs videojátékot szüljön, ez már túlzás. Hová tegyem a cinizmusomat? A sutba. A Super Mario Wonder, innentől Smüv az első 2D Mario játék a 2012 New Super Mario Bros U óta. Az U arra utal, hogy Wii U-ra készült, a még a… Folytasd az olvasást