A Bayonetta 3 az utóbbi évek olyan interaktív mesterműveinek sorát gyarapítja, mint a Breath of the Wild vagy a God of War – epikus sztori, amelyben a játékmenet lépten-nyomon lélegzetelállító csavarokkal kápráztat el. A Bayonetta 3 a káosz, a humor, a szexualitás és a csupasz szórakozás hullámvasútja, amelyben minden perc számít. A Démonrabszolgák megidézésének új… Folytasd az olvasást
Már-már tradíció a Resident Evil szériában, hogy nagyjából egy évvel egy-egy főbb rész után kiegészítő csomagot kapunk, ilyenkor elvarrjuk az esetlegesen lógva maradt szálakat, esetleg kísérleti játékmódokat próbálhatunk ki, amelyek „mi lenne, ha?”-jellegű sztorikat mutatnak be, esetleg egész különálló játéknyi tartalom érkezik. A Village esetén egy kicsit mindent is kapunk, de kiemelkedőnek egyik sem mondható…. Folytasd az olvasást
Képzeljük el, milyen lehet egy szeszélyes nagyhatalom árnyékában élni, amit legfeljebb tökéletesen koordinált és egy hullámhosszon mozgó szövetségesek tarthatnak féken. Képzeljük el, hogy mindez olyan földrajzi körülmények között történik, amely a totális megsemmisülés határán áll, a zöldellő mezőket hamarosan forró szárazság sújtja. Képzeljük el, hogy bárminemű kirobbanó konfliktusnak a civilek látják a legnagyobb kárát. Hogy… Folytasd az olvasást
Az Atlus szerteágazó Megami Tensei-szériájának megannyi ága-mellékvágánya van, kezdve a full frontál démonológiára felszerelt Shin Megami Tensei-től a népszerű sulibulis ezotériában lubickoló Persona-sorozatig – és ez még mindig csak a felszín. Ha egy kicsit is megkapargatjuk a rég halott konzolok katalógusait, feltűnhet a Devil Summoner alcsoport is, amelynek egy 1997-es, kifejezetten sci-fire belőtt része a… Folytasd az olvasást
A Xenoblade szériát a Switchre teremtették, és a Switchcset a Xenoblade szériának. Nem szó szerint persze: Wii-re hozták ki először, WiiU-n tovább szenvedett, hardvertechnológiai korlátok közt vergődött mint koca a sárban, csak azért, hogy a Switchre betoppanván bimbóit széjjeltárva kivirágozhasson. Hogy a malac hogy illik bele ebbe a második metaforába, nem tudom. Mindenesetre a Xenoblade… Folytasd az olvasást
Nem olyan véletlen a 3D platformerek iránti vonzódásom – legrosszabb esetben is tisztán játékmenetre fókuszáló, absztrakt világokba hívó művek ezek, olyasmit kínálnak, amelyre más médium talán nem is képes. Legjobb esetben egyszerű, világosan kommunikált, konzisztensen végrehajtható mozdulatokból épít fel egy olyan játékmenetbeli élményt, amely az amatőr nyomkodástól a precíz virtuozitásig folyamatosan szórakoztató marad. A Klonoa-széria… Folytasd az olvasást
Nincs mese, még egy olyan tradicionálisan 2D játéksorozattal, mint a Nintendo Kirbyje, szóval még ezzel is meg kellett lépni az ugrást a harmadik dimenzióba – szükségszerű volt szinte, nem volt máshová előre menni. A Forgotten Landben nincsen semmi forradalmi, ettől függetlenül amit hoz, azt egy állandóan kedves óvónéni töretlen szakmai lendületével tolja az arcunkba. Szóval… Folytasd az olvasást
Azt hiszem, a Ghostwire: Tokyo előzetesei félrevezetőek voltak. A The Evil Within széria két része után a Tango Gameworks egy belső nézetes horror-akciójátékot jelentett be – az első, többnyire élőszereplős trailert még Nakamura Ikumi mutatta be a 2019-es E3-on, legendás fellépése óta sajnálatos módon már nincs a cégnél. Aztán a 2020-as PlayStation 5-felfedésnél jött a… Folytasd az olvasást
Tessék, már megint Nomura – védjegye, hogy a nevét valamiért fel kell tüntetni a főmenüben mint karaktertervező, és a karaktertervezés nála annyi, hogy valakire ráad egy farmert és egy tornacipőt. Jack, a Stranger of Paradise: Final Fantasy Origin főhőse a lehető legpuritánabb default dühös PS3-as videojáték-protagonista, akinek nem lenne szabad léteznie 2022-ben, szóval valahol van… Folytasd az olvasást
Azért bevallom, lenyűgöznek a verekedős játékok. Olyanok, akár a hangszerek – egy gomb egy hangjegynek felel meg, ami mindig egyértelmű és konzisztens eredményt produkál (kis ütés kicsit üt, nagy ütés nagyot), vannak akkordok (kombók), és egy kőkemény, gyönyörű meccs képes vetekedni a legelegánsabb gitárszólókkal. És mint minden hangszernél, egy kezdő tanácstalanul pötyög, és minél többet… Folytasd az olvasást