A narratívközpontú filmek legtöbbször a konfliktus köré húzzák fel a főszereplők összes cselekedetét. Hogy kik voltak és kikké válhatnak a jövőben az általában nem, max poénnak („Lehettem volna Ford Fairlaine, a halászok detektívje”). Mit csinál a hős, amikor nincs rosszfiú, akit le kéne győzni. Mit csinál a profi betörő, ha nem jön össze a nagy… Folytasd az olvasást
Pár évet várni kellett a tökéletességre. Arra, hogy az összes 2D Castlevaniát átportolják modern generáció konzolokra. De ami késik, nem múlik, és végre miénk a mennyország: a Castlevania Dominus Collection megjelenésével a DS-re készült Castlevaniák is itt kísértenek köztünk újra. Dawn of Sorrow, Portrait of Ruin és Order of Ecclesia. Mind szenzációs, némelyik hibátlan. Remekművekre… Folytasd az olvasást
Akár hiszed, akár nem, az Astro Bot úgy kezdődik, hogy egy patikafehér PlayStation 5 konzol lezuhan az űr magasságból és ripityára törik – alig pár nappal a Concord katasztrofális bukása után (és pár nappal a PlayStation 5 Pro árazása előtt) ez már-már szimbolikus töltetű nyitánynak tűnhet, sőt még érdekesebb, hogy a gép romjait egy eredetileg… Folytasd az olvasást
Mindig is lenyűgözött, hogyan tudnak nagyrészt szöveges kalandjátékok akkora sikereket elérni, mint az Ace Attorney sorozat, de hát itt vagyunk, ha jól számolom, a negyedik felújított gyűjteménnyel – várj, beugrott, a mémek ebből a sorozatból, na, azok mindenféleképpen életben és köztudatban tartják ezeket a játékokat. És persze, gondolom, jók is a maguk nemében. Ebben a… Folytasd az olvasást
Amint leírtam négy bekezdést erről a játékról, törölhettem is ki. Ezek a bekezdések a Visions of Mana szédületes, színes, gyönyörű visszatéréséről szóltak. Optimizmussal írtam, elégedettséggel. Augusztus 29-én viszont a Bloomberg arról számolt be, hogy a fejlesztő japán Ouka Studios-t a kínai anyacég, a NetEase jó eséllyel be fogja zárni, egy frissítés szerint az elbocsátások már… Folytasd az olvasást
Filmrajongó számára nincs fájdalmasabb procedúra, mint amikor a kedvenc rendezője legújabb munkájáról kell leszedni a keresztvizet. Ebben a szakmában méltósággal megöregedni, ritka mint a fehér holló. Amikor Martin Scorsese vagy egy jobb napot kifogó Ridley Scott letesznek valami erőset, az a kivételt erősítő szabály. Sokkal gyakoribb az alkotói zeniten rég túljutott, energiatartalékokkal elkészült direktorok száma,… Folytasd az olvasást
SPOILERES!!!!!!!! 1. Az Alien-mozimítosz a parazita magzatok elhajtásának, az egyetemes globalizmus kozmikus gazdaságtanának valamint posztpolitikájának történeteiből áll. A 2024-es film egyesíti az első négy tanulságait: a széria ’79-től ’97-ig építi a hidat xenomorph és ember között. 1997-ig bezárólag az újabb és újabb filmek mind távolibb jövőbe helyezték a technológiai-biológiai borzalmakat, ezzel tovább és tovább odázva… Folytasd az olvasást
“Dance first. Think later. It’s the natural order.”Samuel Beckett “I’ll be damned, here comes your ghost again.”Joan Baez A múltból Alain Robbe-Grillet írásaiban a létezésről szóló álom lesz. Hősei a mágikus realizmust radikálisan szubjektív szempontból megélő szemtanúk, amely demimonde egyrészt Cocteau Orfeuszát (1949), másrészt pedig Jess Franco és Jean Rollin sexploitation-világait idézi meg. A “leképező… Folytasd az olvasást
Ördög és önreflexió A világból vészesen szökő hit és bizonyosság kérdésére a mai filmben – az autentikus narratívák után kutató számtalan válság(os) műfaj közül – a horror reagál regeneratív igénnyel. A rettenetes, elviselhetetlen valóság műfajában üti fel fejét a nagyobb rendező elv iránti vágy. Az Immaculate és a The First Omen (ikerfilmek) a gonosz princípium… Folytasd az olvasást
A főjáték kritikáját itt olvashatjátok. Változnak a szabályok, ahogy a helyszín is változik. Az illúziók leple alatt lépsz bele egy másik világba, amely lehet álom, lehet a múlt vagy éppenséggel lehet egy őrült képzelgése. Az biztos, és ez jellemző a FromSoft összes kiegészítőjére, DLC-jére, hogy ha figyelsz, az igazi válaszokat itt kapod meg. Jobb a… Folytasd az olvasást