Vannak még csodák. Na jó, ne essünk túlzásba: vannak még kellemes meglepetések. Az NBA 2k25 is ilyen: több évnyi már-már gátlástalan, a minőséget csak sokadlagos faktornak tekintő mikrotranzakciós-kapitalista hegymenet után a sorozat ha irányt nem is vált, de megáll, széjjelnéz és készítői úgy döntenek, hogy ebbe az irányba tovább menni ekkora lendülettel nem lehet. És ezért sokkal jobb az NBA 2k25 az elődeinél. (A képzavarok tömkelegét kérem elnézni.) Persze ezúttal is több tucat bőrt igyekeznek lehántani a játékosról, de ez már úgy látszik a sportjátékok megkerülhetetlen sajátja. A lényeg, hogy magának a sorozatnak a minőségén rengeteget javítottak. Az animációk teljes rendszerét felfrissítették. A MyCareer újdonatúj sztorija ezúttal érdekes (szinte hihetetlen.) A védekezésnek végre van értelme. Ezek az azonnal szembetűnő fejlesztések, pedig ez csak a kezdet.
A MyCareer-ben, a 2k24-től eltérően, nem egy nyálas szájú prospect bőrébe kell belebújni, akinek két oldalról nyalják a seggét az ügynökei meg a sportszergyártó cégek, és akinek lépten nyomon azt kell bizonyítania, hogy ő a GOAT (ha van unalmasabb téma az amerikai kosárlabdában, akkor ez az), hanem egy kezdővel indítunk, ahogy kell. A csapat előrehaladása, a többiek támogatása ugyanannyira fontos, mint a saját pályád építése. Egy un. dinasztia, egy legendás, szezonokon át nyertes csapatnak a vezetése a MyCareer mód igazi célja a saját karaktered terelgetése által. Lejjebbről kezdesz mint korábban, de ez azt segíti elő, hogy édesebb lesz a győzelem, mert a csúcsra jutásért folytatott harc minden szakaszát meg kell hogy éljed.
A játék vizuális szempontból jóval tetszetősebb a korábbiaknál. A 2k24 képi sterilitása, és az ebből adódó unalmasság a múlté. Az animációk gördülékenyebbek, valóságosabbnak hatnak. A karaktermodellek emberibbek, a pályáknak meg szuperreális a kialakítása – ismétlem, a 2k24 vizuális sterilitásának elhagyása mindennek alapot, ez utóbbi nekem nagyon zavarta a szemem tavaly. Hangkulissza szempontjából a játék azt hozza, amit az elődei – ez az aspektusa a 2k NBA sorozatnak igazából mindig is hibátlan volt. A tömeg ordítása, zúgása, a sportcsarnokok ambientje, a cipők nyikorgása, a labda pattanása, ahogy a kosáron átsuhan, no meg a pop és rap és hiphop soundtrack-káosza mind első osztályú.
Számos játékmechanizmus komoly változáson esett át. A dribbling hasonlít a 2k24 realista ProPlay animációkkal megsegített rendszeréhez, de kivették belőle az összes zavaró tényezőt, pl. az animáció-cancellinget az L2-vel, amivel igazából egyfajta szupererőt adott a tapasztaltabb játékosoknak a gyengébbekkel szemben, illetve teljesen irreálisan hatott, szuperhősös rekcióidőt és sebességet adott egyeseknek. A dobások erősebbnek érződnek. A játékba belevettek egy “shot timing profile” elnevezésű beállítást, amellyel a dobás időzítésének és sikerességét együttjátszását lehet szabályozni. Ennek segítéségével nagyon érdekes dobási stratégiákat lehet kikísérletezni, kifejleszteni, ám ettől függetlenül az igazi profisághoz még mindig a jump shot tökélyre fejlesztése a szükséges, főleg az online MPlayer módban.
A védekezés sokkal hatékonyabbra kidolgozott, mint eddig. Ha ügyes vagy és gyakorlott, tényleg bárkit meg tudsz a pályán állítani, az akcióját megtörni. A jó pozicionálás és kosárvédelem fontosabb mint eddig, a jól időzített blokkolás életfontosságú. Az MPlayer rendszeren is fejlesztettek, összetettebb, mint korábban, főleg az MPlayer Builderben több a lehetőség, ami persze a kezdőket meg fogja őrjíteni. Most sokkal könnyebb egy elfuserált karaktert összehozni, úgyhogy nem árt odafigyelni, főleg mivel ha elszúrod, a VC-t, a virtual currencyt nem kapod vissza. Ebben, a játék kapitalista kíméletlenségében nem történt változás.
A játék City-je ezúttal kisebb mint tavaly, ami enyhén szólva nem baj, mert a tavalyi feleslegesen órmótlan volt. Ráadásul az összes tevékenység helyszínét és a sportcsarnokokat is közelebb rakták egymáshoz, nem kell öt percet tötymörögni ahhoz, hogy elérj valahová.
Egyszóval amin lehetett, javítottak, nem is kicsit. Na de mi van a franchise-nak azzal a problémájával, aminek köszönhetően, legyen bár a játék akármilyen jó, sokszor sokan az egészet a francba kívánják. Természetesen a mikrotranzakciókról meg a virtual currencyről beszélek, illetve arról, hogy normálisan és igazán csak akkor tudsz a játékba belemenni, ha egy marék pénzt költesz rá, a játék árán felül. Ez a része a dolognak, ez maradt amilyen volt, és nem is valószínű, hogy változni fog, hiszen a játékkal kapcsolatos bevétel nagyrésze ebből van, illetve ezeket a játékokat egy ideje alapból így tervezik. Pay to play, baby. Now and forever.
Szóval a 2k25-öt szépen kipofozták. Csak rá ne menjen a gatyád.