Posts Tagged → Featured

Slasher-klasszikusok #11: The House On Sorority Row

Képzeljünk el magunknak egy szebb világot. Egy gyökeresen más 2020-as éveket, amelyben jó kezű, gyakorlott és céltudatos zsánerfilm-rendezők készítenének egyenes, szigorú, kikacsintásoktól, belterjes humortól, a paródia határán táncoló műfaji játékoktól gondosan megtisztított, rövid és éles horrorfilmeket képességes, érdekes színészek hadra fogásával. Megnyílna egy nagykörúti grindehouse-pince, és a vásznon Kristen Stewart ütne vissza final girlként egy… Folytasd az olvasást →

Családban marad – Resident Evil: Village

Annak idején a Resident Evil 7 kapcsán rengeteg mondanivalóm volt családról, sorozatfáradásról, soft rebootokról, nyugati és keleti gondolkodásmódról, ám most, közvetlen folytatása, a Resident Evil: Village végén nem tudom, mit mondjak, vagy legalább is fogalmam nincs, hol kezdjem a belépést egy értő kritikába. Nem hiszem, hogy itt az értő kritika bármit is számít, de mondom… Folytasd az olvasást →

Szörnytanulmányok: Rémesen népszerű

A kötet szerkesztője Limpár Ildikó. Valami nagyon félremehetett az utóbbi években, ugyanis a szörnyek nem csak előmerészkedtek, hanem egyenesen kikövetelték maguknak a reflektorfényt. A horror talán soha nem volt ennyire népszerű, ennyire elfogadott hazánkban, mint az elmúlt néhány évben: két Lovecraft-magazin is felbukkant 2016-ban (Azilum és Black Aether), a kiadók is elkezdték foglalkoztatni a hazai… Folytasd az olvasást →

VHS minőség, digitális polír: Without Remorse

Tegye föl a kezét, akinek ismerősen cseng az alábbi: Magasan képzett egykori katonatiszt élné csöndes, nyugodt családi életét, amikor aztán történik egy olyan esemény, ami visszarángatja őt a harcszíntérre. Hárombetűs ügynökségek, világkörüli összeesküvések, nagypolitika, titkos bevetések, oké most már letehetitek. Manapság minden második akciófilm alapsztorija a fenti, pedig ennek is megvan a maga hagyománya, amit… Folytasd az olvasást →

Steril pokol: Éjszaka a paradicsomban

Park Hoon-jung filmje a kortárs dél-koreai zsánerfilmezés állatorvosi lova. Egy szinte tökéletesen összeillesztett és működőképesre formált struktúra – ami másfelől olyan hideg, lélektelen és gépies, mintha az egészet egy mesterséges intelligencia algoritmusára bízták volna. A régi jó ázsiai recept szerint egy brutális alvilági hanyatlástörténetbe különös férfi-nő viszonyt belehímző film nyomasztó és nyomasztóan steril zöldes színekben… Folytasd az olvasást →

Verziók és másolatok – NieR Replicant ver.1.22474487139…

Tokió, nyáron. Havazik. Egy apa védelmezi lányát furcsa, árnyékszerű lényektől. Tokió, nyáron. Havazik. Egy fiú védelmezi húgát furcsa, árnyékszerű lényektől. Melyik az érdekesebb nyitókép? Annak idején, amikor a Nier című játék először megjelent (2010-ben), kétféle verzióra szakadt: nyugaton mi megkaptuk az apa történetét, míg a japánok a testvér történetét követhették. A Nier két verziója: NieR… Folytasd az olvasást →

Slasher-klasszikusok #10: Absurd

A négy méter magas Luigi Montefiori (alias George Eastman, alias Tom Salina, alias Lew Cooper, alias Louis London, alias George Histman, alias John Cart, alias Luca Montefiori, alias Alex Carver, alias G. L. Eastman, alias Luigi Montefiore, alias Richard Franks), magát semmitől sem zavartatva „dzsoggol” át a becsülettel rendben tartott nagyonFekete-erdőn, nyomában egy pap, aki… Folytasd az olvasást →

Vattacukor és pofon: Balekok és banditák

Ez az 1983-as film (eredeti címe: Winners and Sinners) az első epizódja az un. Lucky Stars (Fuk Szing)-szériának, amely egyfajta hidat képez a 1982-es klasszikus, a Mad Mission őrült, urbánus mo lei tau-ja és a Jackie által tökélyre fejlesztett modern hongkongi akciófilmek között. A Balekok és banditák még a Mad Missionnál is nagyobb bevételt produkált, és a mai napig öt folytatása készült: My… Folytasd az olvasást →

A kaszás könyvelője: Nobody

„A kor csupán egy szám”- mentalitás és a kapuzárási pániktól való félelem erősen jelen van a nyugati társadalomban. De még inkább a kommersz amerikai filmgyártás egyik fő zsánerében az akciófilmben. Nem kifejezetten újdonság, Charles Bronson és Eastwood voltak az úttörők, de azért gondoljunk csak bele: Stallone és Schwarzi elnyűhetetlenek, Liam Neeson Oscar-díjas karakterszínészből sorozatos csonttörő… Folytasd az olvasást →

A közöny kozmogóniája – Alien (1979)

A fősodorbeli filmiparban még ma is ritkának számít a jó kozmikus horror – az a fajta speciális rémtörténet, amely az idő és a tér távlatait mutatja meg úgy, hogy a néző a rettegésen felül még saját jelentéktelenségével is szembesül a megtekintés során. A filmstúdiók nem akarnak Lovecraft-adaptációkra pénzt áldozni, annak ellenére, hogy kritikailag elismert forgatókönyvírók… Folytasd az olvasást →