James Glickenhaus Exterminator-ja egyfajta óda a régi New Yorkhoz, a Guiliani előtti, striciskurvás, háztömbönként kirabolnak és közben használt kotonba lépsz-New Yorkhoz. Egy óda, amelyben embereket darálnak le, patkányokkal zabáltatnak fel, ágyékon lőnek, satöbbi. Az Exterminator, a nyolcvanas évek elejének ez a grindhouse-klasszikusa (kevés olyan film készült, amelyiken jobban érződik, hogy egyenest grindhouse moziba szánták) a… Folytasd az olvasást
Ha egy filmben hosszan kitartva, nagyközeliben mutogatnak egy pénzzel repedésig teli táskát, fogadhatunk rá, hogy a szemrevaló kézitárgynak előbb-utóbb lába kél. A nagy dobás az lenne, ha nem történne vele az ég adta világon semmi sem – ez a hazájában tavaly bemutatott dél-koreai bűnthriller azonban nem ennyire merész alkotás. De nem is a legkopottabb sablonokat… Folytasd az olvasást
A hangjáték műfaja itthon a rádióhoz köthető, azon belül is egyfajta szépiaszínnel átitatott, múltbeli műfaj, amire az idősebb generációk nosztalgiával emlékeznek vissza – még ha készülnek is ma rádiós hangjátékok, friss aktualitássá legfeljebb olyankor tudnak válni, amikor egy-egy nevesebb alkotó jegyzi őket (mint tavaly a titkosszolgálati dossziékból átdolgozott Obiectiva Theodora Hajdu Szabolcstól és Török-Illyés Orsolyától)…. Folytasd az olvasást
Szivarbarna Wartburgoktól anyu kicsi Suzukijáig ívelő autós kultúránkból nem szűnő ámulattal csodálkozhatunk rá, hogy Amerikában ez a gépjárműtípus alkalmas lehetett arra, hogy évtizedeken át az ország győztes pozíciójának és kivételességtudatának talán első számú hordozója lehessen, ráadásul még egy saját filmes zsánert is kapott az Egyesült Államok térbeli (és így persze a benne kiaknázható lehetőségekre is… Folytasd az olvasást
Az elmúlt év egyik kellemetlen jellegzetessége volt, hogy filmekre vártunk. Olyan filmekre, amelyeket talán már két éve elkészültek, de csak vándoroltak forgalmazóról forgalmazóra, onnan digitális platformokra, vagy csúsztak a következő hónapra, évszakra, évre. A Synchronic nálam ráadásul kiemelten várt film volt, hiszen a Justin Benson / Aaron Moorhead alkotópáros eddigi cuccai (Resolution, Spring, The Endless)… Folytasd az olvasást
A film noir műfaja imád dagonyázni az emberi bűnök és mocsokságok posványában, sokszor szembemenve a Hayes-kód erős cenzúrájával, hogy mit szabad és mit nem megjeleníteni a filmvásznon. Viszont még ennek tükrében is kevés amerikai bűnfilm mondhat el magáról olyan zajos utóéletet, mint Robert Wise 1947-es gyöngyszeme, a Born to Kill. Szaftos tematikája és főszereplője, Lawrence… Folytasd az olvasást
„Who wants to live forever?” – tette fel a sajgó kérdést Freddie Mercury 1986-ban, mialatt a Hegylakó csicsás MTV-esztétikával felvértezve kardozta végig az évszázadokat. A Queen-dalból csak úgy csöpög az öröklét iránti bánatos vágyakozás, mert hát bólogathatunk mi bármennyit a „halál ad értelmet az életnek” amúgy nem igaztalan közhelyén, de tegyük a kezünket a szívünkre,… Folytasd az olvasást
Sammo Hung volt 86-ban a Golden Harvestnél a tai lo tai, a „legnagyobb testvér”, értsd: az atyaúristen. Csak füttyentenie kellett, és minden és mindenki a rendelkezésére állt, legyen szó akár óriási költségvetésről, a cég teljes díszlet- és kosztümtáráról vagy az akkori, hongkongi sztárállatkertről. 1986-os szuperprodukciója, a Millionaire’s Express (Foo gwai lit che (szó szerint: Gazdagok… Folytasd az olvasást
Hány rendőr kell egy villanykörte becsavarásához? És vajon hány késelés szükséges, hogy egy horrorfilmet slashernek nevezzünk? Az első egy ősi vicc, a második viszont… egy újabb. Elvégre a mozizáshoz nem volna szabad karómerev tudattal, egyenletekkel vagy mérleggel a kézben közelíteni – mégis megtesszük, mert két dolgot általában minden filmbolond imád: listákat gyártani és kategóriákba zárni…. Folytasd az olvasást
Jimmy Carter a ‘76-os elnöki kampányának részeként kijelentette, megválasztása esetén arra fogja biztatni a kormányt, hogy hozzon nyilvánosságra minden apró részletet az UFO jelenségekkel kapcsolatban. Később ebből a nyilatkozatából visszatáncolt az esetleges nemzetbiztonsági vonatkozásokra hivatkozva. “Néha azon töprengek, milyen gyorsan feloldódnának a bennünket világszerte elválasztó különbségek, ha egy idegen fenyegetéssel néznénk szembe, a mi világunkon… Folytasd az olvasást