A hangjáték műfaja itthon a rádióhoz köthető, azon belül is egyfajta szépiaszínnel átitatott, múltbeli műfaj, amire az idősebb generációk nosztalgiával emlékeznek vissza – még ha készülnek is ma rádiós hangjátékok, friss aktualitássá legfeljebb olyankor tudnak válni, amikor egy-egy nevesebb alkotó jegyzi őket (mint tavaly a titkosszolgálati dossziékból átdolgozott Obiectiva Theodora Hajdu Szabolcstól és Török-Illyés Orsolyától). Az USA-ban azonban a podcastok térnyerésével a modern hangjáték is át- és beköltözött a netre, és több fikciós műsor komoly sikert tudott aratni. A békebeli kisvárosi rádiózást bizarr paranormális jelenségekkel vegyítő Welcome To Night Vale szürreáliája, a titkos kísérleti telepről eltűnt 300 ember rejtélyét oknyomozó Limetown, vagy a természetfeletti képességű emberek terápiás ülésein át kibontott The Bright Sessions népszerűsége a kultstátusztól a tévésorozat-adaptációig terjed. Még a Marvel is rákapott a hangjátékozásra az elmúlt években két Rozsomák-központú minisorozattal.
Örömteli, ambíciózus projekt tehát a fiatal magyar alkotócsapat által gyártott, indie hangjáték, az Odabenn, amely nemcsak abban passzol angol nyelvű versenytársaihoz, hogy már eleve a netre készült, hanem választott high-concept, sci-fi zsánerében is. A leginkább a Westworld és a The 100 szerelemgyerekeként jellemezhető, jövőben játszódó sztoriban a Földről kirajzott a világűrbe az emberiség vagyonosabb fele, míg a természeti és emberi csapások által sújtott bolygón ragadtak vad törzsekbe verődve élnek, és az abszorboknak nevezett szörnyekkel kénytelenek megosztani otthonukat. A kamasz főhős, Athias (Ács Balázs) apjával, a callistói nagykövettel (Bodor Géza) látogat a gazdagék szemében kalandparkká minősített Földre, és mondanunk sem kell, ott ragad az idegen, ellenséges világban, váratlan szövetségesre lelve.
A nyolc epizódosra tervezett évadból első körben A festett kezűek című nyitóepizód készült el, a folytatás függ a fogadtatástól (az alkotók Patreonon gyűjtenek a felvétel finanszírozásához). Ahogy a sorozatoknál, úgy a hangjáték-szériáknál is a pilot az egyik legnehezebb feladat, hát még high concept premisszáknál: egyszerre kell bemutatni a főbb karaktereket, felvázolni a világ szabályrendszerét, terminológiáját, végigvezetni egy önmagában is működő epizódívet, és megragadni a hallgató grabancát, hogy azonnal le akarja tölteni a következő részt. Minden pilot nyakló nélkül zúdítja a befogadó nyakába az expozíciót, amit úgy kell tálalni, hogy az ne is tűnjön expozíciónak. A pilot egy ígéret; hogy hogyan sikerül beváltani, az később derül ki.
Ha tehát az a leegyszerűsített kérdés, hogy felkelti-e az Odabenn ígérete az érdeklődésünket, a válasz egyértelműen igen. Nagy Borús Levente író-rendező jó érzékkel nem zsúfolja tele öt-tíz (vagy akár két-három) szállal az első részt, az apa-fiú párosra fókuszálva vezet be egy galaktikus léptékű konfliktusrendszerbe. Athias most még viszonylag sztenderd kamaszhős, aki a hallgató alteregójaként csöppen az idegen közegbe, de egy ügyes narratív megoldással – képes hallani mások gondolatait, amit a hangjáték belső narrációként szövegez – hamar beljebb jutunk a jellemrajzában. (A belső narráció itt-ott következetlennek érződik, vagy legalábbis zavaró kiskapunak, amikor hagyományos cselekményleírásként funkcionál.) A világhátteret felfestő dialógok és az akciódús jelenetek mellett Nagy szorít időt a csendesebb karaktermomentumokra is – ez azért is dicséretes, mert ha van fő negatívuma a pilotnak, az a szűkre szabott, 38 perces játékidő. Költségvetési okokból érthető persze, de egy órára kihúzva talán kevésbé érződne kapkodósnak az epizód utolsó harmadának megszaladó dramaturgiája.
A posztapokaliptikus földi közeg viszont még az egyelőre vázlatos jellegével együtt is kellően plasztikus, ebben pedig hatalmas szerepet játszik az elsőrangú produkciós megvalósítás. Nem nagyon lehet belekötni a hangkulisszába, az abszorbok szörnyhangjaitól és a lézerfegyveres pew-pew-tól a támaszpontok nyüzsgő háttérzaján át az erdei eső kopogásáig létrehozzák azt a bevonódást, ami nemcsak hangulatteremtésre szolgál, auditív műfaj lévén a történetmesélés elemi eszköze. Ezen múlik, hogy a hangjáték puszta felolvasás marad-e, vagy élő, lélegző, áttételesen több érzékszervet megmozgató élmény, az Odabenn pilotban pedig gond nélkül ki tudtam terjeszteni képzeletben a hallottakat. Iamyank és Cseterki Tamás atmoszférikus, visszafogott arányérzékkel adagolt és elhelyezett kísérőzenéje szépen aládúcol mindennek.
Noha kárhoztattam a részt az utolsó harmad kutyafuttasága miatt, a cliffhanger telitalálat: az utolsó percekben lép színre a hangjáték másik főszereplője (Rácz Zsuzsanna), aki alig néhány megszólalásával kapásból a legizgalmasabb karakterré és hangalakítássá válik. A legjobb fajta löket, amikor kiszíneződik az a folt a palettán, amitől igazán életre kel a kép. Már csak ezért is reménykedünk benne, hogy lesz folytatás, és hogy kiderüljön, sikerül-e beváltani az ígéretet.
Az Odabenn első része meghallgatható a YouTube-on, a Spotify-on, az iTuneson vagy a SoundCloudon, a hangjáték támogatói oldala pedig itt található.