Hiába van a Shin Megami Tensei szériának egy szerteágazó, több tucat játékot magába foglaló jelenléte (olyan kötődő sorozatokkal, mint a Strange Journey, a Digital Devil Saga vagy a Persona), egy számozott Shin Megami Tensei megjelenése mégiscsak egy amolyan esemény. Különösen a gyűjtők örülhetnek, ugyanis eddig majdnem minden Atlus-játékra érdemes volt időben lecsapni, és tíz évvel… Folytasd az olvasást
Úgy tűnik, találó volt a Sand Land megjelenését olyan filmek premierje közé belőni, mint a Dűne második része és a Furiosa, kapjuk tehát rendszeresen a sivatagos anyagokat, no meg a figyelmeztetést, hogy a vízért és általános túlélésért folytatott globális küzdelem egyre inkább a valóság felé araszol. Bár lehetne egy Torijama Akira-féle manga játékváltozata örömteli esemény,… Folytasd az olvasást
A harmadik részre csúcs lesz. Úgy értem a Dragon’s Dogma 3 már tényleg egy remekmű lesz, pont ahogy beígérték, és pont ahogy a rengeteg, tízpontos kritika írta – a Dragon’s Dogma 2-ről. Nem értem mit hadoválnak. Keresem én a tízpontos játékot ebben a nyolcpontosban, de nem találom sehol. Talán azért, mert én tényleg végigjátszottam, kijátszottam,… Folytasd az olvasást
Van ebben az országban legalább három, de az is lehet, hogy négy ember, akinek mond valamit a Vanillaware név, ők jól tudják, hogy ez a márka a maga sajátos kis kategóriájában garancia a kimagasló minőségre, de nem a nyugati népszerűségre. A Vanillaware egy japán fejlesztőcsapat (általában a SEGA/Atlus a kiadójuk), ráérősen dolgoznak, évekig elszöszölnek 2D-s,… Folytasd az olvasást
Feladom, nem megy. Túl sok. Tavaly jelent meg a Persona 3 Portable az újgenerációs konzolokra, együtt jött a negyedik résszel, utána az ötödik rész is kapott egy spinoffot. Nem tudom, ki bírja ezt. Szóval, nem is fogok úgy tenni, mint aki végigvitte a Persona 3 Reload-ot, hiszen egyszerűen a rosszullét kerülgetne, ha egy ilyen eleve… Folytasd az olvasást
A 2020-as Yakuza – Like a dragon volt a legendás szériából az első, amivel játszottam. Pontosabban ez nem teljesen igaz, próbálkoztam elmerülni valamelyik korábbi epizódban, de az arcade-bunyós betétek gyorsan elvették tőle a kedvemet. Pont azok a részek, amelyeket a megszállott rajongók az új részekkel kapcsolatban visszasírnak. Mindegy: a Like a Dragonba azonnal beleszerettem, köszönhetően… Folytasd az olvasást
Elhinni, hogy minden rendben lesz. Talán ez a legnagyobb kihívás ebben az évben. Mégis, van itt egy megnyugtató számmisztika – összeadjuk a 2024 számjegyeit, az összeg 8 lesz – nyolcadik részekkel indítjuk az évet a Like a Dragon szériában és a Tekken világában is, az ilyesmi majdnem olyan, mint látni valakinek a nyolcvanadik születésnapját (nagymamámét,… Folytasd az olvasást
Na most már elég. Komolyan. Hogy egyetlen év ennyi jó, sőt kiváló, sőt szenzációs videojátékot szüljön, ez már túlzás. Hová tegyem a cinizmusomat? A sutba. A Super Mario Wonder, innentől Smüv az első 2D Mario játék a 2012 New Super Mario Bros U óta. Az U arra utal, hogy Wii U-ra készült, a még a… Folytasd az olvasást
Oké, mi ez a trend, hogy csak úgy jönnek egymás után az olyan játékok, amelyekhez előzetes ismeretek szükségesek? Nem tudtam, hogy közelítsem meg az új Narutót, az új Like A Dragon-t, de még az új Call of Duty is mintha csak az előző rész második felvonása volna, és íme itt van még egy, a Persona… Folytasd az olvasást
Mikor is volt ez? Talán tizennyolc-húsz éves koromban? Mentem rokonokhoz látogatóba, láttam, hogy a srácok ezt nézik. A Narutót. Néztem, és arra gondoltam, hát ilyen szarok mennek mostanában a tévében az olyan mesterművek helyett, mint a Dragon Ball? Gondoltam, de nem mondtam ki, mert azzal a lendülettel az is leesett, hogy fuh, basszus, valaki meg… Folytasd az olvasást