Feneketlenül mély és kiismerhetetlenül szövevényes a The Elder Scrolls sorozat mitológiája, ez még a felhíguló új-Bethesda érájában állja a helyét – talán mert óriások vállán könnyű nagyot mondani (a legenda szerint Michael Kirkbride, aki a mai napig nemhivatalos szövegeket hoz létre a világban, pszilocibin hatása alatt írta meg Vivec ezoterikus tanításait). Amit igazából mondani akarok,… Folytasd az olvasást
Mitől Final Fantasy a Final Fantasy? A kérdést a játékosok, a játékújságírók, de még maga a Square Enix is máshogy közelítik meg – ez a fajta identitásválság már-már önmagát megválaszoló megvilágosodás: a Final Fantasy-sorozat egyik központi tézise, hogy újra és újra megújítja önmagát. De tényleg ennyire egyszerű volna? Fogadjunk el bármit, amit hozzánk vágnak? Ha… Folytasd az olvasást
Mintha bevezették volna a kötelező ingyen kokaint a Capcom háza táján, hat éve száguldanak őrült sebességgel, csaknem félévente dobnak ki folytatásokat, remake-eket, gyűjteményeket klasszikus sorozataikhoz, mint a Monster Hunter, Resident Evil, Devil May Cry vagy a Mega Man, és ha ez nem lenne elég: szinte mindegyik kimagasló minőséggel érkezik. Még amit szarul csinálnak, valahogy az… Folytasd az olvasást
Valós idejű stratégiai játékokat ritkán játszunk konzolon, leginkább soha. Persze, annak idején ugyanezt gondoltam izometrikus CRPG-kről (Baldur’s Gate), városépítőkről (Tropico 5) és körökre osztott stratégiákról (Civilization VI), és lám, némelyiknek még jobban is áll a kontrollerre áramvonalasított irányítás, a pazar nagytévés látvány. Ezek a játékok, bár görnyedős-kattintgatós történelemmel rendelkeznek, mégiscsak verhetetlenek a nagy távlatok, gyönyörű,… Folytasd az olvasást
Gyerekkoromból sejlenek fel a Lego Racers egyszerű örömei, általánosságban pedig az 1999 környéki játékok könnyed, azonnali játszhatósága. Elindítod, rámész a versenyre, és megy. Az ipar persze megváltozott: ma egy tulajdonképpen kisgyerekeknek szóló játék is fiókregisztrációhoz köti a játék egy részét, és mikrotranzakciókkal nyomasztja az embert. Persze, mit is várjon az ember egy 2K-játéktól: a Lego… Folytasd az olvasást
Ha az Octopath Traveler-t sikerült az előző cikkben a buddhista nemes nyolcrétű ösvénnyel felvezetnem, a lazán kapcsolódó Live A Live lehetne akár egy heideggeri gondolatkísérlet is – ez a játék egy különböző idősíkokban megélt RPG-történetek gyűjteménye, amelyeken ráadásul különböző mangarajzolók dolgoztak, és különböző játékmechanikai eszközökkel keltettek életre. Még ha antológiaszerűnek is érződik ez a koncepció,… Folytasd az olvasást
Az elején kétségbeesés, a végén mágia – így jellemezhetnénk a Final Fantasy születését. A Square abban az időben nem igazán bízott a szerepjátékok sikerében, és bár az akkori rivális Enix Dragon Quest-je erre rácáfolt, a fiatal Szakagucsi Hironobu mégis elkeseredett harcként élte meg a nagy nehezen kikönyörgött zöld utat. Tudta, hogy ha az eladások rosszak… Folytasd az olvasást
Jó lesz az úgy, mondhatták a Capcomnál. Hiszen mindenképpen pozitív alaphangról indulunk: régi játékokat mentünk át az utókornak, egy csipetnyi extrával. Az ilyesmit (minden könyvtárosi erőmet összeszedve) helyes lépésnek ítélem. A Mega Man Battle Network Legacy Collection hat játékot tartalmaz, két kötetre osztva, és a hat játék száma különböző verziókkal együtt felszorzódik, még ha lényegi… Folytasd az olvasást
Erre mondják, hogy nehéz szülés. Ezt a kritikát tiszta lelkiismerettel anélkül, hogy az eredeti Resident Evil 4-gyel játszottam volna, nem lett volna szabad megírni. És hogy a hárdkór gémerek a késüket a nyakamnak szegezhessék: mivel soha a büdös életben nem játszottam vele. Kimaradt, mint ahogy az az egész évtized, amelyben piacra dobták. Szóval ahhoz, hogy… Folytasd az olvasást
Kapcsolatom a Monster Hunter-szériával (és klónjaival) elég döcögős. Egyrészt csodálom ezt a fajta módszeres, végtelen mélységű szörnyvadász-zsánert, ahol minden levadászott szörny utolsó pikkelye is felhasználható diverz, specializált vagy egyszerűen csak túlélésre kipattintott páncélzat kiépítéséhez, mindezt megtámogatja egy ökoszisztéma szimulációja, a barátság ereje, meg persze félelmetes mennyiségű étel-ital-cukorka. Másrészről viszont pont emiatt a komplexitás miatt pattanok… Folytasd az olvasást