Amerikát az emigránsok építették. A filmiparát dettó, hisz még ma is áll a hollywoodi ideál: Ha azt akarod, hogy a világ valóban megismerje neved mint filmrendező, legyél európai, kanadai, arab, zsidó, kínai, japán, koreai, afrikai, akkor Los Angeles kapuin belül kell szerencsét próbálni. Feltéve, ha van olyan mázlid, hogy az Álomgyár gépezete nem fogja egy… Folytasd az olvasást
Vége az évnek, 2023-nak, hála Istennek – sóhajtanak fel sokan. Van is ok, amiért borúlátó lehet lenni, világunk látszólag úgy lángol, mint az erdei tábortűz, de még a személyes buborékomban is azt látom, hogy az átlagemberek többségét még az ág is húzza. Ekkor kell kapaszkodni még jobban azokba a dolgokba, amik örömet adnak nekünk, pl…. Folytasd az olvasást
A felgyorsuló globalizálódás pro és kontra hatásait naphosszat lehetne kivesézni. Viszont, ha az ember különlegességet szeretne látni bármelyik műfajból, akkor a szokásosnál is kevésbé van rászorulva a berögzült Amerika-Európa tengelyre. Videómegosztók, streamingoldalak, saját gyűjteményeiket megosztó fanatikusok mind megadják a lehetőséget, hogy a világ legkülönbözőbb sarkából jövő filmesek munkáit láthassuk. Persze megvolt a varázsa annak, amikor… Folytasd az olvasást
Eskü próbálok nem felszállni a morgó öregemberek „régen minden jobb volt” című nosztalgiavonatjára. De itt van az október, az embernek kedve támad nézni egy horrorfilmet, de aztán felütöm a programfüzetet és látom, hogy már a tizedik bőrt húzza le Hollywood Az ördögűző-ről meg a Fűrész-ről, szinte rögvest fordulok is vissza a múltba. Manapság szó szerint… Folytasd az olvasást
„Hát persze, hogy a Tyler Rake: A kimenekítés is a VICO filmje!” – hangozhatott volna el, ha Andre Parks képregényíró és az Russo testvérpár agyszüleménye 30 évvel korábban született volna meg, és a Netflix helyett apánk-anyánk videókazettás polcának szerves része lett volna. Mert ától cettig ugyanabban a mentalitásban született, mint a 80-as évek összes „egyszemélyes… Folytasd az olvasást
Szürreálisan időszerű pillanatban érkezett meg a mozikba a Mission: Impossible hetedik fejezete (vagy legalábbis annak a fele): Hollywood jelenleg történelme egyik legnagyobb sztrájkját éli meg, melyben az írók és a színészek szakszervezetei közösen kiáltják: Nem, nem akarjuk és nem hagyjuk, hogy digitális algoritmusok és másolatok váltsanak le minket, amik mögött nincs semmi emberi tényező, ezzel… Folytasd az olvasást
Belenézek a mostani kínálatba, hogy mit árulnak akciófilm címen: Vin Diesel kocsival hajt le a Hoover-gáton, miközben egy olyan CGI óriásrobbanás megy mögötte, ami a Playstation 3- Xbox 360 éra éveit idézi. Getthefuckoutahere. Húsz évvel ezelőtt ezt még talán úgy csinálták volna meg, hogy legyen valami minimális fizikai tapinthatósága, de manapság a kaszkadőrmunkát, a praktikus… Folytasd az olvasást
Van egy Udine nevű kisváros Észak-Olaszországban, ahová már két évtizede zarándokolnak el a távol-keleti film rajongói, hogy ízelítőt kapjanak a régió moziiparának krémjéből: A legújabb dél-koreai sikermozit, a legújabb díjnyertes japán drámát, az egyre erősebb és megállíthatatlanabb nemzeti büszkeségfilmeket Kínából, az egzotikus gyöngyszemeket Taiwanról, Malajziáról, Indonéziáról. És persze ott van az örökké keserédes szegmens, hogy… Folytasd az olvasást
Hollywoodban ritkán van helye a megváltásnak. Ha ott mélypontra zuhantál, akkor talán még a Jóisten se fog onnan fölkaparni. M. Night Shyamalan tudja, hogy néz ki a gödör alja: Az új évezred hajnalán folyamatosan csak nyert, ő lett kikiáltva a természetfölötti thrillerek pápájának, az új Spielbergnek (LOL), hogy aztán a hype visszaüssön és a Lány… Folytasd az olvasást
Láttam egyszer fiatalon, láttam még egyszer érettebb fejjel, de a véleményem változatlan maradt: nem volt egy kimondottan jó film az 1988-as Gyerekjáték. Egyetlen igazi ütőlapja a főszereplő Brad Dourif színészi játéka lehetett, ehhez képest a játékbabába költözött sorozatgyilkos nagyon keveset szerepelt saját filmjében. Ez talán annak is köszönhető, hogy nem volt megoldva rendesen Chucky mozgékonysága,… Folytasd az olvasást