Az Octopath Traveler 0 egy fincsi játék. Kísérlet arra, hogy egy mobilos, gacha eposzt egyjátékos szerepjátékká alakítsanak. Vannak olyan részei, amikor ez annyira egyértelmű, mint a tüske az ember seggében. Ugyanakkor az Octopath 0 a sorozat legegyedibb játéka is, amely egy andalító városépítős rendszert paszíroz bele egy mesteri ügyességgel elregélt történetbe. Első alkalommal nyolc órán… Folytasd az olvasást
A Synduality „extraction shooter” a megkopásra képtelen hangulatát és fájdalmas emlékét hozza azoknak a túlélésre kihegyezett videojátékoknak, amelyekben a semmi közepén leheled ki a lelkedet és az életeddel együtt az összes felszerelésed is odavész. Persze az efféle frusztráció rövid életű, hiszen a gameplay loopot nagyon körültekintően ötlötték ki, rögtön, újra beleveted magad a dolgok sűrejébe,… Folytasd az olvasást
Hát most mit mondjak? Szerencse, hogy a Thousand Year Door remake-je idén kijött. A Brothership a hatodik a márióluigi szériában. Én valami faszányos hajós kalandozásban reménykedtem. Hajózás van benne doszt, kalandozás is, egyedül a faszányosságnak van hűlt helye. Ez most eléggé félrement, pedig reménykedtem a csodában, a megváltásban. Mikor a Nintendo vagy éppenséggel a Nintendo… Folytasd az olvasást
Kigúvadó szemekkel olvastam az egyik magyar franchise-óriás weboldal kritikáját a Metaphor ReFantazióról (csóringer kis outfitként mi a nagyfiúknál hetekkel később tudunk az elemzésnek hozzálátni.) Az most mellékes, hogy eleve egy általános iskolás a fogalmazással komoly harcban álló stresszes izzadtságszaga lengte be – a nagyobb probléma az volt, hogy a cikk szerzője pánikszerű igyekezettel szeretett volna… Folytasd az olvasást
“Dance first. Think later. It’s the natural order.”Samuel Beckett “I’ll be damned, here comes your ghost again.”Joan Baez A múltból Alain Robbe-Grillet írásaiban a létezésről szóló álom lesz. Hősei a mágikus realizmust radikálisan szubjektív szempontból megélő szemtanúk, amely demimonde egyrészt Cocteau Orfeuszát (1949), másrészt pedig Jess Franco és Jean Rollin sexploitation-világait idézi meg. A “leképező… Folytasd az olvasást
A főjáték kritikáját itt olvashatjátok. Változnak a szabályok, ahogy a helyszín is változik. Az illúziók leple alatt lépsz bele egy másik világba, amely lehet álom, lehet a múlt vagy éppenséggel lehet egy őrült képzelgése. Az biztos, és ez jellemző a FromSoft összes kiegészítőjére, DLC-jére, hogy ha figyelsz, az igazi válaszokat itt kapod meg. Jobb a… Folytasd az olvasást
A harmadik részre csúcs lesz. Úgy értem a Dragon’s Dogma 3 már tényleg egy remekmű lesz, pont ahogy beígérték, és pont ahogy a rengeteg, tízpontos kritika írta – a Dragon’s Dogma 2-ről. Nem értem mit hadoválnak. Keresem én a tízpontos játékot ebben a nyolcpontosban, de nem találom sehol. Talán azért, mert én tényleg végigjátszottam, kijátszottam,… Folytasd az olvasást
A 2020-as Yakuza – Like a dragon volt a legendás szériából az első, amivel játszottam. Pontosabban ez nem teljesen igaz, próbálkoztam elmerülni valamelyik korábbi epizódban, de az arcade-bunyós betétek gyorsan elvették tőle a kedvemet. Pont azok a részek, amelyeket a megszállott rajongók az új részekkel kapcsolatban visszasírnak. Mindegy: a Like a Dragonba azonnal beleszerettem, köszönhetően… Folytasd az olvasást
Na most már elég. Komolyan. Hogy egyetlen év ennyi jó, sőt kiváló, sőt szenzációs videojátékot szüljön, ez már túlzás. Hová tegyem a cinizmusomat? A sutba. A Super Mario Wonder, innentől Smüv az első 2D Mario játék a 2012 New Super Mario Bros U óta. Az U arra utal, hogy Wii U-ra készült, a még a… Folytasd az olvasást
Ha röviden össze kellene foglalnom, mi is a Star Ocean sorozat, elméletben azt kellene mondanom, hogy nagyjából olyan, mint a Final Fantasy, csak sci-fi vonalon – de akkor kínosan heherészve magyarázhatnám, miért vannak a Final Fantasy-ben robotok és űrhajók, a Star Ocean-ban pedig kardok és varázslat. Mégis, próbáljuk meg innen: mindkét sorozat többnyire önálló részekben… Folytasd az olvasást