Én aztán végképp nem akarom megmondani senkinek hogy hogyan végezze a munkáját, de a Guardians of the Galaxy PR-esei ettől függetlenül térdeljenek a sarokba. Az összes, a játékot beharangozó gameplay video erőltetett, nehézkes Mass Effect-másolatot […]
Nem nagyon tudok még egy műfajt, aminek olyan kifejlett és fáradhatatlan túlélőösztöne lenne, mint a westernnek. Hányszor lett már szóban vagy szimbolikusan eltemetve, elfeledve, de valahogy, valamilyen formában mindig visszatér. Mint a szájról-szájra járó legendák […]
Majdnem minden tulajdonsága megvolt a F. I. S. T.: Forged In Shadow Torch-nak, hogy elmenjek mellette (ha a cím nem dob le, a műfajából és a keménykedő noir állatmesés manírokból már volt bőven elég), és […]
Ha 2007-ben, a Crysis megjelenésekor azt mondogattuk, hogy ez a játék úgy néz ki, mint ami évekkel megelőzi a korát, most már annyi idő telt el, hogy egészen nyilvánvaló legyen a felújított változat elindításánál: ez […]
Az elmúlt két évet kisebb-nagyobb megszakításokkal azzal töltöttem, hogy végigolvastam a Dűne sorozatot, legalábbis a Frank Herbert-féle hat központi darabot – ez az első két kötet újraolvasását, illetve újraértelmezését is jelentette, nagy megvilágosodásokkal, azt-hiszem-hogy-mindenkinél-okosabb-vagyok monologizálásokkal, […]
A Gyilkos Halloweenről sokan alighanem pontosan ugyanazt gondoljuk, mint Haddonfield sokat szenvedett lakói a filmben Michael Myersről: milyen szép is lett volna, ha Laurie Strode pincéjében, ahol David Gordon Green 2018-as változata véget ért, tényleg […]
Az Ori and the Blind Forest minden idők egyik legjobb metroidvaniája, és a 2010es évek egyik legemlékezetesebb játéka, úgy általában. Úgyhogy a pedigré, amelyhez a folytatásnak, a Will of the Wispsnek meg kellett felelnie, kötelez. […]
A Metroid-sorozatot kétfajta igényből hegesztették össze. Egyrészt a Nintendo szeretett volna a nyolcvanas évek közepén valami Alien-szerűt a piacra dobni, de semmi vadat, az élmény legyen csak nintendósan családbarát, a bimbózó imidzsükhöz igazított horror-light. Másrészről […]
A Far Cry olyan mint Thanos, “elkerülhetetlen”, az életünk szerves, vissza-visszatérő része, akár a villanyszámla. Megváltó-szimulátor, amely egyszerre joviális és véresszájú, a multimédia egyetlen olyan terméke, amely évről évre a nyugat kezébe képes adni azt […]
A Hammer Studios már 1966-ban komoly problémába ütközött. Bár azt sikerült elkerülni, hogy horrorstúdióként bélyegezzék meg őket – ügyes műfaji diverzifikációval: thrillereket, kalandfilmeket és az őskorban játszódó marhaságokat egyaránt köszönhetünk nekik -, az egyre emelkedő […]
