Azt hittem, hogy a King of Fighters volt a legfurcsább visszatérés a verekedős játékok színterén, de jól kapaszkodjatok meg, mert maradt még valami a fiók alján. Az SNK könyékig benyúlt, és a fene sem gondolta volna, de huszonhat év totális adásszünet után előrántotta a Fatal Fury-t, ami még a King of Fighters-nél is obskúrusabb cucc… Folytasd az olvasást
A Suikoden-sorozat első két részének újrakiadása (teljes, hivatalos nevén Suikoden I & II HD Remaster: Gate Rune and Dunan Unification Wars) fontos lépésnek érződik a kilencvenes években ragadt japán szerepjátékok átmentésének folyamatában, olyan mérföldkövekhez csatlakozik, mint mondjuk a Final Fantasy I-VI Pixel Remaster vagy a Star Ocean: The Second Story R. Jóformán csak egy lehetséges… Folytasd az olvasást
Drága régi jóbarátunk az egykoron még Yakuza nevezetű szériából, a szemfedős mókamester, Madzsima Goro kalóznak áll Hawaii napsütötte szigetvilágában. Nincs olyan ember a Ryu Ga Gotoku stúdió rajongói között, aki ne hinné ezt el, főleg, ha a csávó időnként megtöri a negyedik falat, hogy kiszóljon hozzánk: mindennek van értelme. Ez a sztori tele lesz kalanddal,… Folytasd az olvasást
Hét évvel ezelőtt vált egészen nyilvánvalóvá, hogy a Capcom nem csak visszatért, de magának követelte a játékipar jövőjét is: érezni lehetett a levegőben, hogy a Resident Evil hetedik része és a Monster Hunter World csupán egyfajta sikeráradat előjelei. És valóban, az elmúlt években mindkét sorozat elképesztő fellendülést és nyugati népszerűségi konszolidációt hozott, és lassan a… Folytasd az olvasást
Úgy rémlik, tavaly márciusban történt, hogy a Bandai Namco több évtizedes múlttal rendelkező és sokak által kedvelt RPG-sorozatának különféle részei (beleértve a Tales of Graces f-et) egyszerűen eltűntek a PlayStation 3 és PlayStation Vita egyébként még mindig aktív digitális polcairól. Nem volt figyelmeztetés, nem volt indoklás. Talán nem a legritkább játékok ezek lemezes változatukban, de… Folytasd az olvasást
A Synduality „extraction shooter” a megkopásra képtelen hangulatát és fájdalmas emlékét hozza azoknak a túlélésre kihegyezett videojátékoknak, amelyekben a semmi közepén leheled ki a lelkedet és az életeddel együtt az összes felszerelésed is odavész. Persze az efféle frusztráció rövid életű, hiszen a gameplay loopot nagyon körültekintően ötlötték ki, rögtön, újra beleveted magad a dolgok sűrejébe,… Folytasd az olvasást
Nocsak, micsoda meglepetés. A Freedom Wars egyike azoknak a ritka PS Vita exkluzívoknak, amelyek semmiféle életjelet nem mutattak más platformokon, vagyis ez a játék véresen komolyan vette exkluzivitását, se folytatása, se spinoffja, se előzménye, se következménye nem volt másutt, több mint tíz évig. Csak hogy érezzétek a dolog jelentőségét. Ekkora exkluzivitás ér most véget. Számomra… Folytasd az olvasást
Hát most mit mondjak? Szerencse, hogy a Thousand Year Door remake-je idén kijött. A Brothership a hatodik a márióluigi szériában. Én valami faszányos hajós kalandozásban reménykedtem. Hajózás van benne doszt, kalandozás is, egyedül a faszányosságnak van hűlt helye. Ez most eléggé félrement, pedig reménykedtem a csodában, a megváltásban. Mikor a Nintendo vagy éppenséggel a Nintendo… Folytasd az olvasást
Vannak olyan mű-kategóriák, amelyeket kritikai értelemben nehéz igazán jól megfogni, ilyen kategória az idén valamiért nagyon népszerű remake. Különösen egy olyan sorozat esetén, mint a Dragon Quest, nem nagyon lehet ésszel pro/kontra érvelni, elvégre a Dragon Quest lényege mindig is a hagyományőrzés volt, minden új rész újra feltalálta önmagát, miközben alig változtatott a megszokott elemeken…. Folytasd az olvasást
Mi van mostanában a levegőben, hogy csak úgy hasraütésre remakelgetjük változatos japán sorozatok második részeit, hm? Hajjaj, van ennél kényelmetlenebb téma is: az egyenletesen jó minőségű szabvány. Borzalmasan hangzik, nem igaz? Mégis, valahogy ez vált többek közt a mai JRPG-k furcsa problémájává (tisztelet a kivételnek). Szemlézve az elmúlt pár évet, kitűnik, hogy ebben elsősorban a… Folytasd az olvasást