Poke mi? – Digimon Story: Time Stranger

Szerény magánvélemény: a Time Stranger elődje, a Digimon Story: Cyber Sleuth nemcsak az elmúlt évtized egyik legjobb játéka, hanem minden idők egyik legjobb és leginkább alulértékelt JRPG-je is. Éppen ezért örülök annak, hogy az utóbbi pár évben a franchise rajongótábora óriásit nőtt. Talán a Shin Megami Tensei harci rendszerével ötvözött szörnygyűjtögetéses mechanizmusok ennek az oka?… Folytasd az olvasást

Golyóbolygó: Borderlands 4

A Borderlands 3 és a Borderlands film – ez két olyan gyomros volt, amelyeket a Gearbox csak valami csoda folytán, vagy legalábbis csak valamilyen zseniális kreatív húzással tud a nagyérdeművel elfeledtetni. Randy Pichford, a világ leirritálóbb hypamanje, egyben a Gearbox CEO-ja  szerint a Borderlands 4 pontosan ezzel a céllal készült – ez az játék amely… Folytasd az olvasást

Szerencsvadászok a káosz közepén – Mezsgye

A magyar képregénypiac számomra kicsit olyan, mint a Schrödinger macskája: Tudom, hogy van (mert azért hát mégiscsak 2025-öt írunk), de legtöbbször halvány lila gőzöm sincs mi történik ott, kik vannak benne, mik jelennek meg. Ezen tudatlanságomért talán nem fogok azonnal elkárhozni, mert sajnos a geekszféra ezen szelete az, mely kis hazánkban az underground legaljára van… Folytasd az olvasást

Káosz és homály – Doom: The Dark Ages

Mint egy megelevenedett metálalbum-borító. Így fogunk rá gondolni. Mielőtt ökölbe szorított kézzel mondanál egy hell yeah-t, megsúgom: nem dicséretnek szántam. A Doom: The Dark Ages grandiózus, festménybe illő jeleneteit leginkább háttérben kibomló díszletként használja, amit a játékos kaotikus harcjelenetei utáni csendes pillanatban szemlél egy félreeső szirt széléről. A Doom: The Dark Ages tehát nem sokkal… Folytasd az olvasást

Féltékenységi záradék: Companion ideológiakritika

A legkésőbb a ‘70-es évek óta férfiak ellen hergelő, előbb preventív, később kombattáns ideológiának hazudott reakciós agresszionizmus immár nem horrorban, a múlt démonaként, és nem is thrillerben, előbbi rossz hagyományaként, hanem sci-fi-be oltott women in peril-filmben, jövőkoncepcióként állítja fel sáncait. A slasherből ismerős felállást a ’80-as, ’90-es és 2000-res évek vulgarizálódó rape & revenge filmjeinek… Folytasd az olvasást

Január: Synduality

A Synduality „extraction shooter” a megkopásra képtelen hangulatát és fájdalmas emlékét hozza azoknak a túlélésre kihegyezett videojátékoknak, amelyekben a semmi közepén leheled ki a lelkedet és az életeddel együtt az összes felszerelésed is odavész. Persze az efféle frusztráció rövid életű, hiszen a gameplay loopot nagyon körültekintően ötlötték ki, rögtön, újra beleveted magad a dolgok sűrejébe,… Folytasd az olvasást

Egymillió év szenvedés: Freedom Wars Remastered

Nocsak, micsoda meglepetés. A Freedom Wars egyike azoknak a ritka PS Vita exkluzívoknak, amelyek semmiféle életjelet nem mutattak más platformokon, vagyis ez a játék véresen komolyan vette exkluzivitását, se folytatása, se spinoffja, se előzménye, se következménye nem volt másutt, több mint tíz évig. Csak hogy érezzétek a dolog jelentőségét. Ekkora exkluzivitás ér most véget. Számomra… Folytasd az olvasást

Interplanetáris replikánsok – Mars Expressz

Egyre inkább úgy néz ki, hogy az idei filmes toplistámban egyre nagyobb szerepet fognak kapni az animációs filmek. De ne a klasszikus Disney-Pixar-Dreamworks tengely gyerekesen egyszerű (és egyre kiszámíthatóbb tálalású) tucattermékeire gondoljon az olvasó. Hanem valódi fajsúlyos tematikákat boncolgató, felnőtteknek szóló animációs filmekre, amiknek azt a súlyos horgonyt kell levetniük magukról, hogy a mozgókép ezen… Folytasd az olvasást

Godzilla 70

Hetven évvel ezelőtt, egészen pontosan 1954. november harmadikán mutatták be Japánban a Tóhó filmstúdió (és talán Japán) máig legismertebb filmjét, a fekete-fehér Godzillát (ゴジラ, Godzsira). A film, mint tudjuk – remélem, tudjuk, – egy ősi, ám frissen felzavart, radioaktív mutáns teremtményről szól, aki mintegy a semmiből felbukkan, rombol, miegymás. Kilenc évvel járunk Hirosima és Nagaszaki… Folytasd az olvasást