Tudtam, hogy ez lesz a vége a nagy „Tales of” felújítási sorozatnak, de hát itt vagyunk: nem igazán értem, mi a koncepció. Vagyis értem, csak nem szeretném kimondani. Cinikusnak sem akarok tűnni – megint, még mindig, örökkön-örökké. A Bandai Namco legismertebb és legelegánsabb RPG-sorozatának annyi része van, hogy követni sem lehet, de ugye volt ez… Folytasd az olvasást
Pár éve szembejött velem egy mém, amiben Kázmér apukája magyarázza, hogy kétféle remake létezik: „kiwami” és „Unreal slop”. A magyarázathoz nagyjából hozzáteszi, hogy az Unreal moslék alatt nem kell feltétlenül Unreal motoros játékot érteni, ahogy az Unrealban készült felújítások is megkaphatják a „kiwami” jelzőt. Hogy egészen összezavarodjunk, ugye. Na most, a „kiwami” Japán marketinges körökben… Folytasd az olvasást
Amikor filmet nézünk, akkor az esetek kilencven százalékában kötött szabályok mentén érkeznek felénk a képek és hangok. Főszereplő, antagonista, konfliktus, mellékkarakterek, szimbolikus kulcspillanatok köré szerkesztett cselekmény. Mindez többszörösen aláhúzva, ha egy specifikus műfajba lépsz be. A lehetőségeid ilyenkor rendezőként: Szigorú szabálykövetés, szabályokon belüli minimális mozgás, szabályokra való kikacsintgató önreflexió. De ezek között is van ezeken… Folytasd az olvasást
A Borderlands 3 és a Borderlands film – ez két olyan gyomros volt, amelyeket a Gearbox csak valami csoda folytán, vagy legalábbis csak valamilyen zseniális kreatív húzással tud a nagyérdeművel elfeledtetni. Randy Pichford, a világ leirritálóbb hypamanje, egyben a Gearbox CEO-ja szerint a Borderlands 4 pontosan ezzel a céllal készült – ez az játék amely… Folytasd az olvasást
Sokat lehetne filozofálni, hogyan, mikor és miért siklott ki az akciófilm zsánere és hogy miért kell annak hálásnak lenni, ha manapság beesik az ablakon egy-két olyan mű, ami meg tudja idézi a nagy elődöket. Vannak, akik szerint már a 90-es években megindult a műfaj rohamszerű felhígulása és bár személy szerint jópár kedvencem született ebben az… Folytasd az olvasást
Még akkor is, ha fárasztó látni a remasterek áradatát, jó látni, hogy a Capcom folytatja muzeális értékű régi címeinek portalanított portolását. Micsoda megjelenés ez is! Az Onimusha 2: Samurai’s Destiny nem csak a Capcom, de valószínűleg úgy összességében a PlayStation 2-éra utolsó nagy fixkamerás túlélőhorror-formátumú játéka volt a Resident Evil 0 mellett. Pedig nem horror… Folytasd az olvasást
Évekkel ezelőtt, mikor berobbant a streaming-forradalom, még azon az állásponton voltam, hogy ez az „online videotéka” akár még jó hatással is lehet a filmművészetre. Így visszagondolva, igencsak naiv voltam.A kezdetben persze ígéretesen alakultak a dolgok, hiszen a különböző platformok próbáltak szabadkezet biztosítani a hozzájuk igazoló alkotók számára és ezekből az együttműködésekből születtek olyan produkciók, melyek… Folytasd az olvasást
Képzeld egy pillanatra, hogy fiatal kezdő filmrendező vagy. Vérrel, verejtékkel tető alá hozod a nagy szerelemprojekted, de természetesen nem számítasz nagy babérokra. Talán egy kis taps a filmfesztiválokon, talán egy rendes mozibemutató, talán hoz annyit a film, hogy visszahozza a költségvetést, hogy egyről kettőre tudsz lépni. Aztán a kritikai-közönségsiker forgószele felkap, kikiáltanak egy új generáció,… Folytasd az olvasást
Drága régi jóbarátunk az egykoron még Yakuza nevezetű szériából, a szemfedős mókamester, Madzsima Goro kalóznak áll Hawaii napsütötte szigetvilágában. Nincs olyan ember a Ryu Ga Gotoku stúdió rajongói között, aki ne hinné ezt el, főleg, ha a csávó időnként megtöri a negyedik falat, hogy kiszóljon hozzánk: mindennek van értelme. Ez a sztori tele lesz kalanddal,… Folytasd az olvasást
Hét évvel ezelőtt vált egészen nyilvánvalóvá, hogy a Capcom nem csak visszatért, de magának követelte a játékipar jövőjét is: érezni lehetett a levegőben, hogy a Resident Evil hetedik része és a Monster Hunter World csupán egyfajta sikeráradat előjelei. És valóban, az elmúlt években mindkét sorozat elképesztő fellendülést és nyugati népszerűségi konszolidációt hozott, és lassan a… Folytasd az olvasást