Az egykori Szovjetunió területéről nem nagyon jöttek jó dolgok, de ha mindenáron kivételt akarunk találni, akkor az mindenképp a filmes alkotásaik. Bár az pártállam abszolút beállt a művészek támogatása mellé, de nem meglepő, hogy csak azok a filmek élték túl az idő vasfogát, amikben jobban dobogott a művészi önkifejezés mintsem a kötelező propagandaelemek kipipálása. Előbbiért… Folytasd az olvasást
John Huston nevét mindenki ismeri, életműve azonban rohamosan csúszik a feledésbe. Persze, A máltai sólyomnak mindig elég nézőt biztosít majd, hogy a közmegegyezés szerint ezzel indult a film noir nagy évtizede, A Sierra Madre kincse pedig afféle golyóálló amerikai klasszikussá érett, mint az irodalomban a Moby Dick: ezek, ugyebár, túlélik még az atomtámadást is. De… Folytasd az olvasást
Egy koponyába hatoló tű képével kezdődik. Nem köntörfalaz, hanem szinte rögvest meghatározza és keretbe teszi azt, amit az elkövetkezendő másfél órában látni fogunk: egy idegen test és hatalom, ami behatol lényünk legmélyére, az agyba. A műveletet magán elvégző fiatal nő zaklatott arcáról, rögvest átváltunk egy másik helyszínre: fényűzés, üvegliftek, parti, látvány, a jóléti kapitalizmus megtestesülése…. Folytasd az olvasást
Kubrick rögtön a film elején egy döbbenetes fahrttal definiálja a lényeget. Jack Torrance (Jack Nicholson) apró Volkswagenjének látványa, amint a HEGYSÉG hajszálvékony útján suhan, minden erőltetett szimbolista eszközt feleslegessé téve döngöli az agyunkba: errefelé nem emberi léptékkel mérnek; a való világ játékszabályai itt egy sóhajtást sem érnek. A gigantikus, fenyőerdő borította hegy-istenek nem zordan szépek,… Folytasd az olvasást
Az emberi félelemeket sokféleképpen lehet besorolni. Vannak az elemi, ősi félelmek például a sötétségtől, a haláltól, amik évezredek óta a civilizáció része. Vannak azok a félelmek és rémek, amiket az évszázadok során mi magunk alkotunk meg történetekben, mítoszokban vagy a vallásban. És végül vannak azok, amik akarva-akaratlanul is a modern civilizációval együtt jönnek, és amiket… Folytasd az olvasást
Nem kell mindent elhinni a horrorfilmek pszichologizálásra olyannyira hajlamos rajongóinak (vagy ellenségeinek), de aki látott már slashert, nehezen tudja nem figyelembe venni a testi-lelki szexuális zűrzavarra irányuló olvasatokat. Hiszen ezekben a filmekben mégiscsak megnyomorított, örökké gyereknek maradt, maszkos tébolyultak hatolnak meredező vágószerszámaikkal a feszes, fiatal és fedetlen (női) testekbe, gyakran közvetlenül azután, hogy áldozatuk alapos… Folytasd az olvasást
A nyolcvanas évek közepén a horrorra még egyáltalán nem jellemző az a bukdácsoló útkeresés, ami majd a kilencvenes éveknek lesz sajátja. A franchise-ok sikerére épülő magabiztosság ekkor az egész műfajnak olyan kísérletezési lehetőséget biztosított, amelyet egyetlen korábbi, vagy éppenséggel későbbi évtized sem. A stúdiók kokainos dömper-szám döntik a lóvét a különböző horror-projektekbe, és a látóhatáron… Folytasd az olvasást
Meseszép történet lehetett volna. 1983-as bemutatója idején a kritika eléggé fanyalogva fogadta Brian De Palma Scarface-remake-jét, amely ezzel együtt is decens jegyforgalmat generált, viszont gyaníthatóan még így is elfeledtették volna a 80-as/kora 90-es évek népszerű amerikai gengszterfilmjei – ha nem lépnek közbe határozottan a rapperek. De közbeléptek, méghozzá úgy, hogy a fal adta a másikat:… Folytasd az olvasást
Tovább folytatódik cikksorozatunk, ami a legjelentősebb külföldön dolgozó magyar filmesek munkásságát dolgozza föl, elsősorban műfaji szempontok alapján. Márpedig nem sokan vannak, akiknek életműve olyan szerteágazó, gazdag és hosszú életű, mint Peter Medak alias Medák Pétéré. A nagyvásznon és a televízióban egyaránt bőséggel dolgozó Medák ugyanis még 80 év fölött is aktív, és szinte minden műfajban… Folytasd az olvasást
A jelen cikkel kezdődő sorozatunkban olyan magyar származású filmesek munkáit vesszük sorra, akik elsősorban műfaji területen, tehát a science fiction, a horror, a fantasy vagy az akciófilmek háza táján alkottak emlékezeteset. Egy Tarr Béláról rogyásig olvashatsz, a filmjein bealudhatsz, ugyanakkor Takács Tiborról például idehaza kevesen hallottak, pedig a hozzá hasonló tehetséges profik megérdemlik, hogy magyar… Folytasd az olvasást