Halálspirál a semmibe – Reflection of a Dead Diamond

Amikor filmet nézünk, akkor az esetek kilencven százalékában kötött szabályok mentén érkeznek felénk a képek és hangok. Főszereplő, antagonista, konfliktus, mellékkarakterek, szimbolikus kulcspillanatok köré szerkesztett cselekmény. Mindez többszörösen aláhúzva, ha egy specifikus műfajba lépsz be. A lehetőségeid ilyenkor rendezőként: Szigorú szabálykövetés, szabályokon belüli minimális mozgás, szabályokra való kikacsintgató önreflexió. De ezek között is van ezeken… Folytasd az olvasást →

A gagyi bosszúja: Senki 2

Sokat lehetne filozofálni, hogyan, mikor és miért siklott ki az akciófilm zsánere és hogy miért kell annak hálásnak lenni, ha manapság beesik az ablakon egy-két olyan mű, ami meg tudja idézi a nagy elődöket. Vannak, akik szerint már a 90-es években megindult a műfaj rohamszerű felhígulása és bár személy szerint jópár kedvencem született ebben az… Folytasd az olvasást →

A zombikor gyermekei – 28 évvel később

Mielőtt igazán a lovak közé csapnánk, tedd fel magadban az alábbi kérdést, kedves olvasó: Mikor láttál utoljára olyan folytatást egy fősodorbeli filmhez, ami teljes mértékből letolja a nézői és nagystúdiós elvárásokat, olyan vak elszántsággal járva a saját útját, hogy a kikacsintgató nosztalgiának még csak az árnyéka se vetül fel? George Miller valami ehhez hasonló irányba… Folytasd az olvasást →

Bajos kamaszok – Rossz bőrben és Lady Crows

A magyar képregénypiac számomra furcsa hely. Évtizedente van egy nagy megindulás, hogy végre kiszolgáljuk az alapvetően szűk, de létező közönség igényét, hogy aztán megint visszatérjünk a csigatempóhóz. Persze beesik hozzánk egy Watchman, egy Usagi Yojimbo, a híresebb Batmanek, de ahhoz képest, ami mondjuk a lengyeleknél van, bőven van hova felkapaszkodni. Ezt a ciklikus folyamatot most… Folytasd az olvasást →

Szerencsvadászok a káosz közepén – Mezsgye

A magyar képregénypiac számomra kicsit olyan, mint a Schrödinger macskája: Tudom, hogy van (mert azért hát mégiscsak 2025-öt írunk), de legtöbbször halvány lila gőzöm sincs mi történik ott, kik vannak benne, mik jelennek meg. Ezen tudatlanságomért talán nem fogok azonnal elkárhozni, mert sajnos a geekszféra ezen szelete az, mely kis hazánkban az underground legaljára van… Folytasd az olvasást →

Halálos családterápia – Végső állomás: Vérvonalak

Furcsa belegondolni, hogy vannak egyes országok vagy kontinensek, ahol a horror, mint műfaj nem gyökerezett meg a filmgyártásban. Pedig különös, megmagyarázhatatlan dolgoktól, vagy csak magától a haláltól félni olyan alapvető emberi dolog, ami nincs határok közé szorítva, nálunk viszont mégis van kb három példa rá. Amerikának ebből a szempontból nem kell szégyenkeznie. Ott a kékgalléros… Folytasd az olvasást →

Zsaru a darálóban: Pusztítás (Havoc)

Képzeld egy pillanatra, hogy fiatal kezdő filmrendező vagy. Vérrel, verejtékkel tető alá hozod a nagy szerelemprojekted, de természetesen nem számítasz nagy babérokra. Talán egy kis taps a filmfesztiválokon, talán egy rendes mozibemutató, talán hoz annyit a film, hogy visszahozza a költségvetést, hogy egyről kettőre tudsz lépni. Aztán a kritikai-közönségsiker forgószele felkap, kikiáltanak egy új generáció,… Folytasd az olvasást →

Besztof 2024

Tudom a szilveszteri időszakot már lekéstem, de nem szeretek bejáratott hagyományokat megtörni, még itt az Epiken se, ahol az éves publikációim számát két kézen meg lehet számolni (amit szintén röstellek). Személyes hullámvasutak mellett, a filmek terén is sok érzelem ment át rajtam, kétségeséstől és dühtől kezdve, nyílt örömig és meghatódottságig. Egy valamiben hálás vagyok a… Folytasd az olvasást →

Interplanetáris replikánsok – Mars Expressz

Egyre inkább úgy néz ki, hogy az idei filmes toplistámban egyre nagyobb szerepet fognak kapni az animációs filmek. De ne a klasszikus Disney-Pixar-Dreamworks tengely gyerekesen egyszerű (és egyre kiszámíthatóbb tálalású) tucattermékeire gondoljon az olvasó. Hanem valódi fajsúlyos tematikákat boncolgató, felnőtteknek szóló animációs filmekre, amiknek azt a súlyos horgonyt kell levetniük magukról, hogy a mozgókép ezen… Folytasd az olvasást →

Átkozott föld démoni termése: A bűnös gyülekezet

A komfortzónából való kilépés nem szimplán lehetőség, hanem sokszor kutyakötelesség egy kritikusnak. Még akkor is, ha olyan hobbifirkász szinten csinálja, mint én. És olykor megesik, hogy ez a horizonttágítás nem csak ötórás fekete-fehér Fülöp-szigeteki művészfilmeket jelent, hanem azt is, hogy olyan dolgokról is írnia kell, ami alapvetően nem a terepe. Példának okáért, podcasteket ritkán hallgatok…. Folytasd az olvasást →